Partiumi Magyar Napok: zenétől és nevetéstől hangos a szatmárnémeti Kossuth-kert


-A A+

A nagykorúságát ünneplő Partium Magyar Napok legkavalkádosabb helyszíne idén is a szatmárnémeti Kossuth-kert, amely szombaton különböző stílusú zenéktől és az egyik legcsodálatosabb dallamtól, nevetéstől volt hangos.

Az eddigi hagyományokhoz híven a PMN 48 órás finisének most is Szatmárnémeti legnagyobb parkja, a Kossuth-kert ad otthont, amely a programok és foglalkozások szinte zavarba ejtő sokaságával várta az érkezőket.

Szombaton az árnyas sétányok mentén már kora délelőttől nagy volt a nyüzsgés: egész „utcányi” könyvárus és kézműves rendezgette vásárlócsalogató portékáit. Köztük a kedves ismerős, a széki Tasnádi Mária, aki szinte egy évtizede jár vissza a PMN-re csodálatos kalotaszegi varrottasaival és szőtteseivel.

Mellette a mezőpetri, bogdándi hölgykoszorú dagasztotta-gyúrta fáradhatatlanul a strudli és béles tésztáját (egész nap, hiszen nem győzték olyan gyorsan készíteni, mint amilyen gyorsan fogyott a finomság), no és természetesen lobbantak a lángok az üstök, bográcsok alatt, aprítódtak a belevalók a vadételek, valamint a bográcsban főtt ételek versenyén.

Miközben a nagyok a fakanalakat forgatták, a gyermeknép azt sem tudta, merre szaladjon, s hol felejtse magát előbb– a régi korokat idéző Paprika Jancsi Csúzlizdáját, Bartha Kati Mosolydáját, az Aranykapu Népi játszókertjében a fahalacska halászatot. A Borókagyökér kézműves foglalkozásait csak annyi időre hagyták ott, amíg a Mátyás király szárnyairól szóló előadást nézték végig, bekukkantottak a Tintaló Cirkusz varázslatos világába és tátott szájjal ámulták Békakirályt, aki a Kossuth-kerti tavon változott át, természetesen a királylány segítségével, ismét emberré.

A tó egyébként kiemelt szórakozási hely volt egész nap a trópusi forróságban, ráadásul a hattyú-csónakázás mellett most a kajakozásba is belekóstolhattak a kíváncsiskodók. Akik pedig ennél izommozgatóbb feladatokra vágytak, azokat a falmászás, illetve ügyességi-gyorsasági kerékpáros vetélkedő is várta.

A fesztiválozókat szokás szerint számtalan, vidám-színes lecsüccsenő-pihenőhely várta, de talán a legnagyobb sikernek a Bor- és Pálinkaudvar örvendett – s messze nem csak a nedűk és itókák, hanem sokkal inkább megújult arculata és hangulatos kialakítása miatt, melynek okán méltán kiérdemelte a kert megnevezést is az udvar helyett.

Ezen a hangulatos helyszínen mutatták be Erdei Péter Gyújtottam gyertyákat című könyvét, ugyancsak nagy érdeklődés mellett, amin nem is volt miért csodálkozni, ugyanis ezek a „gyertyák” Szatmárnémeti és a menye emblematikus épületei, amelyeket a szerző és csapata öltöztetett különleges éjszakai megvilágításba. Pontosabban árnyékolt, hiszen, mint mondta: ez nem is a fény, hanem az árnyék művészete.

S ennek a művészetnek köszönhetően csodálkozhat rá az ember – ha csak egy pillanatra is, a legnagyobb rohanás közepette – a Tűzoltótoronyra, a Láncos-templomra, a törvényszék palotájára vagy épp a nagykárolyi Károlyi-kastélyra, az Erdőd várra.

Az ördög tudománya

Hosszú évszázadokon keresztül ezzel a nem túl kellemes jelzővel illeték a magyar néptáncot, de talán nem is annyira alaptalanul, hiszen elnézve a kalotaszegi legényes, a szilágysági cifrázások mozdulatait, kellett ott legyen valami „külső” segítség, hogy a táncos nem gabalyodott s esett hasra.

Megállapíthatták ezt a PMN néptánc-kavalkádjának nézői is, akik egy csodálatos utazás részesei voltak, melynek során „tiszteletét tette” Szatmáron a Mezőség, Kalotaszeg, a Szilágyság és a Sóvodék, az Alföld, Tövishát és Felcsík – természetesen libbenő szoknyák, csattanó csizmaszárak, boszorkányosan ördöngös lépések és cifrázások formájában.

Egymást váltotta a színpadon az avasújvárosi Bokréta, szatmárnémeti Röpike, a bogdándi Rozsmalint, a mikolai Gyöngyösbokréta, a megye Szamoshát Néptánccsoportja, a pusztadaróci Pünkösdi Rózsák, az érmihályfalvi Nyíló Akác,a nagykárolyi Rekettye, valamint a nagyváradi Motolla Énekegyüttes.

És a több órás vigasságnak ezzel még nem volt vége, színpadra lépett ugyanis a már nagyon (és hosszú évek óta) várt Pál István Szalonna és bandája, akik körbeénekelték Erdélyt, s fantasztikus, bő másfél órás koncertjük alatt nem volt olyan néző, akinek ne mozdult volna a lába, nagylábujja, dereka, mint ahogy több népdalt is kórusban énekeltek a művészekkel. Akik egyébként cseppet pihentek csak, majd a már jól ismert és mindig óriási sikernek örvendő szabadtéri táncházban késő húzták a talpalávalót a Sugalló és a Soroglya zenekarral.

A táncházzal egy időben más ritmusokra, de táncra mozdultak a lábak a nagyszínpad előtt, a dombon is. Azok sem maradtak hoppon, akiket a könnyűzenei színpadok műsorkínálata csábított a Kossuth-kertbe, hiszen a délután folyamán a Kiscsillag, az Anima Sound System, a The Minds, Ív és zenekara, valamint a Fák alatt zenekar is színpadra lépett, a pörgős befejezésről pedig DJ Smoothnoise gondoskodott.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X