„Ott van a várfal az anya-hamuval és mellette egy gyermekotthon” - Déva című filmjéről kérdeztük Szőcs Petrát


-A A+

Velence és Göteborg után a 19. Filmtettfeszt keretében is bemutatták a kolozsvári származású, Budapesten élő Szőcs Petra első nagyjátékfilmjét, amelyben egy árva, kamaszodó albínó lány feszegeti határait Déva és Petrozsény iparvárosi díszlete előtt. A filmben hivatásos színészek mellett amatőrök is szerepet kaptak, többek között a Szent Ferenc Alapítvány dévai otthonának lakói. Az amatőr szereplők és a zárt közösségek iránti vonzalmáról, dévai élményeiről beszélgettem Szőcs Petrával, aki első magyar rendezőként kapott támogatást az olasz Venice Biennale College program keretében.

Alkotótársad, Nagy V. Gergő mesélte egy interjúban, hogy Velencében maga David Bordwell, a híres amerikai filmteoretikus gratulált neked a Déva című filmhez. Mit mondott?

Követtük Bordwelléket, hogy megtudjuk, mit gondolnak a Napszálltáról, de én a Bordwell barátjáról hittem azt, hogy Bordwell. Bementünk velük egy zsákutcába, ahol megfordultak, szembetalálkoztunk, és akkor odajött hozzám egy alacsony ember, mondta, hogy látta a filmet, és mennyire tetszett neki. Mikor elmentek, kérdeztem, hogy ki volt ez, akkor mondta Gergő, hogy ez volt Bordwell. A biennálés filmekről a blogjára is írt, nagyon tetszett neki az az intimitás, amit a közelik adnak, és hogy sokszor nem is lehet megmondani, hol vagyunk.Volt még hasonló jó találkozásod Velencében, akár a workshop, akár a fesztivál alatt?

Bordwell elhomályosítja az összeset, de a workshop fantasztikus volt. Ott ismertem meg a német származású, Mexikóban született, de végső soron amerikai képzőművészt, Alec von Bargent, aki végig hősiesen segített nekünk, még a DCP-írás (a film mozikópiája, szerk. megj.) előtt is felhívtam valamivel. Az utazás előtt begugliztam a program tutorjait, és róla egy videó volt az első találat, ahol azzal indít, hogy bejelenti: „Art is oxygen.” Már ezzel megnyert magának. Elképesztő energiájú férfi, lényegében egy halottból is elő tudná csalogatni a progresszív művészt.

Úgy képzelem, hogy fontos, hogy minden projektedben maximálisan ott legyél személyesen. Ez sokat ki is vehet belőled...

Sokat, az biztos, kiégsz a végére. De ez jó is, most érzem, hogy kiürültem.

Forgatás közben mi tartja benned a lelket?

Az elemekkel való küzdelem tartja bennem a lelket. Alec mondta azt, hogy ha egy pillanatra is leállsz, akkor bejön a helyedre más. Ez a forgatásra is igaz, ha elengedet a gyeplőt, hatalmas károk keletkeznek, mert az a felvétel nem olyan lesz. Ezt utólag nem lehet korrigálni. A Déva esetében eleve kevés pénz, kevés idő, és sok gyerek volt, ezért nagyobb volt a veszélye is annak, hogy bármelyik percben helyrehozhatatlan károkat okozok.

Mi volt az a pozitívum, ami erőt adott?

Ilyen lehetőség nagyon ritkán adódik, nem is tudok más hasonlóról. De hogy ne csak a nehézségekről beszéljek, volt néhány örömteli pillanat is: Văduva, a Gelu-Lajos páros és a pópa nagyon nagy meglepetés volt számomra, főleg, hogy őket csak pár percig castingoltuk.

Őket ottani emberek alakították?

Igen, Lajos és Ion Barbu a valóságban is barátok, Văduva forgalmista Aninabányán, a pópa pedig pópa. Ion Barburól készült egy dokumentumfilm is, a Planeta Petrila.Gyakran emelsz be valós karaktereket a filmjeidbe, A kivégzés című kisfilmedben, amely a Déva előzményének is tekinthető, például nagyapád is játszott. A Dévában is több ilyen van, Bogi, aki a filmbeli otthonba érkezik önkéntesként például tényleg gyerekekkel foglalkozik. Mi vonz az amatőr szereplőkben?

Lehet, hogy a színészek is vonzanának, ha csak úgy véletlenül találkoznék velük a pályaudvaron vagy a templomban. És természetesen önmagában az, hogy valaki amatőr, még nem vonz, és nem is mindig azt szoktam kérni tőlük, hogy önmagukat játsszák. Bogi például teljesen más a való életben, sokkal harsányabb és vagányabb, itt pedig egy visszafogott, decens nevelőnő lett. Viszont az átjön – mert a kamera mindig nagyon érzékeny – hogy szereti a gyerekeket, és a gyerekek is azonnal tudnak hozzá kapcsolódni.

Ezeket a karaketereket nagyon rövid idő alatt kellett megtalálnod...

Ez jelentette az egyik legnagyobb kihívást. A Bogi karaktere tornász volt eredetileg, és Larisa Iordachét akartunk megkérni, aki az egyik leghíresebb román szertornász, világbajnokságokat is nyert. El is jött volna, de az edzője nem engedte, nem tudni miért. Így kellett találni valakit, aki nem eljátssza Larisát, hanem más karaktert hoz. Egyedül Boginál láttam, hogy ez természetesen jön. Nyilván el kell játszani dolgokat, mert van egy cselekmény, amit kitaláltunk, de ezen túl látszik rajta, hogy jól tud gyerekekkel együttműködni.Ilyenkor szövegszinten is módosítod a forgatókönyvet?

