A Holnapról és Adyról Váradon


-A A+

Nagyváradon mutatták be - helyi szerzők jelenlétében - a Budapesten megjelenő Irodalmi Magazin tematikus, Ady Endre-számát a költő halála 100. évfordulójának előestéjén.

Várad, Holnap, Ady – ezt a címet viseli az Irodalmi Magazin szombaton,a  nagyváradi várban bemutatott tematikus lapszáma, s mint elöljáróban a beszélgetést moderáló Molnár Krisztina, irodalomtörténész, főiskolai tanár, a kiadvány főmunkatársa elmondta, az Oláh János által alapított ismeretterjesztő tudományos folyóirat célja, hogy ne csak a szűkebb szakmát, hanem például a pedagógusokat is megszólítsa, és a fiatalabb kutatóknak is biztosítson publikációs lehetőséget.

Évente négy lapszámuk jelenik meg, ebből három szerzőcentrikus, egy pedig tematikus. Volt már Arany Jánoshoz és Cseh Tamáshoz kötődő számuk, megjelent a Katonák, költők, szerelmek is, előkészületben van a Jókai Mór és Kányádi Sándor lapszám, illetve a Tanárok, írók, iskolák tematikával is foglalkoznak majd.

Ady és Várad

A kerekasztal-, majd kötetlen beszélgetés résztvevői közül Boka László irodalomtörténésszel, az Országos Széchényi Könyvtár tudományos igazgatójával és Imre Zoltán kultúrantropológussal, a Nagyváradi Várostörténeti Múzeum kultúráért felelős igazgatóhelyettesével egy-egy interjú készült a lapszámban, Albu-Balogh Andrea irodalomtörténész, egyetemi adjunktus (Partiumi Keresztény Egyetem) és Horváth Bálint, zeneszerző, zenetanár, egyetemi adjunktus (PKE) pedig szerzőként volt jelen.

Albu-Balogh Andrea a Holnaposok közül Balázs Bélával foglalkozott, aki „hat részverssel” volt jelen az 1908-ban megjelent antológiában. Az irodalomtörténész cikkében arra is választ keresett, hogy miért vonult ki Balázs Béla a magyar irodalomból, mert forgatókönyveit például németül írta. Horváth Bálint szerint Nagyvárad zenei életében olyan kicsúcsosodást, mint amilyen az irodalmi életben megjelent, nem lehetett tapasztalni, a társművészetek nem haladtak párhuzamosan. Mind a magyarországi, mind az erdélyi zenekutatás a periférián kezeli Váradot, ezzel a jövőben komolyabban foglalkozni kell, vélte, ugyanakkor Dobszai László zenetörténészt idézve hozzátette: mg az irodalomban előzmény nélkül is megjelenhetnek kiemelkedő teljesítmények, a zenei élet fellendítéséhez komoly infrastruktúra, például koncerttermek, zenekarok szükségesek.

Imre Zoltán arra emlékezetett, hogy Nagyvárad annak idején robbanásszerűen fejlődött, és „szabadabb” város volt, mint a korabeli Budapest, nem volt például „láthatatlan cenzúra”, mint a fővárosban. Szó estet arról is, hogy Bartók Béla vélhetően találkozott Adyval, s további kapcsolata zeneszerző és a Holnaposok között, hogy Bartók Béla egyetlen operájának, A kékszakállú herceg várának szövegkönyvét Balázs Béla írta és az ő szövegére készült el A fából faragott királyfi is.

Boka László elmondta, hogy ő a Holnapra összpontosított a vele készült beszélgetésben. A Holnap antológia országos botránykővé vált, míg az 1908. január 1-jén elindított Nyugat mintegy tíz hónapig szinte észrevétlen maradt. Budapesten sem volt erős cenzúra, de Nagyvárad szerencsés helyzetben volt, a 19. század utolsó éveitől az első világháború végéig gazdasági és kulturális fellendülés volt. A 70 ezres város öt napilapjából hét napilap lett, itt volt a jogakadémia, a tudós főpapság, a város a Tiszák birodalma, de az ellenzék is erős. A Holnapnak nagy szerepe volt az irodalmi modernség áttörésében, de a lendületből két, 1908-ban és 1909-ben megjelent antológiára futotta.

Toposzok, arcok, magány

Adyba sokan „belecsimpaszkodtak”, akik azt várták, hogy az irodalmi modernség társadalmi változást is hoz, mondta Boka László, aki szót ejtett a Holnap Irodalmi Társaságról is. Babits Mihály felfedezése mellett az irodalmi matinék bevezetése is maradandó, s 1909-ben közös Holnap-Nyugat matiné is volt, később a Nyugatosok is folytatták ezt. A korról szólva megjegyezte: Várad lakosainak 30 százaléka zsidó volt, nyitott az újra és befogadó. A város nem Budapestre és Bécsre, hanem Párizsra figyelt. Ady Váradon vált jó költővé és jó publicistává, és itt ismerte meg Lédát. Ady számára Léda volt a „Nő” erősítette meg Imre Zoltán, aki felidézte: 1903-ban az EMKÉ-ben ismerkedett meg a poéta és későbbi múzsája. A költőnél idősebb, franciául jól beszélő asszony egyfajta mentora is lett Adynak, Párizsban például ő olvasta fel a lapokat a nyelvet kevéssé bíró költőnek. Imre Zoltán arra is kitért, hogy mekkora szerepe volt Párizsnak, „az izmusok városának” Adyra, Boka László pedig arra is rámutatott, hogy bár a Léda-szerelemmel új világ nyílott ki Ady Endre előtt,  minden sikere ellenére magányos és vívódó maradt.

Ugyanakkor Albu-Balogh Andrea az irodalomoktatásra vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta: sematikus az Ady-kép, ami az oktatásban megjelenik, néhány arcát mutatja meg a költőnek.

 

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X