• 2018. november 17., szombat
    Hortenzia, Gergõ
  • Kolozsvár
    • -7°
      Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • -4°
      Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • -7°
      Kovászna
    • -3°
      Kézdivásárhely
    • -7°
      Barót
    • -8°
      Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • -7°
      Beszterce
    • -5°
      Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • -8°
      Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6639 LEI
    • 1 USD = 4.1179 LEI
    • 1 GBP = 5.2762 LEI
    • 100 HUF = 1.4490 LEI

„A konfrontációt választotta a szövetségeseivel szemben” – elemzőt kérdeztünk Trump európai körútjáról


-A A+

Milyen az amerikai elnök európai turnéjának a mérlege? Miért ellenséges Európával és üt meg baráti hangokat Putyinnal? Hátrányos Románia számára a kereskedelmi háború? Ezekre és további kérdésekre adott válaszokat a Maszol megkeresésére Kaló Máté magyarországi független elemző.

Donald Trump viszonyulása Moszkvához eddig is ellentmondásos volt, de az orosz elnökkel tartott helsinki találkozó után már az a vád is érte, hogy jobban hisz Vlagyimir Putyinnak, mint a saját hírszerzésének, ezért kínos magyarázkodásra kényszerült. A Trump-Putyin viszonyról több elképzelés született, például, hogy az utóbbi zsarolja az amerikai elnököt, de azt is állítják, hogy az amerikai elnök egyenesen orosz ügynök. Lát ezekre lehetőséget?

A jelenlegi ismereteink szerint volt kapcsolat a Trump-kampány és orosz személyek között, ám ezek jellegéről és a személyek szerepéről teljesen pontos képet nem látunk, és arról sem, hogy Trump személyesen érintett lehet-e. Bűncselekményről akkor beszélhetünk, ha egyértelműen bizonyítható, hogy a választás kimenetelének eldöntésére irányuló koordinált együttműködés volt külföldi entitások és a Trump-kampány között, valamint az erre irányuló nyomozás szándékos szabotálása a végrehajtói hatalom által. Ezeket hivatott megállapítani Robert Mueller korábbi FBI-igazgató nyomozása, és ha akármelyikre talál bizonyítékot, az elnök elmozdítása is realitássá válhat. A nyomozás már több mint egy éve folyik, ebből arra következtethetünk, hogy eget rengető, sziklaszilárd bizonyíték egyelőre nem áll rendelkezésére egy esetleges vádemeléshez, de nem kizárható, hogy ez a helyzet előálljon.

Az amerikai elnök a helsinki találkozót megelőzően a NATO-csúcson vett részt, ahol tagállamok védelmi kiadásának a GDP-jük négy százalékára emelését kérte a korábbi két százalék helyett, és olyan hírek is felröppentek, hogy kilépéssel fenyegetőzött (amit később volt, aki cáfolt). Mit akart elérni Donald Trump a NATO-csúcson, és mit sikerült elérnie?

Trump amerikai szempontból legitim igénye, hogy a szövetségesei tartsák magukat szerződésben vállalt kötelezettségeikhez a védelmi kiadások terén. Pár NATO-tagot leszámítva ez valóban nem teljesül ma, és ennek érvényesítése EU-s szemszögből sem hátrányos, hiszen csökken az USA-tól való függőség a nemzetvédelemben, ami a térségben tapasztalható fokozott orosz aktivitást tekintve megnyugtató fejlemény lenne. A 4 százalékos kiadási igény jelen pillanatban irreális, erre vonatkozó vállalások nem is történtek, inkább csak Trump nyomatékosítási gyakorlatának egy újabb unortodox példájáról beszélhetünk valószínűleg.

Az egyéb indíttatású (pl. kereskedelempolitika), káros konfrontáció a szövetségesekkel, főleg Németországgal, akiket Trump Putyinnak kiszolgáltatott országként definiált, súlyosan roncsolja a NATO tekintélyét a nemzetközi porondon Ezen túl Trump és közvetetten az Egyesült Államok hitelét is rontja ez a magatartás, elfogadottságát csökkenti a saját szövetségesei körében. Jogos kérdés, hogy nem túl nagy ár-e ez egy olyan cél (2 százalék) eléréséhez, ami diplomáciai úton, zárt ajtók mögött is abszolválható. A sejthető válasz, hogy a műsor a nemzetközi, de főleg a hazai közvéleménynek szólt. Az amerikai belpolitika szélsőségesen megosztott, Trump támogatói pedig helyeslik az elnökük által az USA számlájára dőzsölőnek minősített országokkal szembeni konfrontációt, még ha azok történetesen szövetségesek is.

Európai körútján az amerikai elnök ellenségnek, majd versenytársnak nevezte az Európai Uniót, Oroszország és Kína mellett. Mi a célja ezekkel az "unortodox" kijelentéseivel és milyen következményeik lehetnek?

