Tíz éves a legfiatalabb erdélyi színház, a kézdivásárhelyi Udvartér Teátrum


-A A+

Kettős ünnepet ült az elmúlt napokban a kézdivásárhelyi színház: egyrészt tíz éves lett Erdély legfiatalabb színháza, másrészt a jubileumi évfordulóra nevet is kapott, így Udvartér Teátrumként folytatja tevékenységét. Az ünnep kapcsán Kolcsár József színházigazgatóval idéztük fel az elmúlt tíz évet, a kézdivásárhelyi színház jelenét és jövőbeli terveit.

„A tizedik születésnapon azt mondhatom: kis lépés volt ez a színházművészetnek, de igen nagy lépés a kézdivásárhelyi emberek számára a nívós kulturális élet irányába” - parafrazálta Neil Armstrong holdra lépéskor mondott üzenetét Kolcsár József. Rámutatott: egy magára valamit is adó közösség kultúra nélkül nem élhet, de a kezdetekkor az volt a dilemma, hogy Kézdivásárhelyen szükség van-e színházra és színtársulatra. „Egy évtized után már fenntartások nélkül kijelenthetjük: igen, szükség volt, szükség van, és lesz is” - mondta a színházigazgató.

Kabarétól a stúdióelőadásig

A kezdeteket felidézve Kolcsár József a Maszol érdeklődésére elmondta: 2008-ban a Vigadó Művelődési Ház felkérésére a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron színház elkészítette a Figaro házassága - Bolond egy őrült nap című produkciót, ez volt az első jele, hogy Kézdivásárhelyen is szeretnének színházi előadásokat készíteni vagy vendégül látni. „Olyan sokba került az a produkció, hogy az akkori városvezetés azt mondta: ennyi pénzből csinálunk saját színházat” - mondta viccesen Kolcsár József, aki szerint természetesen kiderült, hogy annyi pénzből nem lehet színházat csinálni, de onnan indult a színházalapítás gondolata.

A 2009-ben megalapított kézdivásárhelyi Városi Színház első igazgatójának a helyi kötődésekkel rendelkező Gergely Lászlót kérték fel, és október 23-án az Ábel című produkcióval nyitották meg a színházat. Már ebben az előadásban színészként szerepelt Kolcsár József, aki a Macskakő amatőr diákszínjátszó csoportot is vezette, így másfél év után felkérték, hogy igazgassa a Városi Színházat. „Nagy utat járt be a kézdivásárhelyi színház, hiszen népszínház jelleggel indult útjára azzal a céllal, hogy a várost és környező falvakat ellássa szórakoztató kultúrával. Megérkezésem első évében már nem kabarét, hanem vígjátékot játszottunk szilveszterkor” - mondta Kolcsár József, aki szerint lépcsőzetesen építkeznek, nem rontanak ajtóstól a házba, ám jó úton vannak, hiszen a színház fennmaradt, és tíz év után elmondható, hogy kezd hangja lenni az erdélyi színjátszásban. Bár voltak hullámzó időszakok, lassan-lassan növekedett a nézők száma. Ma már gyakran játszanak stúdióelőadásokat is, megszokta ezeket a közönség, mondta az igazgató, aki szerint eleinte voltak elégedetlenek is, akik nem szerettek a színpadon berendezett nézőtérre ülni.

A név predesztinál

A kézdivásárhelyi színház mára megtalálta az útját ezért a mostani ünnep kapcsán nem nevet változtatott, hanem valójában nevet kapott, véli Kolcsár József, aki szerint a Városi Színház elnevezés nem predesztinálta semmire a társulatot. „Két éve keressük a megfelelőt, de nem találtunk olyan személynevet, ami Kézdivásárhelyhez köthető, így esett a választás az Udvartér Teátrumra. Az udvartér ugyanis nagyon sajátosan kézdivásárhelyi, míg a teátrum olyan soknyelvű kifejezés, amely arra készteti a színházat, hogy kicsit kitekintsen, kimozduljon a komfortzónájából, és máshová is eljusson, ne csak a városba és környező falvakba.

Bizonyos célok eléréséhez nem csak pénz, hanem idő is szükséges, véli Kolcsár József, aki szerint egy olyan kisvárosban, ahol korábban nem volt színház, nem lehet a színházkultúrát gyorsan megteremteni, hanem generációk kell felnőjenek, akik már úgy születtek, hogy itt volt a színház és színházi környezetben nőttek fel. Hozzátette: a Macskakő diákszínjátszó csoport tagjait próbálják becsatolni, így több amatőr színjátszóból lett hivatásos színházi ember, néhányan hivatásos színészként, rendezőként vissza is tértek Kézdivásárhelyre, többek között Daczó Zádor, aki irodalmi titkár, színész és rendező is az Udvartér Teátrumban.    

