digiteka

Évszázadok hírei: a szmog ötven éve is téma volt, ezt írta róla Kovászna megye hetilapja


-A A+



A Digitéka - Erdélyi Digitális Tudománytár és a Maszol közös sorozatában erdélyi sajtótermékeket szemlézünk a 19. és 20. századból. Az alábbi cikk a Megyei Tükörben jelent meg 50 évvel ezelőtt, 1970. február 21-én. Mit írt az ipari környezetszennyezésről a romániai iparosítás, urbanizáció, tömbháznegyed-építés, abortusz-tilalom korában Kovászna megye hetilapja?

Tisztálkodik a világ

  • „1980-ra meghalnak az óceánok"
  • Másfélkiló vegyszert „fogyasztunk“

Közhelyszámba megy immár a demográfiai robbanás, urbanizálódás, posztindusztriális társadalom, s megannyi hasonló fogalommal kapcsolatos szóhasználat, s mégis újra meg újra beszélnünk kell ezekről, mégpedig mind gyakrabban, s valljuk meg őszintén, olykor nem kis szorongással gondolunk a jövőre. Alig négy évszázad leforgása alatt 500 millióról három és fél milliárdra ugrott a világ népessége, s a szaporulat görbéje egyre meredekebben ível fölfelé. Ettől ijedtünk meg vajon? Szó sincs róla. A népsűrűség sehol sem oly nagy, hogy valamiféle elviselhetetlen zsúfoltságtól tarthatnánk. Sőt, nyugodtan elmondhatjuk, hogy van s lesz még bőven helyünk a földön. De hát akkor miért is aggodalmaskodunk tulajdonképpen?

A népesség progresszív növekedésével egyidejűleg szédületes iramba fejlődik a technikai civilizáció. Következésképpen napról napra emelkedik a mezőgazdasági munka termelékenysége, s emiatt egyre nagyobb embertömegek áramlanak agigászi gyárkomplexumok felé. A gyáripar s a vele járó urbanisztikai helyzetkép alakulása vezetett azokhoz a nyugtalanító jelenségekhez, melyek ma az Egyesült Nemzetek Szervezete illetékes szakbizottságaiban folyó viták, tanulmányok, intézkedések tárgyát képezik. Merő tudománytalanság volna azt hinni, hogy valamiféle technológia-ellenes mozgalom kibontakozásáról van szó. Az ipar műszaki és technológiai színvonalának emelkedése és az ipari termelés volumenének szüntelen növekedése a társadalmi fejlődés folyománya, megállíthatatlan, szükségszerű. Az emberiségre nézve káros jelenségek a kellő előtanulmányokat nélkülöző, irracionális módon alkalmazott gyáripar következményei. Végső soron pedig éppen a tudomány és a technika vívmányait kell az itt-ott megbomlott egyensúly helyreállítására igénybe vennünk. Hadd idézzük itt Constantin Alexandroaie publicista egyik New-York-i tudósításából: „A technológia maradék-anyagai képezik az ember természetes környezetét szennyező forrásokat. Az Egyesült Államokban például évente 142 millió tonna füst és gáz, 77 millió tonna szemét és 50 trillió gallon szennyvíz mérgezi a levegőt, illetve a folyó- és állóvizeket.“

Valóban, a természet-pusztítás egyre ijesztőbb méreteket ölt. A helyzet élénkebb érzékeltetése végett utaljunk előbb a borúlátóbb jövőkutatók véleményére. Azt mondják, hogy az ipari szennyezőanyagok két-három évtizeden belül valósággal „megfojtják" bioszféránkat, tehát az emberre nézve is katasztrofális következmények várhatók. Dr. Paul Ehrlich amerikai biológus, a tengerek jelenlegi szennyezettségi fokából kiindulva, arra következtet, hogy „1980-ra meghalnak az óceánok". Itt számításba vette a kőolaj-finomítókból és valószínűleg az évente hajótörést szenvedő tankhajókból kiömlő olajmennyiséget, s azt a tényt, hogy a tengeri halállományt veszélyeztető „olajpestis" ellen még nem találtak fel megfelelő vegyszert. No de ne legyünk ennyire borúlátók, térjünk csak vissza az eddigi tapasztalatok alapján rendelkezésünkre álló számadatokhoz. A nagyvárosok fölött lebegő füstköd, a hírhedt smog évente több mint 700 kilogrammnyi mérgező anyagot szállít a metropolis-lakók tüdejébe, s személyenként évente másfél kilogrammnyi káros vegyszert „eszik meg" az emberiség. A folyékony és szilárd fűtőanyagokból származó füst az utóbbi évszázad során mintegy tíz százalékkal növelte a légkör átlagos széndioxid tartalmát. Ez is egyik oka a rákos megbetegedések gyakoriságának, azonkívül bizonyos területi klímaváltozásokat is okoz. Egyre-másra pusztul az ipari zónák szomszédságában elterülő erdőségek növény- és állatvilága is.

De még nem késő! Csupán hozzá kell szoknunk a természettel való „kooperáláshoz". Túlságosan mohók voltunk. Ésszerűbben kell hozzányúlnunk a természet a ományaihoz. A világ máris hozzálátott a nagy „tisztálkodáshoz". Svédorszában például törvény lépett életbe, mely különleges jogokkal ruházza fel a Mezőgazdasági Minisztériumnak alárendelt Nemzeti Természetvédelmi Hivatalt. Ez előzetesen megvizsgálja a tervezett ipari objektumok dokumentációját, s mindaddig nem engedélyezi az új létesítmény üzembe helyezését, amíg a tervezők megfelelő tisztítóberendezések útján nem szavatolják a technológiai folyamat „ártatlanságát" a természeti környezetre nézve. Esti tanfolyamokon mintegy 250 000 svéd állampolgárt oktattak ki a légkör és a vizek ipari szennyeződésével, annak következményeivel és elhárításával kapcsolatos tudnivalókra. A napokban memorandumot terjesztenek a Strassburgban ülésező Európai Természetvédelmi konferencia elé, melyben kimutatják, hogy a fenti intézkedések révén Svédországban a levegő széndioxid tartalma ma mintegy fele az Egyesült Államok, Anglia és Nyugatnémetország hasonló ipari színvonalán álló vidékein tapasztalt koncentrációnak. A levegő koromtartalma mintegy öt-tízszerte kisebb, mint Angliában.

Hazánk is tevékenyen részt vesz a világ „tisztaságáért" vívott harcban. Az ENSZ megállapítása szerint Románia egyike azoknak az országoknak, melyek biztosítani képesek a természet és a lakosság védelmét az ipari szennyeződések ellen, s széles körű tapasztalattal bír a gyárkomplexumok ésszerű elhelyezésében, kiépítésében.

A Megyei Tükör 1968 februárjának végén, Románia közigazgatási átszervezésekor, az egykori Háromszék területén létrehozott Kovászna megye hetilapjaként indult, felvállalva a Sepsiszentgyörgyön egykor megjelent lapelődök, így a Székely Nép örökségét. Alapító főszerkesztője, Dali Sándor korábban az Ifjúmunkás főszerkesztője volt, s ez döntő módon meghatározta az új lap munkatársi gárdájának kialakulását fiatal írókból-költőkből, akik egy-két esztendővel korábban fejezték be egyetemi tanulmányaikat. Periodicitása változó, székhelye Sepsiszentgyörgy. Utódlapja a Háromszék.
HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X