Képek egy fiókból – egy kolozsvári ezermester fotós önéletírása az 1970-es évekből


-A A+

Véletlenül került elő egy fiókból a kolozsvári Hada Victor vizuális önéletírása: az amatőr fotós az 1970-es években készített emberközpontú sorozatokat a tömbházakban és környékükön zajló életről.

A cikk a Maszol és az Erdélyi Audiovizuális Archívum Időutazó című közös sorozatának része. Az Erdélyi Audiovizuális Archívum célja az erdélyi és Erdélyhez kapcsolódó audiovizuális örökség megőrzése, az archív felvételek, amatőr fotók és filmek szakszerű gondozása. Megmentendő, megőrizendő archív képekről (fotó, film, videó) itt lehet értesíteni az archívum munkatársait, a már digitalizált fényképek online adatbázisa pedig a rekollekt.ro oldalon érhető el.

Az orosz, magyar és román felmenőkkel rendelkező Hada Victor (1946-2002) Kolozsváron ezermesterként, többek között manikűrkészletek gyártásával kereste a kenyerét, szabadidejében pedig családját, környezetét, elsősorban a munkásosztályhoz tartozó barátait fotózta, a szocializmus mindennapjait a kolozsvári lakótelepi ember mikroperspektívájából. Fekete-fehér felvételei kísérletező kedvről, veleszületett fotós intuícióról árulkodnak, szemszöge a megfigyelőé. Valószínűleg a kész képnél jobban érdekelte a fotózás, mint cselekvés, hagyatékában ugyanis 47 előhívott filmtekercs maradt fenn, lenagyított felvételekből viszont mindössze 7-8, lapozható családi albumot pedig nem készített.

Hada Victor fotóinak nagy részét sosem látja rajta kívül más, ha a fia nem kerül kapcsolatba Mira Marincaş fotóművésszel, aki lenagyította a negatívokat, és a családtagok után a szélesebb közönségnek is bemutatta az Erdélyi Audiovizuális Archívum tavaszi kiállításán. A kurátor segítségével itt is bemutatunk egy válogatást a különleges kolozsvári hagyatékból.

A család eleinte a Pata utcában lakott, ahol Hada Victor a szomszédokat is fotózta. A képek azonban róla, a fotósról is szólnak: szinte látjuk, amint spontánul kattint egyet a szomszédok felé. A férfi az utolsó pillanatban veszi észre a fotóst, a fészer tetejére felkucorodott kisfiúk közül az egyik pedig kíváncsian pillant a kamerába: a megfigyelő megfigyeltté válik. A következő képkockán már pózolnak a fiúk. A felvételek Kolozsvár azóta már lebontott, elfeledett arcáról is pillanatfelvételt mutatnak.A városközpontról egyetlen felvétel sem került elő Hada Victor hagyatékából, sokkal inkább családja életterét, előbb a Pata utcai udvart, később a frissen felépített Monostor negyedet, valamint az állomás környékét fotózta. Ez az egyetlen felvétele, amelyen a Szent Mihály-templom tornya látszik.A kamerát szabadidős tevékenységek közben is használta, itt például családi barátok gyermekeit kapta le virágszedéskor. Az akkoriban elérhető Olympus és Smena amatőr kamerákat használta, ezekből is a gazdaságos, ún. „splitframe” változatot, amely a 35 mm-es filmre 36 kocka helyett 72-őt fényképezett. 6x6 cm-es nyersanyagra is dolgozott. A negatívokat Hada Victor maga hívta elő rögtönzött házi laborjában, kísérletezett, és saját hibáiból tanult.A két kislány az 1973-as konstancai nyaraláson készült tekercsen is felbukkan. A fotós beállított „turistafotók” helyett több pillanatfelvételt készített egy-egy „jelenetről”. Úgy tűnik, a folyamat, az időbeliség érdekelte.Szocialista abszurd: a konstancai tengerparton a nyugati popkultúra szereplői, Donald kacsa és Hófehérkéék szórakoztatják a nyaraló ifjúságot. Ahelyett, hogy szokványos, „gyerekek Donald kacsával” beállításban közelről fotózta volna le őket, Hada Viktor távolabbról mutatja meg a kontextust.Máskor tudatos hibákkal érte el a kívánt hatást, például autóból kapott le szándékosan bemozdított képeket. Itt elállított élességgel fényképezte a párt, amivel sikerült szerelmet, mámort, ugyanakkor rejtőzködést, intimitást sugárzó festői sorozatot létrehoznia. Az összhatást a negatív karcolt felülete is növeli, bár ez nem alkotói szándék, csupán a nem megfelelő tárolás következménye.Miután a család egy tízemeletes monostori tömbházlakásba költözött, Hada Victor képein megjelenik a frissen épült lakónegyed és mikrotársadalma. A ’70-es években kis helyi közösségek alakultak ki a „blokkok” körül: a szomszédok átjártak egymáshoz, egymás gyerekeire vigyáztak, közösen ünnepeltek, az amatőr fotós pedig megörökítette ezeket az alkalmakat.A szomszédokról készült beállított felvételek voltak azok, amelyekről Hada Viktor papírképet is készített, hogy odaadhassa őket a „megrendelőknek”. Használta a ’70-es-’80-as években divatos szélcakkozást is.A „hivatalos” családi csoportkép elkészítése előtt azonban végigfotózta a felkészülés folyamatát is, egyúttal megörökítve a korabeli tömbházlakások tárgyi kultúráját.A családtagok, barátok megszokták, hogy a fényképezőgép Victor kezében van, de mivel a kész felvételeket sosem látták, nem vették túl komolyan, lazán pózoltak az ismerős fotósnak…… például munkaruhában a máskor ünnepi-családi háttérként szolgáló karácsonyfa előtt.A barátok néha különböző szerepekbe bújtak a kamera előtt. Hada Victor a gyerekeiről is előszeretettel készített „jelmezes” portrékat.A ’70-es-’80-as évek amatőr fotósai gyakran készítettek felvételt a televízióról, ami minden romániai háztartásban ugyanazt sugározta, éppen ezért fontos kulturális-társadalmi szereppel bírt.Hada Victornak sikerült technikailag jó minőségű felvételeket készítenie a képernyőről, amelyen többnyire közismert énekesnőket, színésznőket kapott le, illetve, mint ezen a képen is, kedvenc sci-fi sorozatainak egy-egy képkockáját. A felirat – „mintha az univerzum másik végén lenne” – akár metaforikusan is értelmezhető.Ez az önkioldóval készült önarckép, amelyen Hada Victor kislányával látható, az amatőr fotós legintenzívebb alkotói korszakából a ’70-es évek első feléből származik. 1978-ban, válása után eladta fényképezőgépgyűjteményét, és csak 1987-ben kezdett újra fotózni. Ekkor már színes filmmel is próbálkozott, kameráját pedig egyre gyakrabban irányította a lakásban szereplő tárgyak, korábbi életének emlékei felé. A filmtekercseken kívül egyetlen fényképezőgépe maradt meg.









24H