Előnye is van annak, hogy saját társulat nélkül működik

A kézdivásárhelyi teátrum nem csak az ország legfiatalabb, hanem a legkisebb költségvetésű színháza is, mondta Kolcsár József, aki elmondta, jelenleg évente 250 ezer lejből gazdálkodnak. Ez kényszerítette a színházat korábban arra, hogy megváljon a saját társulattól, és projekt- vagy befogadó színházként működjön. Saját költségvetésük mindössze a 9 alkalmazott fizetését fedezi, így a produkciók színre állítását pályázati pénzekből és mecénások segítségével fedezik. Az igazgató szerint a projektszínház jelleg pozitív oldala, hogy az adott szerepre a legmegfelelőbb színészt tudják felkérni, ám negatív oldala, hogy nehéz időpontokat egyeztetni a színészekkel, ezért kénytelenek tömbösítve játszani az előadásaikat.Ez azt jelenti, hogy néhány nap alatt délelőttönként diákoknak, délutánonként felnőtteknek játsszák az előadásaikat. Ez az elmúlt években alakult így ki, mondta az igazgató, aki szerint először nem értették, hogy miért nem járnak színházba a diákok, hiszen sokan még bérletet is vásároltak. Később rájöttek, hogy nagyon sok tanuló a Kézdivásárhely környéki falvakból jár be a városba iskolába, ezért nekik nem felel meg a délutáni időpont, mert akkor már nem utaznak vissza Kézdivásárhelyre. Délelőttönként most már teltházas előadásokat játsszanak diákközönségeknek.

Az Udvartér Teátrum a Hatházi András által rendezett Ünnep című darabbal ünnepelte tízéves évfordulóját. Az előadás a benne fellépő színészek szövegei alapján íródott, mondta Kolcsár József, aki szerint nagy örömöt jelent, hogy Hatházi András elvállalta az ünnepi előadás rendezését, amely a projektszínházi jelleg miatt még az utolsó száz méteren is alakult, hiszen a darabban szereplő Orbán Leventét időközben leszerződték a Vígszínházba, míg egy másik színész, Albert Nagy Ákos Budapestre került kispapnak. Emiatt hirtelen bekerült az előadásba a díszlettervező, ám ettől még izgalmasabb a darab, véli az igazgató.  

A szakma és a közönség figyelme a legfontosabb

„Van egy fájdalmam is, amit először tudok elmondani, hiszen alig pár nappal vagyunk a színház fennállásának tízéves évfordulója után. Az, hogy egyetlen színházi lap se jelent meg az ünnepségen, bár mindegyik meg volt híva” - mondta Kolcsár József. Úgy értékelte, hogy az elmúlt tíz évben bekerültek az erdélyi színházi életbe, több fesztiválon is játszottak. Legrangosabb elismerést a Grönholm módszer című darabjuk kapta, amely a kisvárdai fesztiválról elhozta a fődíjat. Korábban a Mácsafej zenekarral közös Szilágyi Domokos és Fekete Vince versesttel megnyerték a budapesti megzenésített versek ünnepének fődíját. „Bekerültünk a köztudatba, de mivel periférikus város vagyunk, úgy érezzük, mintha az emberek félnének idejönni, bár szeretnénk, ha a szakmától is nagyobb odafigyelést kapna az Udvartér Teátrum”, mondta az igazgató.Az Udvartér Teátrum jövőjéről szólva Kolcsár József kifejtette: lehet, hogy a következő tíz évben is projektszínházként tevékenykednek, lehet, hogy saját társulatuk lesz, ám azt tartja a legfontosabbnak, hogy a kézdivásárhelyi színész is foglalkozzon a saját szerepével, a rendező a megrendezendő előadással, a háttérmunkások azzal, hogy a darab létrejöhessen, és a néző járjon színházba és nézze meg az előadásokat. „Szeretném, hogy se a színész, se a rendező, se a háttérmunkások ne kelljen foggal-körömmel azon dolgozzanak, hogy legyen néző. Szeretnénk minőséget képviselni, a közönség meg jöjjön színházba, és ha úgy érzi, dicsérjen meg, ha pedig szükséges, bíráljon. Egy nagy álmom teljesül, ha ide eljutunk, hiszen mi szeretnénk azzal foglalkozni, hogy minél jobb legyen az adott produkció” - összegzett Kolcsár József.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X