Visszavásárolja a 19. századi irattárát az aradi Kölcsey Egyesület

Krimibe illő történetet hallhatott az idei aradi Kölcsey-díjátadó ünnepség közönsége hétfő este. Fekete Károly alelnök bejelentette ugyanis, hogy egy titokzatos személy egy közvetítő révén megvételre ajánlotta fel az 1881-ben alapított Kölcsey Egyesület első negyven évének folyamatos levelezését, jegyzőkönyveit, gyakorlatilag a teljes irattárát, sőt az 1920-as évek és a két világháború közötti időszak dokumentumainak egy részét is. A 2500 eurós vételár felét az egyesület vezetőségi tagjai, közeli támogatói már összeadták, a hiányzó összegre pedig nyilvánosan gyűjtést hirdettek a hagyományos díjátadó ünnepség alkalmával.

„Az illetőt én sem ismerem, és engedjék meg, hogy egyelőre az öszekötő kilétét se áruljam el. Idővel úgyis kiderül majd, de most teljes diszkréciót kértek. Nem tudom, miért várt vele mostanáig, hiszen a rendszerváltás utáni harminc évben már nyugodtan előállhatott volna vele, de talán úgy érzi, most jött el az idő, hogy pénzzé is teheti, és talán ezért nem vállalja a nyilvánosságot” – fejtette ki érdeklődésünkre a rendezvény végén Fekete Károly.

A Kölcsey Egyesület a legrégebbi aradi magyar civil szervezet, a 19. században a város közművelődését szervezte, könyvtára a mai aradi könyvtár, az 1848–1849-es Ereklyemúzeum pedig a mai aradi múzeum alapjait jelentette, és az egyesület kezdeményezte az impozáns Kultúrpalota építését is. Trianon után a kisebbségbe került aradi magyarság önszerveződésében segített, a magyar oktatást támogatta, de 1948-ban a kommunista diktatúra betiltotta. A rendszerváltás után, 1990 elején aradi magyar értelmiségiek újraalapították, és azóta is az aradi magyar kulturális élet egyik kovásza a Kölcsey Egyesület.

Fekete Károly hozzátette, hogy a dokumentációt látták és eredetinek vélik. „Az első negyven év hiánytalanul megvan, az akkor használatos papírformátum, az autentikus aláírások, a jegyzőkönyvek, a Mikszáth-tal és Jókaival folytatott levelezések teljesen hitelesek. Úgy érzem, hogy ez érték és nekünk kötelességünk megmentenünk” – jelentette ki, majd arra a felvetésre, hogy törvényes-e pénzt kérni egy ilyen dokumentációért, így felelt: „Végülis az övé. Nincsenek a papírokon közintézményi pecsétek, nem került múzeumi vagy levéltári tulajdonba, tehát szó sincs arról, hogy ellopták volna valahonnan. Feltehetően 1948-ban, amikor beszűntették több más magyar egyesülettel egyszerre, valaki kimenekítette a papírokat Kultúrpalotából. Azt nem tudom, milyen úton került a mostani tulajdonos kezébe, de szerintem eddig is Aradon őrizték”.

A vételárból hétfőig 1400 euró összegyűlt, a többit február végéig megpróbálják összeszedni, majd a papírokat bemutatni a Kölcsey Egyesület esedékes közgyűlésén. Az iratokat digitalizálják majd és kötetben jelentetik meg, hogy kutatható legyen, az eredeti példányokat pedig letétbe helyezik majd, vélhetően az Országos Széchényi Könyvtárban.

Kimaradt?