Világzenével lebontani az előítéleteket - Simon Broughton szakújságíróval beszélgettünk

Világzenével lebontani az előítéleteket - Simon Broughton szakújságíróval beszélgettünk


-A A+

Az erdélyi népzene a románok, magyarok és cigányok közös, egyedi kulturális öröksége, véli Simon Broughton brit zenei szakújságíró, a Songlines világzenei magazin főszerkesztője, aki szinte negyven éve jár vissza Romániába. 1990-ben, néhány hónappal Nicolae Ceaușescu halála után a BBC megrendelésére forgatott négy erdélyi faluban, a filmet nemrég a Méra Világzenei Csűrfesztiválon mutatta be.

Simon Broughton még egyetemistaként, 1978-ban ismerkedett meg a Muzsikás együttessel és Sebestyén Mártával. A népdalénekes két évvel később elhozta Erdélybe, Farkaslakára. „Lenyűgöző tapasztalat volt, ahogy az ígéretek alapján számítottunk rá. Megismertem valakit a faluban, aki mondta, hogy keressem fel máskor is, bár a Ceaușescu-korban ez nem volt könnyű, illegális volt” – mesélte. Vendéglátójának volt is problémája a külföldre írt levelek miatt, idézte fel az újságíró. Mint mondta 1980-ban meglepően nagy különbség volt Magyarország és Románia között. „A Keleti Blokkban Magyarország volt a legcivilizáltabb, legszabadabb, legnyitottabb ország. Elnyomás, diktatúra tekintetében Románia volt a legrosszabb, talán Albánián kívül. Hatalmas megkönnyebülés volt elhagyni Romániát és átlépni Magyarországra” – tette hozzá.Első erdélyi útjain főleg magyar zenészekkel került kapcsolatba, később románokkal is. 1990-ben, Transylvania – The Band Plays On című filmje forgatásakor egy besztercei és egy máramarosi falu mellett a mezőségi Magyarpalatkára és a kalotaszegi Mérára is ellátogatott. 2018-ból nézve ez már az erdélyieknek is egzotikus időutazás: látható, ahogy a Ceaușescu-kor megpróbálta a maga képére formálni a néphagyományt – például a dalszövegek cenzúrázásával – de az is, hogy a folklór magától is reagált a külső körülményekre, Máramarosban például népdal született a rendszerváltás és Ion Iliescu tiszteletére.

Simon Broughton egyébként nem csak Erdélyben forgatott: a ’90-es évek elején filmet készített a Csehország területén található theresienstadti koncentrációs táborban született zenéről, a tálibok zenetilalmát túlélő afgán hangszeresekről is. Mint mondja, szerte a világban tapasztalta, hogy a külső érdeklődés felértékeli a helyi hagyományokat. „Nincs nagybetűs Küldetésem, de szeretném, ha a világnak erről a részéről többet tudnának az emberek, mert figyelemre méltó” – indokolta Erdély iránti érdeklődését Simon Broughton. „A zene nyilván külön szenvedélyem, de úgy gondolom, hogy a tágabb értelemben vett kultúra, a történelem, az építészet is különleges itt. Tervezem egy hosszabb dokumentumfilm-sorozat készítését, de ez most sokkal nehezebb, mint 10-20 évvel ezelőtt, a brit televíziózás eltolódott a fővonal irányába, nagyobb érdeklődés övezi a hírességeket, mint a való életet” – magyarázta.

1995-ben mutatta be a BBC a Dancing Room című táncfilmet, amelyben egy brit kortárs tánctársulat adja elő Kate Flatt koreográfiáját a Muzsikás zenéjére. A film itt látható.

Ma már sokkal körülményesebb rátalálni arra, amit 1990-ben még lefilmezhetett, állapította meg Broughton. Különbözik-e a román és magyar zenei hagyomány alakulása amiatt, hogy a ’70-es években Magyarországon elindult a táncház-mozgalom? Kérdésünkre a szakértő hangsúlyozta: bár ez az alulról jövő zenei mozgalom – az egyetlen ilyen a Keleti Blokkban – a politikai helyzet miatt Magyarországról indulhatott csak el, az általa felkarolt erdélyi zenei örökség nem csak magyar. „Az erdélyi román és magyar zene sokkal közelebb áll egymáshoz, mint a régión kívüli zenéhez, mondjuk a moldovaihoz, a Bukarest környékihez vagy a bánságihoz. Ez az erdélyi románok, magyarok közös zenei kultúrája, és természetesen a cigányoké, akik sokszor a legjobb zenészek” – magyarázta.

Magyar vonalon könnyebb hozzáférni a hagyományos zenéhez, tette hozzá: „ebben a magyarok jobbak, talán azért, mert kisebbségben vannak és ezért szükségét érezték, hogy identitásukat a zenén és kultúrán keresztül fejezzék ki. A tánctáborok nagy részét például magyarok szervezik.”

A legautentikusabb kalotaszegi hegedűszó is világzene, szögezte le Simon Broughton, aki szerint ez a szakszó nem stíluskeveredést jelent. Mint mondta, ez a címke nem ad hozzá semmilyen értéket a zenéhez, de legalább egy név, amin meg lehet nevezni. „Ha azt mondod, világzenei fesztiválra mész, az emberek tudják, hogy miről beszélsz, míg ha azt mondod, hogy erdélyi prímás-fesztiválra készülsz, valószínűleg sejtelmük sincs arról, hogy mire célzol” – mutatott rá. A Muzsikás együttes is ennek a címkének köszönhetően lett világszerte sikeres, mondta.A kezdetben csak a szűk környezetükben híres kelet- és dél-romániai cigánybandák közül több is sikeresen aknázza ki a világzenei piacot. Hírnevüket jelzi, hogy a Songlines magazin Szenegál, Argentína, Japán és más országok mellett Romániába is szervez „zenei utazást”. A kilenc napos, 1360 angol font alapárért kínált túra egyik célpontja a Maros megyei Szászcsávás, de nagyrészt moldovai és Bukarest környéki helyekre vezet, többek között a Taraf de Haidouks falujába, Clejani-ba. „A legjobban azt szeretem ezekben a túrákban, hogy lebontják az előítéleteket. A résztvevők ezekben a falvakban szállnak meg, és láthatják, hogy mennyire barátságosak és „normálisak” a helyiek” – mondta Simon Broughton, akitől azt is megtudtuk, hogy a túrát a Fanfare Ciocărlia német menedzserei szervezik, akik cigány családokba házasodtak be és így nagyon jó helyi kapcsolataik vannak.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X