Felért egy csapatépítővel a kolozsvári Hegedűs a háztetőn próbafolyamata


-A A+



Hosszú idő óta először a Kolozsvári Állami Magyar Színház teljes társulata felvonul a Hegedűs a háztetőn című musicalben: a színészek valódi csapatépítőként élték meg a próbafolyamatot. Hogy a közös örömből mennyit sikerül a közönségnek is átadni, az a péntek este hét órakor kezdődő bemutatón derül ki.

Klasszikus megközelítésre, korhű kosztümökre, de kissé elemelt, szimbolikus látványvilágra számíthat a közönség (a jelmez- és díszlettervező Carmencita Brojboiu), a táncos tömegjeleneteket és élőzenét is tartalmazó előadást az utóbbi évek népszerű kolozsvári ifjúsági előadásainak rendezője (A kétbalkezes varázsló, Légy jó mindhalálig), Béres László vitte színre, Jakab Melinda koreográfus és Kolcsár Péter zenei vezető közreműködésével. A kedd délutáni beharangozó sajtótájékoztató előtt a próbából is kaptunk ízelítőt: Bogdán Zsolt a szegény tejesember, Tevje szerepében egyre jobban összegörnyedt a bödönök súlya alatt, ahogy lányai sorra kötötték össze a sorsukat a kis zsidó közösségtől egyre távolabb eső férfiakkal. Ahogy a hegedűs játszik a tetőn egyensúlyozva, úgy balanszíroz Tevje is a közösségére nézve veszélyes kisebbségi lét, a hagyományszegés, valamint a mindent megbocsátó apai szeretet között.

 

„Kevés olyan musicalt ismerek, ahol nem a zene dominál, hanem maga a történet, ami nagyon mélyen emberi” – indokolta a darabválasztást a rendező. Béres László számára inspiráló volt az a mód, ahogy a darabban Tevje az Úristennel kommunikál, beszámol, számon kér vagy segítséget vár, mint mondta számára ez a történet a hitről szól, amely minden csapás után segít újra felállni, és amely nélkül nem érdemes élni. Már akkor, amikor „közönségbarát” darabot kerestek Tompa Gábor színházigazgatóval, és felmerült a Hegedűs a háztetőn, tudta, hogy Bogdán Zsoltra bízná Tevje szerepét, mert biztos volt benne, hogy emberségben nagyon mélyen adna magából, árulta el Béres László.A színművész elmondta, hálás a rendezőtől kapott bizalomért, bár „kakukktojásnak” érzi magát, mert véleménye szerint nála sokkal muzikálisabb kollegák is vannak a társulatban. Bogdán Zsolt célja jelen esetben az volt, hogy a szerepet megformáló elődök nyomába érjen, nem gondolja, hogy meg lehet, vagy meg kell haladni ezeket az alakításokat valami eredetivel: „jelzett úton járunk, de azon is végig kell tudni menni” – fogalmazott.   

A Broadwayről Kolozsvárra

A zsidók és oroszok lakta ukrajnai falucskában, Anatevkában, a 20. század elején játszódik a történet, amelyet eredetileg Sólem Alechem írt meg regény formájában, majd Joseph Stein adaptálta színpadra, később pedig Norman Jewison filmre. Már a Broadwayen 1964-ben bemutatott musical is világsikert aratott, az 1971-ben bemutatott filmváltozat pedig három Oscar-díjat nyert. A musicalt – Jerry Bock eredeti zenéjével – számos magyarországi színházban bemutatták, a Budapesti Operettszínház első 1973-as, Bessenyei Ferenc főszereplésével készült előadását egyébként néhány alkalom után betiltották. Erdélyben többek között a Csíki Játékszín mutatta be 2006-ban Parászka Miklós rendezésében.

Ilyen sikerháttérrel nehéz lehet újat hozni, de mint a sajtótájékoztatón kiderült, a nagy mértékű változtatást a jogutódok nem is támogatják. Elvárás, hogy a darabot ne helyezzék át a mába, megtartsák az eredeti zsidó környezetben, illetve az is, hogy a zenét vagy nagyzenekarral, vagy a most is alkalmazott klezmerzenekar-felállásban játsszák.

Trónok harcától a családig fejlődött a társulat a próbák alatt

A kolozsvári társulat tehát egy kis ukrajnai falu zárt zsidó közösségét alakítja. Jakab Melinda sokat tanulmányozta a zsidó nép tradicionális lépéseit, a hórákat, mint mondta, szinte matematikai számításokat végzett a koreográfia kidolgozásánál, a következő kihívás pedig a színészegyéniségek csapattá formálása volt, vallotta be. „A trónok harcával találkoztam” – mesélte a körülötte ülő színészek derültségére.Többségük egyébként a közös munkát, a próbafolyamatok alatti biztonságérzetet emelte ki, valamint a rendkívüli pontosságot igénylő zenés tömegjelenetek csapatösszerázó jellegét, ami egy olyan színházban, ahol az 5-10 fős kis szereposztások a gyakoribbak, kellemes felüdülésnek számított. A teljes társulat megmozgatása is cél volt a darabválasztásnál, tette hozzá Béres László, aki kiemelte, hogy a karban több színi hallgató is szerepet kapott.„Ajándék, hogy nagyon sok idő után végre alkalom adódott arra, hogy az egész társulat együtt dolgozzon. Amikor a saját egónkon túl tudunk lépni, a megfelelő figyelemmel, alázattal tudjuk egymást támogatni, akkor ennek nagyon nagy ereje van. Az együtt lélegző tömegnek fontos szerepe van, abban a tömegben mindenki látszik, és anélkül a darab egésze szétesik” – sorolta a tulajdonképpen bármilyen közösségre igaz tanulságokat Kántor Melinda.

Az élőzenés, táncos előadás bemutatója február 21-én este hét órakor lesz a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, legközelebb pedig szerdán, február 26-án este látható.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X