Az egyedülálló anyák háborúja: Kurázsi mama nyitotta az UTE-festet


-A A+



Bertold Brecht Kurázsi mama és gyermekei című legismertebb darabjának újszerű interpretációjával indult kedd este az Európai Színházi Unió 18. fesztiválja Kolozsváron. A nyitóelőadás tulajdonképpen már akkor elkezdődött, amikor a házigazda Kolozsvári Állami Magyar Színház nézőterének ajtaja kitárult az első vendégek előtt, akik a produkció első tablószerű beállításával találták szembe magukat: a színpadon egymás hegyén-hátán mozdulatlanul fekvő, semmi jót nem ígérő embertömeggel.

Az eredetileg a 17. századba, a harminc éves háború idejére helyezett történet főszereplője Kurázsi mama, a markotányosnő, aki a katonákat követve kereskedésből tartja el három gyermekét, de minden ügyessége, üzleti érzéke és stratégiája ellenére végül mégis elveszti őket. A kolozsvári színházkedvelők közül többen emlékezhetnek Jaram Lee koreai pansori énekes Ukcsuk-Ga című előadására a 2012-es Interferenciák fesztiválról, amely szintén a Kurázsi mama és gyermekeit dolgozta fel, és amelyben a színésznő egymaga alakította az összes szereplőt. Armin Petras szövegszinten megtartotta a 17. századot, látványban azonban kortalan, történelmen túli világot teremtett, minimalista díszlettel, amelyben a háborútól szenvedő tömeg kollektív karaktere, a kórus, legalább olyan fontos, mint Kurázsi mama.

A 11 év szünet után újraindított fesztiválon az Európai Színházi Unió (UTE) 16 tagja közül 14 vesz részt. A 12 napos fesztiválon Olaszországból, Szerbiából, Csehországból, Portugáliából, Magyarországról, Luxemburgból, Romániából, Görögországból, Bulgáriából, Oroszországból és Németországból érkező színházak előadásai láthatók, amelyeket közönségtalálkozókkal is igyekeznek közelebb hozni a nézőkhöz. A program ide kattintva böngészhető.

A drezdai és a kolozsvári társulat közreműködésével létrejött produkció három változatban kerül színpadra a tervek szerint, egy magyar, egy német és egy vegyes szereposztásban. Kedd este Laczó Júlia alakította a rideg, számító Kurázsi mamát, akiben ott rejlik az ellentmondás: megélhetése a háborútól függ, attól retteg, hogy „kitör a béke”, az örökös harcnak viszont éppen azok esnek áldozatul, akikért dolgozik, a három gyermeke.Az első, jóval hosszabb felvonás a rideg, merev Kurázsi mama és a körülötte néha felbukkanó, kabaréba illő karakterek ellentétére épül, közülük is kiemelkedik a Kató Emőke alakította Yvette Pottier, a tábori prostituált, aki a közönség közvetlen megszólításával lazítja a háborús feszültséget – a keddi bemutató nézőiben egyébként partnerre is talált. A második felvonás a túlélésért folytatott harc zsigeri jelenetei után tragikus hangnemben zárja le az előadást, a korábban kemény, harcos Kurázsi mama görnyedten tér vissza, az élelemért könyörgő szakács szomorú bohócjelenete pedig a néző arcára fagyasztja a mosolyt.

Armin Petras rendező a szerda délelőtti közönségtalálkozón elmondta, Brechtet nem annyira drámaíróként, mint gondolkodóként kedveli, aki rendkívül intelligensen és geometrikus pontossággal szerkeszti meg a darabjait, és ez egy „érzelmes, de agy nélküli rendezőnek” izgalmas kihívás. Kurázsi mama története akkor kezdte igazán érdekelni, amikor olvasott egy felmérést miszerint a kétgyermekes, egyedülálló szülők nagy része szegénységben él. „A világon mindenhol küzdenek a túlélésért az emberek, ez is háború” – fogalmazott.A kettős szereposztással való munka következtetése Armin Petras számára az volt, hogy a német színészek pontosabbak, a kelet-európaiak viszont sokkal érzelmesebbek, „tele vannak lélekkel”. Laczó Júlia elárulta, meglepte, hogy a rendező rá osztotta Kurázsi mama szerepét, amely fordulópont egy színész életében. „Rengeteg jót kaptam, de meg is szenvedtem érte” – mondta a színésznő, aki szerint az alig nyolc napos végső kolozsvári próbafolyamat megfeszített tempóban zajlott, Armin Petras gyors ritmust diktál, de éppen ezzel hozza ki a színészekből a karaktert. A beszélgetést moderáló Visky András kérdésére, hogy megijedt-e a szereptől, Laczó Júlia frappánsan válaszolt a karaktere egyik mondatával: „Szegény ember nem élhet kurázsi nélkül.”

A közönségtalálkozó során felmerült, hogy mekkora odafigyeléssel, hittel dolgoztak az előadásban a kórusban szereplő színisek, kiderült, hogy a szakmabeliek közül is sokan csodálkoztak azon, hogy hogy sikerült a szakmai tapasztalattal még alig rendelkező fiatalokból ilyen alakítást előcsalni. Armin Petras szerint csak nyitottnak kell lenni. Hozzátette, sok sztárral dolgozott már, de ennél jobban érdekli, hogy a fiatalok mit gondolnak a világról, és, bár értékeli a profi színészeket, de előszeretettel keveri őket amatőrökkel.Visky András az előadás egyik számára legkellemesebb meglepetéseként azt nevezte meg, hogy a jelmezek nem 17. századiak, de nem is kortársak, így nem távolítják el, és nem zavarják össze a nézőt. Cinzia Fossati jelmeztervező elmesélte, először Olaf Altmann történelmen kívüli díszletét látta, illetve ismerte Norman Plathe-Narr fénytervező drámai beállításait is, és ebből kiindulva, Armin Petrasszal folyamatosan együtt dolgozva találta ki a jelmezeket.

A háborúzó tömeg háromféleképp jelenik meg: katonaként, áldozatként és a túlélésért küzdő farkasként, ruháik pedig a háborús veteránok megcsonkított testéhez hasonlóan hiányos, töredékes, és nyomokban bundát tartalmaz. A statikus, minimalista díszlet – a nézőtér felé lejtő fedélzetszerű játéktér háttérben több tíz méterre magasodó vitorlára emlékeztető ráccsal, amire folyton felmászik valaki – teret ad a kórus mozgásának, a szereplők gyakran árnyakként sejlenek fel az ellenfényben, hirtelen testet öltenek, majd a jelenet végén egy ugrással eltűnnek a „fedélzetről”. A drámai ellenfény miatt például fontos volt az is, hogy a szereplők sziluettként is felismerhetőek, érdekesek legyenek, árult el egy műhelytitkot Cinzia Fosseti jelmeztervező.

A Kurázsi mama és gyermekei ebben a felállásban legközelebb december 12-én látható a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, jövőre tervezik vegyes, német-magyar szereposztásban is bemutatni.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X