Persze. Voltak olyan mondatok, amelyeknek mindenképp el kellett hangozniuk, de volt improvizáció is. Valahol az én szavaim és a színész imprói között van a dialóg, és Kemény Lili, aki rengeteget segített az írásban, azt mondta, hogy a forgatókönyv vesztett az erejéből, mert az eredetileg haikuszerű párbeszédek eltűntek. Igaza van.

A kolozsvári közönségtalálkozón beszéltél arról, hogy a filmben tulajdonképpen négy nyelven beszélnek, mert a magyarnak és a románnak is jelen van egy tört változata is, ami neked nagyon tetszett. Erre számítottál eredetileg is? Helyettesítheti ez azt a versszerűséget, amit kitaláltál?

Jó kérdés, erre nem számítottam, bár tudtam, hogy sokféleképpen beszélnek, csak elfelejtettem, és meglepett már a casting során, hogy milyen szépen és érdekesen használják a nyelvet Petrozsényben vagy Déván is, egy archaikusabb magyart, vagy akár helytelenebb törtmagyart. Valamennyire helyettesíti a versszerűséget. Sajnos külföldi nézőknek nem jön át. Nekem az Iszka utazásában (Bollók Csaba 2007-es filmje, szerk. megj.) is nagyon tetszett, hogy úgy beszélnek, hogy a közönségnek ki kell egészítenie a mondatokat: ezáltal is jobban bevon, nagyon kell figyelni a szöveget, mert meglepő fordulatok vannak.

Eleve létező karakterből indultatok ki, amikor Nagy V. Gergővel megírtátok a Déva forgatókönyvét. Mi van Moldován Katóval, A kivégzés című filmed főszereplőjével, aki a Déva történetét ihlette? Az elmúlt évben volt olyan, hogy közösségi oldalak segítségével próbáltatok a nyomára bukkanni.

Azt tudom, hogy jól van: valaki befogadta Budapesten.Általa ismerted meg Dévát, ő is a gyermekotthon lakója volt, amikor a kisfilmedben játszott. Sokat jártál hozzá, milyen szereped lett abban a közösségben, olyan voltál nekik, mint Bogi a filmben?

Nem voltam olyan, mint Bogi, én csak Katót látogattam. Voltak szokásaink, helyeink, ahová mindig visszatértünk, nálam aludt a vendégszobában, nagyokat dumáltunk. De még így is próbáltak hozzánk kapcsolódni a többiek, van pár lány, akiket nagyon kis kora óta ismerek, és most nagyon jó volt velük újra találkozni, van, aki szerepel is a filmben.

Milyen dévai tapasztalatok ihlették a történetet?

Mindig hátborzongatónak találtam, hogy ott van a várfal az anya-hamuval és mellette egy gyermekotthon.

Mennyire volt fontos neked, hogy pont női közösséget ábrázolj?

Fontos volt, bár eredetileg a háttérben megmutattunk volna férfi családokat is. De a nőiesség megtalálásáról is szól a film, és a női közösséggel voltam kapcsolatban amiatt, hogy Katót látogattam. Próbáltam fiúkkal is forgatni egy-két jelenetet, de nagyon küzdelmes volt, és veszítettem.

Utólag megpróbáltad felfejteni azt, hogy miért fontosak neked ezek a zárt közösségek? Ez visszatérő elem a filmjeidben, volt például a balettáncos lányokról szóló A mindenes című kisfilmed...

Igen, A mindenes, meg az apáca-téma is, a Gemma nővér című filmterv. Csak úgy vonzanak. Az, hogy van egy rendszer, amihez így vagy úgy lehet viszonyulni. Egyébként egy barátom a horoszkópomból megmondta, hogy a lelkem szereti a bezártságot és az uniformist. Bár ez nem teljesen igaz, tényleg nagy könnyebbség közösségen belül forgatni. Az egyenruhák sem elhanyagolandók - a filmnek nagyon nagy része látvány. A kivégzésben is ott az iskola, a nyakkendőket a szereplők szabadidejükben is viselik, mert jól néz ki. A Gemma nővérrel is valami ilyesmi volt, nézegettem egy rokonom képeit, aki diakonissza volt, és mondtam Nagy V. Gergőnek, hogy kellene egy filmet csinálni, amiben úgy néznének ki az apácák, mint a szürke varjak.

Mi lett ezzel a filmtervvel? Korábban a Magyar Nemzeti Filmalap támogatta a fejlesztését.

A Filmalap egy fejlesztési kört támogatott csak. Érthető, mert rossz irányba indultunk el, egy borzalmas megtéréstörténet felé. Inkább kísérletező VR-film lehetne, de egyelőre ezzel még nem foglalkoztam sokat, most örülök, hogy a Déva elkészült, mert Velence után még újravágtuk.

Szerinted létezik boldogság? El lehet érni azt az állapotot, amikor nem hiányzik semmi?

Létezik. Elég ritka, de van. Nem függ külső körülménytől feltétlenül. Nehéz megfogalmazni, hogy mitől boldog valaki... de én most az vagyok, semmi nem hiányzik. Ez nagyon jó.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X