Csíksomlyóra zarándokolunk száz év fényképeivel


-A A+

Csíksomlyó mint szakrális tér címmel jelent meg egy 76 archív felvételt tartalmazó fotóalbum, amely az utóbbi száz év vizuális kultúrájának is fontos metszete. A szerkesztők, Molnár Attila és Balog László a kiadványt elsősorban azoknak a zarándokoknak szánták, akik a pápalátogatás és a pünkösdi búcsú alkalmával felkeresték Csíksomlyót és környékét, és Ferenc pápa is kapott egyet ajándékba.

A cikk a Maszol és az Erdélyi Audiovizuális Archívum Időutazó című közös sorozatának része. Az Erdélyi Audiovizuális Archívum célja az erdélyi és Erdélyhez kapcsolódó audiovizuális örökség megőrzése, az archív felvételek, amatőr fotók és filmek szakszerű gondozása. Megmentendő, megőrizendő archív képekről (fotó, film, videó) itt lehet értesíteni az archívum munkatársait, a már digitalizált fényképek online adatbázisa pedig a rekollekt.ro oldalon érhető el.

Az albumban szereplő tematikus gyűjteménynek története van: 2015-ben startolt a Csíksomlyó az idő tükrében című kiállítással, melyet Molnár Attila fotótörténész és az általa megálmodott Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület (EFME) szervezett. Idén újabb lendületet vett a kezdeményezés azzal, hogy Balog László is társult az egyesülethez, és a Petőfi 36 elnevezésű projekt is helyet ad majd a múzeumnak. Molnár Attila szenvedélyes képgyűjtése és kutatása nyomán összeállt a több mint 300 képből álló, Csíksomlyóhoz kapcsolódó gyűjtemény, amelyből Balog Lászlóval közösen kiválogatták, feliratokkal látták el, és lapozhatóvá tették a 76 fotót. A Csíksomlyó mint szakrális tér című albumot kedden, június 11-én 17 órakor mutatják be Magyarország csíkszeredai főkonzulátusán. Amint a projekt oldalán olvasható, a szerkesztők arra törekedtek, hogy a „Csíksomlyó tematikájú fotográfiák megjelenítése által egyedi módon hozzák közelebb a zarándokokhoz, vendégeinkhez, Csíkszék lakóihoz azt a teret, amelyet Ők maguk is bebarangolhatnak a pápalátogatás, búcsúk, kirándulásaik alkalmával.”

Az album kulcsfogalma Mircea Eliade nyomán a „szakrális tér”. Az előszót idézve: „Csíksomlyó valóban szakrális tér. Olyan hely, ahol jó lenni, ahol jó imádkozni, búcsús énekeket énekelni. Ahol minden embert – így vagy úgy –, megszólít ez a szent tér. […] Ez a lelki-szellemi központ fogódzót nyújt az ember számára, `lehetővé teszi, hogy tájékozódjék a kaotikus homogenitásban`, (…) `megalapítsa a világot` és valóban éljen (M. Eliade).” Az albummal tehát nemcsak a múlt időbe próbálnak elkalauzolni, hanem egyfajta spirituális zarándoklatra, lelki gyakorlatra is hívnak a népi imákat, vallásos költeményeket idéző képaláírások által. A feliratok négynyelvűek (román, magyar, olasz és angol), hiszen ajándéknak szánták, melyet dr. Oláh Zoltán, a gyulafehérvári Pasztorális Teológia Intézet igazgatója nyújtott át Ferenc pápának.

