banner_JDQaHo29_MASZOL2.jpg
banner_MAAswJYr_MASZOL1.jpg

Sok kicsi kör sokra megy – Szépíró Kör alakult Kolozsváron

A kolozsvári irodalomkedvelők és -művelők számára jó hír, hogy újabb szervezettel gazdagodott a Szamos-parti városban eddig is működő irodalmi társaságok, egyesületek sora. A Budapest központú Szépírók Társaságának kolozsvári tagjai október 17-én a Planetárium Caféban megalakították a Kolozsvári Szépíró Kört.

A magyarországi nagyvárosok mellett most már Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Kolozsváron is működő körök révén a társaság olyan hálózatot szeretne létrehozni, amely felpezsdíti az irodalmi életet, és a lokális történéseket beemeli be a fősodorba, ezáltal színesítve, gazdagítva az irodalmi életet. Az alakulás bejelentését a kortárs kritika helyzetét feltérképező beszélgetés követte, majd a jelenlévő tagok olvastak fel legfrisebb műveikből. A közönség érdeklődött, nevetett, tapsolt. Kiderült, hogy a kritika sem unalmas, és „a kritikus is ember”. A felolvasó költők, írók pedig egyszerűen remek szövegeket hoztak.

Balról jobbra: Bányai Éva, Vallasek Júlia, Balázs Imre József és Szkárosi Endre beszélgetnek arról, hogy hogyan működik a kritikus | a szerző felvétele

„A Szépírók Társasága írók, irodalomtörténészek, kritikusok, fordítók és irodalomszervezők egyesülete. 1997-ben jött létre azzal a céllal, hogy a korszerű irodalomszemlélet, a hatékony érdekképviselet és a demokratikus kultúrpolitika fóruma legyen” – olvasható a társaság honlapján, a „kik vagyunk?” kérdésre válaszoló fejezetben. A budapesti székhelyű irodalmi egyesület 2018-ban megválasztott elnökének, Szkárosi Endre költőnek a kezdeményezésére az erdélyi nagyvároskban is szépírói körökbe szerveződtek azok az irodalmárok, akik amúgy is tagjai voltak a szervezetnek. Nagyváradon már tavaly óta működik a Szépírói Kör, most pedig egy rövidebb körút alkalmával a társaság elnöke és alelnöke jelenlétében megalakították a marosvásárhelyi, illetve a kolozsvári köröket is.

A cél az, hogy a körök révén egy komolyabb hálózati együttműködés alakuljon ki a különböző városokban élő és alkotó írók, költők, kritikusok között. Irodalmi rendezvényeket, vita- és felolvasóesteket, könyvbemutatókat lehetne így szervezni, valóságos körutak jöhetnének létre ezáltal, sőt, amint Szkárosi Endre elárulta bevezető felszólalásában, azt szeretné, hogy a társaság honlapjának nyitóoldala is annak a tükre legyen, hogy a különböző városokban egyidőben milyen rendezvények zajlanak. A több mint kétszáz tagot számláló irodalmi egyesület elnöke a rövid ismertető szöveg után hivatalosan is megalakítottnak nyilvánította a Kolozsvári Szépíró Kört, melynek ezen az első estjén a kritikai nyilvánosság helyzetéről szóló beszélgetés, illetve az egybegyűlt tagoknak friss, még publikálatlan szövegeiből való felolvasás volt műsorra tűzve. A kortárs kritika helyzetéről Balázs Imre józsef költő, irodalmár, a Korunk folyóiratnak az említett témáról szóló, legfrissebb lapszámának a szerkesztője beszélgetett Szkárosi Endrével, Vallasek Júlia irodalomkritikussal, egyetemi tanárral és Bányai Éva irodalomtörténésszel, a Bukaresti Egyetem Hungarológia tanszékének tanárával.

A meghirdetett program szerint a kritikáról szóló beszélgetésen részt kellett volna vennie Szilágyi Júlia esszéírónak, kritikusnak is, aki egészségi állapotára hivatkozva kimentette magát, viszont Balázs Imre József szerint a témához kapcsolódó gondolatait a következő üzenetben sűrítette össze: „a kritika minden másnál fontosabb a szellem működésében”. Balázs Imre József fölidézte, hogy Szilágyi Júlia akkor kezdte el esszé felé hajló kritikai szövegeit írni, amikor ez a legnehezebb volt, ugyanis a marxista irodalomszemléletnek kellett megfelelnie, és alárendelődnie a kritikának is, a cenzúra pedig alig hagyott mozgásteret az irodalmároknak.

