„A művész mindig magának alkot” – a Magashegyi Underground közönségtalálkozóján jártunk


-A A+

„A művész mindig magának alkot. Aki nem így tesz, az modorossá és unalmassá válik” – hangsúlyozták a Magashegyi Underground zenekar tagjai, akik a kerek évfordulóját ünneplő Tusványos nulladik napján – az előkészületek közben is – közönségtalálkozót tartottak a már helyszínen lévő fesztiválozóknak.

A beszélgetés, bár félóra késéssel indult, új információkat tárt a legtöbb résztvevő elé: kiderült, a frontember, Bocskor Bíborka erdélyi származású, mi több, csíkszentmártoni rokonsággal rendelkezik, így a fiatalok buzgón gyűjtötték az aláírásokat és a közös képeket, mindamellett, hogy kérdéseket is feltehettek az együttesnek.

Arra a kérdésre, hogy férfias vagy inkább nőies az együttes, a tagok elmondták, nem tartják magukat egyik nem által domináltnak sem, hanem a középutat keresik, annak ellenére, hogy egy nőnemű frontemberből és három férfi zenészből tevődnek össze. Kiemelték, igyekeznek mindenben közös döntést hozni, és a dalokat is együtt írják, együtt tervezgetnek, ezért nem is kategorizálják magukat.

A kategorizálást a választott zenei stílusaikból is kirekesztik, ugyanis az eddig ismert vad pop-rockos jellemzőiket az elmúlt egy évben szimfonikus, acapella és akusztikus stílusokkal is kiegészítették. Magyarázatuk alapján, minderre azért volt szükség, mert bizonyos dalok megkívánták a sokszínűséget, és a kötöttségtől való elrugaszkodást, így színes repertoárt építettek ki maguknak.

A zenekar egyébként nem „lemezhajhász”, ugyanis összesen három nagylemezt tudnak magukénak. Kiemelték, azért haladnak ennyire lassan, mert szeretik „megrágni a dalokat, mielőtt kiadnak egy lemezt”. Elsődleges céljuk inkább a közönséggel való interakció megteremtése, amelyet elsősorban a dalválasztással és az előadói magatartásukkal tesznek lehetővé: „ha a közönség megmozdul, táncol, akkor a fellépők is jobban összeszedik magukat, és a koncertek végére mindig megnyerik a hallgatóságot” – világítottak rá a módszerükre. A zenész életet „sportemberekként" élik meg, ugyanis, ha rossz kedvvel, kevésbé sikeres kezdéssel indítanak, még mindig van lehetőségük a „meccs" végéig megnyerni a hallgatóságot, mert bármelyik percben előnyhöz juthatnak a lemaradások ellenére is. 

A sajátos életfilozófiájukat a kultúráról alkotott, egyedi képükkel egészítették ki. A kultúráról szóló gondolataik rávilágítottak arra, hogy egy olyasfajta kiváltság, amelybe az ember sokkal többet fektet be, mint amennyit elvesz belőle. Ezt bizonyítja nemrégiben indított irodalmi projektjük is, amely egyik legnagyobb újításuknak számít, ugyanis kortársverseket találkoztatnak popzenével, méghozzá úgy, hogy fölülírják a modorosságot és irodalmiasságot. Szabó T. Anna, Závada Péter és Parti Nagy Lajos mellett újabban Tóth Krisztina-verseket játszanak, az utóbbi költőt pedig azért választották, mert az ő alkotásai egyaránt beleillenek a hétköznapi és a popzenei nyelvezetbe, és Magyarországon  az elemi iskolákban már több pedagógus is akad, aki a Tóth Krisztina-verseket a Magashegyi Underground feldolgozásában tanítja a diákjainak.

 

 

 

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X