Játsszunk hajléktalanosdit! Színházi előadás hívja fel a figyelmet a periférián élőkre


-A A+

November 17-én, az egyházi év 33. vasárnapján, harmadik alkalommal tartják a szegények világnapját. Ferenc pápa 2016-ban, az irgalmasság szentéve végén hirdette meg a világnapot az egyházban, azzal a céllal, hogy a keresztény közösségek nyújtsák ki kezüket a szegények és rászorulók felé. A pápa azt kéri az emberektől, hogy keressék föl a lakónegyedükben élő szegényeket, nyújtsák ki feléjük kezüket a barátság és a szolidaritás jegyében, a kiselejtezés és a pazarlás kultúrájával szemben pedig a találkozás kultúráját válasszák. Ferenc pápa 2019-es üzenete a világnapra: A szegények nem csalatkoznak reményükbe

A hajléktalan-lét olyan, mint a székfoglalós játék: kevesebb szabad hely van, mint ahány résztvevő, ezért mindig van valaki, aki hoppon marad. Nem kap ágyat, ételt. Aki megnézi a budapesti Stero Akt Cím nélkül című alkalmazott színházi előadását, ki is próbálhatja ezt a „hajlék-kaland-játékot”.

A produkciót a tíz éves Ecsetgyár születésnapi programsorozata keretében Kolozsváron is előadták. Az érzékenyítő előadás Magyarországról érkezett, ahol 2018 nyara óta büntethető az életvitelszerű közterületen tartózkodás, miközben a szociális célokra használható önkormányzati bérlakások száma egyre csökken, ezért a hajléktalan-lét a korábbinál még nehezebbé vált. A problémák azonban, amelyekre társasjáték formájában, adatsorokkal és „esettanulmányokkal” kiegészítve rávilágít, hasonlóak egész Kelet-Európában, bár nem köztudomásúak. Éppen ezen változtatna a Sztero Akt projektje, amelyben egy olyan aktivista is részt vett, aki huszonhat évig maga is az utcán élt.

A közönség klasszikus társasjátékot játszik: három csoportot alkot, mindegyik egy-egy hajléktalan szereplőt írányít, a cél 100 ezer forint önrész megszerzése négy hónap alatt egy lakhatási támogatás megpályázásához, úgy, hogy közben a szereplő egészsége a lehető legkevésbé károsodjon. A hajléktalant alakító színészek közben tipikus élethelyzeteket játszanak el, folyamatos döntéshelyzetbe hozva a közönséget.A társasjáték érzékelteti, hogy amint valaki hajléktalanná válik – ami még jól szituált emberekkel is megtörténhet, egyik napról a másikra – rendkívül beszűkülnek a lehetőségei: választhatja az utcát, ahol ki van téve az időjárás szeszélyeinek és az esetleges támadásoknak, az éjjeli menedékhelyet (közkeletű nevén: fapadot), ahol akár ötvenen is osztoznak egy hálótermen, vagy a szállót, ahol nappal is bent lehet ugyan tartózkodni, és kevesebben is vannak, de többe kerül, és több órás sorokat kell kiállni érte. Ha van munkája, a kiadásai is megnőnek, mert ebben az esetben a szállón fizetnie kell az élelemért. Már ha egyáltalán van munkája, a munkaadók ugyanis nem szívesen alkalmaznak hajléktalant, és ha mégis, az ilyen élethelyzetben levő ember ritkán ellenőrzi, hogy jogszerűen alkalmazták-e, ezért a felmerülő konfliktusok esetén legtöbbször alulmarad. És akkor marad a kéregetés.A nézők ösztönösen megpróbálják a legjobb stratégiát választani az általuk mozgatott szereplő számára, és eleinte talán nem is gondolnak arra, hogy a valóságban a hajléktalanok legtöbbször nem racionálisan döntenek, lépéseiket számos más tényező befolyásolja és túlélésük sokszor a szerencsén múlik. Például azon, hogy egy Budapest méretű nagyvárosban, ahol naponta 20-nál is több kilométert meg kell tenniük, ha igénybe szeretnék venni a számukra fenntartott szolgáltatásokat a város különböző pontjain, jóindulatúak-e az ellenőrök. Vagy azon, hogy egy régi ismerőssel találkozva beszélnek-e az élethelyzetükről, vagy szégyellik, és megpróbálják eltitkolni. Esetleg azon, hogy találnak-e becsületes munkaadót, mielőtt testi és lelki egészségük visszafordíthatatlanul leromlana.

A Romániában hajlék nélkül élők számát illetően csak hozzávetőleges adatokat lehet találni. Többen hivatkoznak például a 2011-es népszámlálásra, amely során 165 ezer közös lakótérbe bejelentett vagy hajléktalan személyt írtak össze. Döntő többségük városokban él, mintegy egyharmaduk Bukarestben. A hajléktalanokkal foglalkozó szervezetek európai szövetsége (FEANTSA) a Romániáról szóló elemzésben azt írja, hogy az ország hajléktalan lakosságának 76 százaléka férfi – 76 százalékban aktív korúak – és 10 százaléka gyermek. A hajléktalanok között felülreprezentáltak az egyedülállók, özvegyek és elváltak.

Hogy lehet ép ésszel kibírni?

