Perének kezdetén vallomást tett az egyik utolsó élő auschwitzi lágerőr

Részletes vallomástétellel kezdődött kedden Németországban az egyik utolsó élő auschwitzi lágerőr pere.

A legkevesebb 300 ezer ember meggyilkolásában bűnrészességgel vádolt Oskar Gröning a lüneburgi tartományi bíróságon elmondta, hogy amikor a náci párt önkéntesekből álló fegyveres szervezete, az SS tagjaként 1942-ben Auschwitz-Birkenauba került, tudomást szerzett arról, hogy a táborban a foglyok meggyilkolására szolgáló gázkamrák működnek. Hangsúlyozta: kétségtelen, hogy "erkölcsileg bűnrészes" a haláltábor működtetésében, és ezért bocsánatot kér, ügyének büntetőjogi vonatkozásait azonban a bíróságnak kell megítélnie.

Gröning ellen az 1944. május 16. és július 11. között végzett tevékenységével kapcsolatban emeltek vádat. Abban az időszakban az úgynevezett magyar akció (Ungarn-Aktion) zajlott Auschwitz-Birkenauban. A haláltáborba csaknem 140 vonatszerelvénnyel 437 ezer magyarországi zsidót hurcoltak.

A vádlottat legkevesebb 3 év szabadságvesztésre ítélhetik. A bíróság 27 tárgyalási napot tűzött ki, az utolsót július végére. A hannoveri ügyészség által indított perhez 62-en csatlakoztak mellékvádlóként, többnyire holokauszt-túlélők és áldozatok rokonai, köztük magyar állampolgárok is. A mellékvádlók közül 15-en tanúvallomást is tesznek.

Ügyvédje szerint Gröning nem vett részt gyilkosságban, és a jelenlét a haláltáborban nem elégséges ahhoz, hogy elmarasztalják a terhére rótt bűncselekményekben. A vádhatóság szerint viszont a vádlott az Auschwitz-Birkenauban kifejtett tevékenységével hozzájárult a megsemmisítő táborban legyilkolt foglyok halálához, anélkül is, hogy aktívan közreműködött volna emberölésben. A vádlott a haláltábor vasútállomásának peronján - a "rámpán" - teljesített szolgálatot, ahol szétválogatták a lágerbe deportált embereket. A vagonokból kihajtott foglyokat itt két csoportra osztották. Az egyikbe a kényszermunkára alkalmatlannak ítélt emberek kerültek, akiket rögtön gázkamrába küldtek. A vádlott eltakarította a holmijukat a rámpáról, hogy a következő szerelvényen érkező foglyok ne sejthessék, mi következik. Ezután átkutatta a csomagokat és a bennük talált pénzt az SS javára "bevételezte". A vádhatóság szerint ezzel hozzájárult a haláltábor gépezetének működtetéséhez, így bűnrészes a tevékenysége ideje alatt meggyilkolt foglyok halálában.

Oskar Gröning 1944 szeptemberében kérte áthelyezését frontszolgálatra. A háború végén brit hadifogsága került, majd évtizedekig békés polgári életet élt családjával az egykori Nyugat-Németországban fekvő Lüneburg térségében. 

A vádlott ellen a nyolcvanas években is folytattak ügyészségi eljárást, de azt bizonyítékok hiányában 1985-ben leállították. Gröning soha nem tagadta, hogy az SS kötelékében Auschwitzban tevékenykedett. Számos interjút is adott. Ezekben a halálgyár gépezetének apró, jelentéktelen elemeként jellemezte az általa betöltött funkciót. "Bűnösnek érzem magam a zsidó néppel szemben, amiért tagja voltam a szervezetnek, amely elkövette ellenük ezeket a bűnöket" - mondta a Der Spiegel című hírmagazinnak 2005-ben adott interjúban, hangsúlyozva, hogy bár az SS tagja volt, nem tartozott a zsidók elleni bűnök elkövetői közé.

A Gröning elleni első ügyészségi eljárást azért zárták le vádemelés nélkül, mert az ügyészek nem láttak esélyt elmarasztaló ítéletre. Egy másik ügyben, John Demjanjuk perében 2011-ben hozott ítélet azonban fordulatot eredményezett a német igazságszolgáltatás szemléletmódjában. A sobibóri koncentrációs tábor őrét úgy ítélték el gyilkosságban való bűnrészesség miatt, hogy konkrét emberölést nem bizonyítottak rá. A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy erre nincs is szükség, mert a vádlott a beosztásából, a tevékenységéből adódóan hozzájárult a láger működtetéséhez, így részes az emberölésekben is.

Kapcsolódók

Kimaradt?