banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Eugen Gâscă retrospektívvel ünnepli tíz éves fennállását a Quadro Galéria

Eugen Gâscă halála után először rendeznek restrospektív kiállítást a spiritualizált modernizmusként meghatározható életműből. A péntek este hattól nyíló tárlat helyszíne a tíz éves fennállását ünneplő kolozsvári Quadro Galéria.

Eugen Gâscă (1908–1989) a 20. századi romániai művészet meghatározó személyisége. „Melankóliába hajló és metafizikus felhangokkal telített expresszív festményein kékes fénnyel itatja át az emberi alakokat és tájat, a művész életért folytatott állandó harcát és reménykedését fejezve ki” – olvasható a galéria közleményében.A művész a Maros megyei Gerendkeresztúron született 1908-ban, tanítók gyermekeként, szüleit és testvéreit korán elveszítette. Ezek a tragikus események, valamint szegénysége és a fiatalkorát megbélyegző tuberkulózissal való küzdelme képezték azt az élettapasztalatot, amely művészi egyéniségének korai kialakulásához és egyedi életszemlélet kikristályosodásához vezetett.

A két világháború közötti Kolozsvár kulturális környezetében formálódott, itt kezdte tanulmányait 1928-ban a Képzőművészeti Főiskolán, ahol Párizsból frissen visszatért fiatal tanárok irányítása alatt tanult. Tanulmányait később Bukarestben, majd Jászvásáron folytatta. Kolozsvári tanulóévei alatt tagja volt a híres Bohémia művésztársaságnak, a fiatal diákokból álló csoportosulásnak, akiknek ars poeticája a szegénységből és a művészetért való rajongásból táplálkozott. A művész életét számos költözés is meghatározta, az ország különböző pontjaiba jutott el vidéki rajztanárként vagy pedig különböző szanatóriumok kezeltjeként, utóbbiakban hónapokat, sőt éveket is eltöltött.

A kiállítás lehetőséget kínál a teljes életmű egészként való megismerésére. Jelentős válogatás szerepel az 1930-as években készült festményekből és grafikákból, amikor a fiatal festő művészetének korai szintéziséhez jutott el.

Az 1950-es évek „kötelező” realista állomását – melyet leginkább a Horea és kapitányai történelmi kép sikere jellemez –, a keresés időszakát követően, az 1960-as évektől visszatér fiatalkora vizuális világához, és továbbviszi, továbbfejleszti azt: a tájban elhelyezett alakok, vázlatos angyali sziluettek, a titokzatos elfoglaltságot űző teremtmények nem annyira cselekedeteiknek, hanem gazdag belső világuk rítusainak és ritmusainak vannak alárendelve. Az ember és a természet egyesülése – a művész szülőföldjének, a Maros völgyének jellegzetes dombjaival és jegenyéivel – egyszerre kozmikus és metafizikus. Ezek egyneműségét a  művész a freskók tompa fényével rokon, hideg kékes-zöld árnyalatokkal fejezi ki.

Először láthatja a nagyközönség az élete utolsó éveiben készült akvarelleket és festményeket, melyeknek témája az „Öröm”. Azaz valójában a Feltámadás, azonban a nyolcvanas években nem lehetett nyíltan utalni bibliai témára. Az idős művész remekművei ezek, egy olyan emberé, aki, miután fiatalkorában számtalan megpróbáltatáson ment keresztül, megbékélt saját életével, és művészetébe vetett hitében is megerősödött.

A tárlat elsősorban az örökösök gyűjteményét mutatja be, valamint több hazai és külföldi magángyűjteményben lévő művet. A kiállítás értékéhez hozzájárul a Maros Megyei Múzeum – Marosvásárhelyi Művészeti Múzeum partnersége, amely jelentős adományt őriz a művésztől.

banner_ZBiZ5lsB_MASZOL970x250px.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?