Családi kör: az örökölt identitásról szóló kiállítás nyílt a kolozsvári Bánffy-palota pincéjében


-A A+

A palimpszeszt az a pergamen, viasztábla vagy papirusztekercs, amelyről lekaparták az eredeti szöveget, hogy újabb írásfelületet nyerjenek, így a rétegesen képződő emlékezet metaforája. A VII. Mimesis Kortárs Vizuális Művészeti Fesztivál meghívott alkotói a családi gyökerekkel rendelkező személyes emlékezet működését vizsgálják a hétfőn a kolozsvári Bánffy-palota pincéjében megnyílt Palimpszeszt című kiállításon.

A kiállítás olyan értelemben valóban fesztivál, hogy ünnep: most 24 kolozsvári alkotó számára lett egy hétre a közös gondolkodás és kreativitás origója a Bánffy-palota hűvös-dohos pincéje, amely régi, omladozó falaival, a sarkokban őrzött, feledésbe merül szobrokkal, labirintusszerű járataival olyan tér, amely újabb dimenzióval egészíti ki az ide helyezett installációkat.

Alkotók: Alexandra Mocan, Alexandru Muraru, Bába István, Bob József, Burka István, Czimbalmos Anett, Daradics Árpád, Darvay Tünde, Dorel Găină, Florin Gherasim, Irsai László Zsolt, Inia Șerban, Kalló Angéla, Lőrincz Gyula, Lucian Székely-Rafan, Makkai András, Makkai Bence, Mátyás László, Mădălina Surducan, Mihai Nuțu, Mira Marincaș, Sipos Sándor, Szentes Zágon, Vlad Pârvu.

Iakob Attila történész, a Kolozsvári Művészeti Múzeum munkatársa kilátásba helyezte, hogy a pincét, amely néhány éve már „szimbiózisban él” a kolozsvári kortárs alkotókkal, a közeljövőben felújítják, hogy még alkalmasabb legyen hasonló események befogadására.A generációról generációra öröklődő történetek és családi minták palimpszeszt-szerűségét Márkos Tünde, a kiállítást szervező Origo Kulturális Egyesület elnöke vetette fel. „Mindannyiunk életében van egy (vagy több) pont, amikor azt mondjuk: én nem leszek olyan, mint anyám, apám, nagyszüleim vagy bárki a felmenőim közül. Én majd mindent másként csinálok. Ennek ellenére, ha elkezdjük vizsgálni bizonyos helyzetekre adott válaszreakcióinkat, kiderül: ugyanúgy, vagy nagyon hasonló módon viselkedünk, mint elődeink” – fogalmaztak a szervezők a kiállítást beharangozó leírásban.

„Ha megkapargatjuk a felszínt, akkor ugyanúgy előjönnek a régi történetek, mint a palimpszeszt, vagyis az egymásra írt szövegek esetében” – mondta a megnyitón Szántai János író.

Zakariás Ágota művészettörténész bevezetőjében a családi ebédek alkalmával rituálészerűen felidézett történeteket és a néha kínosan felbukkanó, korábban szőnyeg alá sepert problémákat említette a palimpszeszt-szerűen rétegződő családi emlékezet megnyilvánulásának példájaként. Hangsúlyozta azonban, hogy a kiállítás csak látszólag foglalkozik kizárólag a családi történetekkel, ezek mögött ugyanis lépten-nyomon felsejlik a történelem.„Az idei kiállítás kulcsszava a történetmesélés, hiszen vannak konkrét családi történeteket feldolgozó munkák, de olyan lírai megközelítések is, amikor csak egy kép vagy egy hangulat erejéig idéződik meg a felmenő” – fogalmazott a művészettörténész, aki szerint a leggyakoribb dramaturgiai alaphelyzet a konyhaasztal, amely körül a legfontosabb beszélgetések zajlanak. Visszatérő motívum a paraván, ami a megmutatni való dolgok díszes háttere, illetve eltakarja az, amit el szeretnénk rejteni.„Fontosak ezek az újramesélt történetek, régi bútordarabokon és fényképeken tovább élő narratívák, hiszen ezáltal érthetjük meg a magunkban hordozott, tovább örökített mintázatokat. Ugyanakkor arra is emlékeztetnek bennünket, hogy identitásunk képlékeny, szüntelenül változó, és nem más, mint egy folyamatosan újraszerkesztett élettörténet” – összegzett Zakariás Ágota.A Bánffy-palota udvarán összegyűlt árnyékban lazuló érdeklődők Kali Ágnes, Ovio Olaru, Selyem Zsuzsa és Florentin Popa szövegeivel és a kolozsvári BHF Trio zenés intermezzóival készülhetett fel arra, hogy szó szerint alámerüljön a kiállításba. Ezt egyébként a Kolozsvári Magyar Napok végéig, augusztus 25-ig megtehetik.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X