digiteka

Évszázadok hírei: Mármarosban mindenki selyemben jár


-A A+



A Digitéka - Erdélyi Digitális Tudománytár és a Maszol közös sorozatában erdélyi sajtótermékeket szemlézünk a 19. és 20. századból. A cikkek korabeli írásmódján nem változtatunk. 93 ezelőtt, 1927. március 13-án a Vágóhíd című szatirikus riportlap a máramarosi textilkereskedők problémájáról számol be. Az akkor szomszédos Csehszlovákiából becsempészett selyem használata miatt razziákat tartottak.

Mármarosban mindenki selyemben jár

A csempészet egyre nagyobb arányokat ölt.
A textilkereskedők védekezése
(Sighetul-Marmatiei - Máramaros-sziget, március 11.)

A máramaros-szigeti textilkereskedők azt állítják, hogy az ország textilkereskedői között ők vannak a legsúlyosabb helyzetben, mert náluk a csempészet olyan konkurrenciává nőtte ki magát, amely ellen ők már nem tudnak védekezni.

Máramarosban, a cseh határ mentén mindenki selyemben jár, a selymet azonban nem veszik a kereskedőtől, akinek horribilis vámot kell fizetni és azt természetszerűleg be kell kalkulálni az árujába, - hanem a csempésztől, aki prima minőségű selymet úgyszólván féláron tud  adni. A szigeti kereskedők most elhatározták, hogy saját exisztenciájuk megvédése érdekében felveszik a harcot a csempészekkel, akikkel szemben az állam közegei - ugylátszik - tehetetlennek bizonyulnak. A szigeti és megyei textilesek a vármegye prefektusától mindenekelőtt azt kérték, hogy csak megbizható személyeknek adjon határátlépési engedélyt, miután a csempészetet jórészben a határátlépők követik el.A kereskedők azt állítják, hogy ezidőszerint olyan személyek is kapnak határátlépési engedélyt, akiknek erre semmi jogcímük nincs és az engedélyt csempészetre használják fel. Ezzel azonban nem elégednek meg a kereskedők, hanem elhatározták, hogy a vámhoz mindennap maguk közül egyet kiküldenek, aki a vizsgálatnál segítségére lesz a vámtisztviselőknek. A szigetiek jól ismerik egymást, tudják, hogy ki lehet a gyanús s kit kell a vámhivatal közegeinek alaposabb vizsgálat alá venni. A hatóságnak nincs ez ellen kifogása, hiszen a kereskedők a saját érdekeiken felül az állam érdekeit védelmezik.

A csempészek elleni hadjáratnak máris van valami hatása s rövidesen mutatkozni fog az eredmény is. A rendőrség razziát tartott az összes divatszalonokban és varrónőknél és mindenütt követelte, hogy a feldolgozás alatt álló anyag eredetét igazolják. Detektívek keresték fel a megrendelőket is, akiknek igazolni kellett, hogy az árut mikor és hol vásárolták. Mondanunk sem kell, hogy ez az „igazoltatás“ sok helyen nyugtalanságot okozott s ezek után mindenki meggondolja, hogy 2-3 méter olcsóbb selyemért érdemes kitennie magát horribilis birságoknak, sőt esetleg eljárásnak. A kereskedők figyelmeztetést küldtek az összes nőiruhavarrással foglalkozóknak, hogy csak az esetben fogadják el a  megbizatást, ha a szövet mellé a számla is - valamelyik helybeli kereskedőtől - mellékelve van.

Mindenben igazat kell adni a szigeti kereskedőknek, akik erre az elkeseredett harcra szánták el magukat. Nagy rezsivel, bankpénzzel dolgoznak, fizetik a horribilis rezsit és adót, melyet kíméletlenül behajtanak rajtuk s - az ügyes csempészek aratnak. Biznak abban, hogy a hatóság komoly támogatásával letörik a csempészeket Máramarosban. Vagy legalább is elérik azt, hogy a selyemcsepészek a behozott áruval nem az ő piacukon fognak „dolgozni“, hanem tovább szállítják a vámmentes árut... Ezzel talán már nem is törődnének.

A Vágóhíd kezdetben hetente, majd kéthetenként megjelenő lap Kolozsváron. Névváltozatok és korszakok: Kolozsvári Tükör (1912-20), Tükör (1922-23), Vágóhíd (1924-27), Ellenőr (1927-40). Saját megjelölése szerint politikai, társadalmi és közgazdasági lap, valójában üzleti jellegű riportlap. Felelős szerkesztője Tóth Sándor újságíró. 1940 szeptemberében szűnt meg.
HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X