Az EU-ellenes retorika nagy valószínűséggel Trump állandó jelleggel mantrázott külkereskedelmi politikájának az eszköze. Ezt a NATO-szövetséggel összemosni veszélyes gyakorlat, és láthattuk, hogy az útja végén Putyintól eltekintve senkitől sem búcsúzott barátibb viszonyban, mint ahogy érkezett. Trump a kooperáció és tárgyalás helyett a konfrontációt választotta saját szövetségeseivel szemben taktikaként, miközben a Putyinnal szembeni példátlanul meghunyászkodó és gyenge teljesítményét pont a diplomácia szerepének hangsúlyozásával próbálta védeni. Az EU kulcsfontosságú szövetségese az Egyesült Államoknak, és nem ellensége. Ha Trump barátnak nem akarja nevezni az Uniót, partnerként is illethette volna, de nem tette. Valószínűleg nem érdeklik a diplomáciai nüanszok.

Van ráció a Donald Trump által elindított EU-elleni kereskedelmi háborúban, lehet előnye ebből az USA-nak?

Az EU vámunióként képes ellenlépések megtételére az USA-val szemben, ha erre egységes akarat mutatkozik. Nem szükséges hosszan bizonygatni, hogy egy ilyen vámháború mindkét szereplő számára előnytelen lenne, és a legnagyobb rivális Kína csak profitálna egy ilyen helyzetből. A konfrontatív politika veszélyes, a fentiek tükrében pedig nem meglepő, hogy Trump nyíltan támadja az EU-t, és támogatja a függetlenedési kísérleteket, lásd: Brexit.

Milyen hatása van a kereskedelmi háborúnak a kelet-európai térségre, Magyarországra és Romániára?

A két országban jelentős amerikai és német működőtőke-állomány és gazdasági aktivitás tapasztalható az energiaszektortól a vegyiparon át az autóiparig és a technológiai vállalatokig. Ezek egytől egyig aktívan lobbiznak saját országaikban a gazdasági érdekeik sértetlenségéért. Ezen szegmensek jelentős részében érezhető lenne a vámháború, a kelet-közép-európai térségnek pedig elemi érdeke a feszültségek csökkentése, a helyzet kimenetelét tekintve azonban az európai fél részéről a végső szó Berliné lesz, sok szempontból az érdekeink közösek, de az eddig látottak alapján csekély a valószínűsége a Trumppal való tárgyalásos megállapodásra.

Egyébként mennyire tekinthető ez valóban kereskedelmi háborúnak, mennyire állja meg a helyét a fogalom?

Amennyiben a védővámok teljes erővel beütnek, joggal nevezhető kereskedelmi háborúnak a jelenség, még ha annak mértéke még nem is ismert. A szándék viszont egyértelmű.

Trump döntéseit és megnyilvánulásait lehet tudatos, szándékos, stratégikus lépésekként kezelni, vagy inkább személyiségi problémákról van szó (egó, figyelemhiány stb.), esetleg arról, hogy Obamával szemben fogalmazza meg a saját politikai stratégiáit?

Trump politikai aktivitását a fentiek és más egyéb befolyásoló tényezők dinamikusan változó elegye alkotja, amelynek aktuális összetételére mindig csak tippjeink lehetnek, ezért sem unatkozik egyetlen, Észak-Amerikával foglalkozó elemző sem az elmúlt években.

Trump már bejelentette, hogy a következő választáson is indul. Mennyire próbálja meg majd ezt megakadályozni a Republikánus Párt és járhatnak-e sikerrel?

Amíg Trump a párt támogatói körében népszerű, addig nehezen elmozdítható. A történelmi csúcsokat döntögető amerikai belpolitikai polarizáltságban nem meglepő együttállás, hogy Donald Trump egyszerre népszerűtlen az össztársadalom körében, de kiugróan támogatott a republikánus táborban. Saját pártja előválasztási rendszerében kicsi az esély a jelenlegi támogatottsági adatok mellett egy új jelöltnek kiejtenie az elnököt. Ez a helyzet azonban egy súlyos politikai botrány vagy védhetetlen politikai megmozdulás hatására alapjaiban megváltozhat.

Ha két év múlva valóban Trump lesz a jelölt, a belpolitikai megosztottság további fokozódására lehet számítani. Tovább javítja az elnök esélyeit, hogy demokrata oldalon nem tolonganak egyelőre a potenciális elnökjelöltek, a liberális tábor is megosztott a mérsékeltek és progresszív baloldaliak között, nem egyértelmű, mi lesz Trump politikájának (ha ezt lehet annak nevezni) ellenszere.

Címlapi illusztrációnk forrása: AP



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X