Közönség a Kolozsvári Szépíró Kör alakuló estjén

Hogyan működik a kritikus olvasás közben? Mikor kerül előtérbe az olvasó és mikor gyűri le őt a kritikusi beidegződés? – erre volt kíváncsi Balázs Imre József, és a közönség megtudta, hogy Bányai Éva  elsősorban olvasóként tekint magára, és nem is szeret negatív kritikát írni; főként olyan szerzők műveit elemzi, akiket szeret, akiknek életművét követi, és a róluk alkotott véleményét azokba a tanulmányokba, egyetemi előadások szövegeibe foglalja, amelyek a kortárs irodalmi jelenségeket vizsgálják. Vallasek Júlia esetében a kritikus a gyenge szövegek olvasásakor azonnal „jelentkezik”, észreveszi, és – ha csak gondolatban is – feljegyzi a hiányosságokat. Jó szöveg esetében, ha nem eleve azzal a tudattal olvassa a könyvet, hogy majd írni kell róla, akkor teljesen az olvasói én kerül előtérbe, és „falja” a szöveget.

A továbbiakban Balázs Imre József elárulta, hogy igazából a Korunk folyóirat kortárs kritikáról szóló számának, akárcsak a beszélgetésnek, az a tétje, hogy úgy a szakma, mint az érdeklődő olvasó számára is kiderüljön, hogy mi a profi kritikus és kritika sorsa a Facebook, az okostelefonok, a sokféle színvonalú internetes tartalmak korában, amikor az olvasók olyan portálok véleményére alapozva választanak olvasnivalót, mint a moly.hu. A felvetésre válaszoló beszélgetőtársak véleménye szinte egyöntetűen úgy hangzott, hogy az irodalom sokfélesége gyakorlatilag a kritika sokféleségét is biztosítja, és egyfajta tartalom nem zárja ki a másik típusú tartalom létjogosultságát. Természetesen minden kritikusnak, legyen az profi vagy sem, mint minden olvasónak, megvannak a maga kedvencei, és elsősorban azokat olvassa, azokról nyilvánít véleményt, a buborékok pedig éppúgy működnek az irodalom esetében is, mint bármely más társadalmi jelenség esetében, legyen az politika vagy sport, mindenki az érdeklődési területének megfelelően keres tartalmakat.

A felolvasó szerzők. Balról jobbra: Selyem Zsuzsa, László Noémi, Szkárosi Endre, Visky András, Sánta Miriám, Tompa Gábor

Vallasek Júlia hozzátette, hogy már szinte mindegyik irodalmi folyóirat felismerte, hogy nem lehet holisztikusan lefedni a magyar irodalmat, nem lehet minden jelenségre egyformán odafigyelni, ezért minden lapnak megvan a maga szerzői és kritikusi gárdája, és ezáltal olyan műhelyek alakulnak ki, amelyeknek jól definiálható profiljuk van. Szkárosi Endre azzal egészítette ki a gondolatmenetet, hogy sokszor a szakmai szempontokhoz túl mereven ragaszkodó kritikusok nem tudnak frissen reagálni a kortárs irodalmi jelenségekre, a felbukkanó, fiatal szerzőkre, sokszor addig várnak a véleménynyilvánítással, amíg az illető alkotók már valóban az irodalmi kánon által elfogadottá válnak. „A kánon területén kívül eső írásokra nincs professzionális kritikai reflexió, a mai irodalomról még nem tudják eldönteni a szakik, hogy milyen, ezért kivárnak. A kutya is csak oda piszkol, ahol már megfordult egyszer...” – foglalta össze plasztikusan véleményét Szkárosi Endre.

A Kolozsvári Szépírók Körének első estje felolvasással folyatódott. László Noémi, Tompa Gábor, Visky András, Selyem Zsuzsa, Sánta Miriám és Szkárosi Endre szövegeit tapsolta meg a közönség.

Kapcsolódók

Kimaradt?