„Huszonhat éve lettem hajléktalan, miután letettem az alkoholt. Négy éves koromtól 14 éves koromig csak szülői felügyelettel fogyasztottam alkoholt, onnantól kezdve húsz évig mindennap ittam” – mesélte az előadás utáni közönségtalálkozón Balog Gyula, aki a Menhely Alapítványon keresztül került be a produkcióba. Az egykor sikeres kereskedő karrierje, családi élete is derékba tört az alkoholizmusa miatt. A hajléktalan évek után ma már van bejelentett lakcíme, és ott is lakik, bár a szobát nem nevezné igazi otthonnak.„Ha egy bármilyen hátrányos helyzetű embernek van egy komoly életcélja, ami nem csak a meggazdagodásról szól, hanem a körülötte lévő közösséget, vagy a világot segíti előre, akkor van lelki ereje, mentálisan sem fog megsérülni” – mondta Gyula. Ő maga hajléktalanként az Anonim Alkoholistáknál volt szervező, árusította a Fedél Nélkül utcalapot, ma a Menhely Alapítvány társadalmi tudatosító kampányait koordinálja, cégeknél, iskolákban beszél a hajléktalanságról, élő könyvtárat és városi sétát is szervez.

A hajléktalanokkal, hajléktalanokról szerkesztett utcalap, a Fedél Nélkül az 1990-es évek elején indult Budapesten, nyugat-európai mintára. Célja egyrészt az, hogy hangot adjon a sajtóban alulreprezentált társadalmi rétegnek, a hajléktalanoknak, másrészt, hogy azok, akik árusítják, adományhoz jussanak. Hasonló kezdeményezésről Romániában a temesvári Dreptul la Oraș szervezet honlapján bukkantunk.

Az, hogy kibírják-e ép ésszel és ki tudnak-e lábalni a hajléktalanságból, több faktortól függ, mutatott rá az előadás szakértője, Szenográdi Réka, aki a Fedél Nélkül utcalapnál dolgozik, illetve utcai szociális munkát végez. Egyrészt, aki magasabbról csúszik le, az sokkal nehezebben dolgozza fel, másrészt a nőknek még nehezebb: „ha belegondolunk, hogy intézményes környezetben vagy utcán a nőiséget hogyan tudják megélni, az mindenképpen plusz teher, tehát a nők azok kitettebbek” – mondta.

Ki mivel segíthet?

„Nem az a megoldás, hogy eltakarjuk a hajléktalan embereket, vagy kiszorítjuk oda, ahol nem láthatóak, hanem az, hogy államilag, szociálisan támogatjuk a szegényeket. London, Párizs és más nagyvárosok is megpróbálták kriminalizálni a szegényeket, de mivel kicsit okosabbak és előrébb tartanak ebben, ezért most már szociális megoldásokat keresnek” – fogalmazott Gyula, azt is hangsúlyozva, hogy a lakhatási problémákat nem elég csak a fővárosban megoldani, mert akkor oda áramlanak a hajléktalanok vidékről, sőt külföldről, hanem országos szinten kell változtani.

Az alábbi listát hajléktalanok állították össze arról, hogy minek örülnének a városlakók részéről:

  • Ne ítélj el mindannyiunkat egy-egy társunk tettei vagy szavai alapján!
  • Figyelj rá, hogyan nevezed a hajléktalan embereket! Ne hívd őket csövesnek, koldusnak, büdösnek, alkoholistának, bűnözőnek!
  • Ha pénzt kér tőled valaki, a te döntésed, hogy adsz-e neki vagy sem. Mindig törekedj arra, hogy kedvesen és udvariasan válaszolj, attól függetlenül, hogy mi a válaszod.
  • Ne a kukába, hanem a kuka mellé tedd azokat az ehető, használható dolgokat, amelyekre már nincs szükséged!
  • Vásárolj a hajléktalan embernek tömegközlekedésre szóló jegyet, ha látod, hogy nincs rá pénze, és bajban van!
  • Ha van olyan ruhád vagy könyved, amire már nincs szükséged, ajánld fel hajléktalan embereknek!
  • Segíts a hajléktalan embereknek a holmijuk tárolásában, illetve szállításában!
  • A feleslegessé vált, de üzemképes telefonodat ajándékozd egy hajléktalan embernek, hogy tudjon kapcsolatot tartani a szociális munkásokkal, az ellátó szervezetekkel, a diszpécserszolgálattal, ismerőseivel, és adott esetben az alkalmi munkát adó polgárokkal.
  • Tégy erőfeszítést, és ismerkedj meg a környezetedben élő hajléktalan emberekkel, beszélgess velük, kérdezd meg, hogy minden rendben van-e, szükségük van-e valamire!
  • Gondolkozz azon, mit tudsz leginkább nyújtani a hajléktalan embereknek: orvos vagy, tanár, esetleg fodrász? Ajánld fel a tudásod, szolgáltatásod!
  • Ha elhanyagolt, rossz állapotban lévő hajléktalan embert látsz, ne gondold rögtön, hogy részeg! Próbáld meg kideríteni, hogy nincs-e egészségügyi problémája, nem szorul-e segítségre.
  • Ha sürgős egészségügyi problémával küzdő hajléktalan embert látsz, hívd ki a mentőket. Lehetőleg várd meg őket és győződj meg róla, hogy ellátják, illetve kórházba szállítják az illetőt.
  • Télen egy forró tea is nagyon sokat segít a hideg átvészelésében!
  • Állj ki a hajléktalan emberek mellett, ha azt tapasztalod, hogy sérelem (erőszak, elnyomás, megaláztatás) éri őket! 
  • Adj munkát hajléktalan embereknek!
  • Ne bocsáss el senkit csak azért, mert nincs állandó bejelentett lakcíme!
  • Ha teheted, add ki üresen álló lakásodat szegény vagy hajléktalan embereknek. Ha kiadod a lakásod, mindig írj alá szerződést a bérlőkkel. Ha kérik, tedd lehetővé, hogy a bérlők hivatalosan is bejelentkezzenek a lakásba. Ez neked semmilyen hátránnyal nem jár, viszont a lakóknak sokat segíthet a bejelentett lakó- vagy tartózkodási hely!
HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X