Amerikai pite a román mikróból - Cristina Jacob: Oh, Ramona!

Az Oh, Ramona!  az ízléstelen amerikai tinifilm kisiklott román másolata, amelyben a rendező megbocsáthatatlan hibája az, hogy félrereprezentálja célközönségét és olyan helytelen elvárásokat meg ideálokat hirdet, amiknek nem csak lehetetlen, de hiba is lenne megfelelni.

Tinédzserkorunk közös tudatalattijában bizonyára megvan az a mozzanat, amikor áthívjuk a haverokat, barátnőinket egy ígéretes ottalvós bulira. Mielőtt a remélhetőleg nem csak gyerekpezsgőt kínáló szórakozás kezdetét venné, elkerülhetetlen, hogy szüleink találkozzanak nagy presztízsű meghívottjainkkal. Ezen a ponton elérkezünk a popkultúrából is ismert kényes szituációhoz: szüleink megpróbálnak a tizenévesek szlengjén megszólalni, túlzottan lazának tűnni, de azért a fülünkbe súgják, hogy legyünk óvatosak az alkohollal és takarózzunk be rendesen lefekvéskor. Utólag visszagondolva szüleink viselkedése megmosolyogtatóan bájos, azonban jól tudjuk, hogy akkor nem éppen így gondoltuk. Zavarbaejtő volt, kényelmetlen és mindenre rábólintottunk, csak hogy végre elhagyják a házat. Cristina Jacob Oh, Ramona!-ja hasonló válaszreakciókat szül, amikor a film metaforikusan felveszi a jópofáskodó szülő szerepét és mindent megtesz azért, hogy aktuális és menő legyen a mai fiatalok körében. A végeredmény egy ízléstelen Amerikai pite-koppintást szült és egy lehengerlő nézőszámot: az Oh, Ramona! alig egy hét alatt több, mint 100 000 mozilátogatót kaparintott meg magának, ezzel pedig Románia három évtizedes rekordját döntötte meg. Bár termékként elképesztően profitáló produkció, filmként Jacob vígjátéka egy másfél órás, kíméletlen fájdalom.A forgatókönyv alapjául Andrei Ciobanu online bestsellere, a Suge-o, Ramona! szolgált, amely a filmet látva nem tűnik többnek, mint egy klisékkel teli szoft pornó. A történet főhőse Andrei (Bogdan Iancu), egy brassói középiskola szemüveges lúzere, aki kontrollálhatatlan vonzalmat érez Ramona (Aggy K. Adams), az iskola legszexibb lánya iránt. Kettejük között egy heves, intrikákkal teli macska-egér játék bontakozik ki, amelyben mindketten arra törekszenek, hogy a másik félt megbabonázza vagy éppen szenvedélyes bosszú által megszégyenítse.

Jacob filmje mindenekelőtt azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy hiába játszódik Brassóban vagy éppen a Fekete-tenger partján, hiába vonultat fel román karakterneveket, szereplői angolul beszélnek a teljes film során. Ezt a merész rendezői döntést Jacob azzal indokolta interjúiban, hogy magának a történetnek globális hatásköre van – ha minden igaz, a film külföldi forgalmazást is kap –, hiszen egy univerzális életérzéssel, a kamaszkorral van dolgunk. Ebből a globalizációs miatyánkból ellenben nem marad más, csak egy sematikus kísérlet, amely valami okból kifolyólag el akarja titkolni, hogy Romániában élünk, hogy milyen sajátosságokat hordozhat magában a Balkán és inkább beszuszakolja magát egy alsókategóriás amerikai tinifilm keretei közé. Olvasd tovább a Filmtetten!

Kapcsolódók

banner_bcxvIA0Y_2.jpg

Kimaradt?