A szakrális idő ciklikussága, az örök visszatérés mítosza mégiscsak sajátos módon találkozik a naptári és a történelmi idő linearitásával ebben az albumban. Ez nagyrészt a fényképnek, mint médiumnak köszönhető, amelyik tárolja a múló időt. Az album szerkesztése is a múló idő rendjét képviseli, hiszen kronológiai sorrendben teszi közzé a fényképeket: a legkorábbi 1898-ból való, a legfrissebbeket pedig a 2010-es években készítette Ádám Gyula erdélyi fotográfus, aki dokumentarista, néprajzi jellegű munkáiról ismert. Egyébként a búcsújárás vizuális ábrázolásának történetéről Mohay Tamás A csíksomlyói pünkösdi búcsújárás - Történet, eredet, hagyomány (2009) című könyvéből tudhatjuk, hogy jóval a fotográfia előtt elkezdődött, ezek közül a Mária-szoborról készült 18. századi metszetek a legkorábbiak, és a legelterjedtebbek, hiszen ponyvakiadványokban sokszorosították őket egészen a 20. század elejéig. A 19. századtól a búcsúhelyet és a kápolnákat ábrázoló metszetek is megjelentek, többek közt Orbán Balázs közölte az egyiket. A Mária-kultusz és a kegyhelyhez kapcsolódó illusztrációk a vallásos élményt segítették elő, vagy a peregrináció mementójává váltak.

A fotográfia felbukkanása sajátos módon változtatta meg ezt a képi világot: az 1900-as évek elején kevésbé tértek el a metszetek ábrázolási konvencióitól, azonban a képeslapokon oly kedvelt festői, tablószerű kompozíciók megteltek élettel. Ezt a folyamatot mutatjuk be az album 13 fényképén keresztül, amelyek között találunk hivatásos és amatőr felvételeket, képeslapot és művészfotót is. Balog László és Molnár Attila szerkesztők szándéka volt felmutatni a képeket, amelyek jelzik Csíksomlyó sokszínűségét: annak hétköznapi és ünnepi arcát, és azt, ahogyan a búcsú a szertartás kötöttsége ellenére minden évben mégis megújul.

„Jöjjetek mindnyájan, szép, élő rózsáim”. 1900-ban készült képeslap, Kálnoky János kiadása. ©Lázár Imre
A kegytemplom homlokzatának képe a 20. század elején vált képeslaptémává, gyakran ábrázolják a templomkertben gyülekező iskolásokat, peregrinusokat is. A legnagyobb újdonság ebben a korszakban az embertömeg képe, amelyik egyfajta kollektív tudat hatása alatt fegyelmezetten áll, és várakozik a búcsú következő stációjára.

„És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem”. 1908, Csíki Székely Múzeum, Domokos Pál Péter hagyaték
Számos fénykép őrzi a ferences szerzetesek hétköznapi életét, Mohay Tamás szerint Vámszer Géza az 1950-es évekig rendszeresen megörökítette őket életszerű helyzetekben. Ezen a korai fotográfián a barátokat gabona cséplése közben láthatjuk, hiszen sokáig ők munkálták meg a kolostorhoz tartozó termőföldet. 

„Soha el nem hagylak, és szívembe zárlak”. 1906, Vákár László felvétele. ©Molnár Attila/EFME
Látkép a hegyről, amely különböző vallásos szimbólumokat sűrít. Ugyanakkor a gazdálkodó ferencesek szalmabuglyáit is megcsodálhatjuk, akárcsak a békésen sétáló libák társaságát. Nem hiába tartják Assisi Szent Ferencet az állatok és a természet védőszentjének.

„Egyszerűek legyünk, mint az országút”. 1907, Vákár László felvétele. ©Molnár Attila/EFME
A fotográfia korszakában fokozatosan benépesednek a képek: a kegytemplom környékén kóberes szekerek, pihenő zarándokok alakja sejlik fel, nagytotálokon örökítik meg a Somlyó hegyére zászlókkal felvonuló zarándokokat, a kápolnák előtt tiszteletüket tevő búcsúsokat.

„Szűz Mária, hozzád vonz reményünk s hitünk”. 1910-es évek. ©Karda Ervin
A 20. század elején megjelenő fekete-fehér és színezett képeslapok a szakrálissal való kommunikáció vizuális formáinak tekinthetők, akárcsak a korábbi századokban használt metszetek. Ez az utcakép hatásosan elegyíti a kegytemplom jellegzetes tornyos homlokzatát a falusi utca képével, a sáros út a városiasodás előtti állapotot idézi. Későbbi fotókon érdekesen követhető nyomon az, ahogyan átalakul a táj: bevezetik az áramot, ezért villanyoszlopok és huzalok szelik át a látványt, majd a szocializmus hatására látványosan megváltozik a földek megművelése is.

„Ó, Mária, kérlek ne hagyj engem”. 1932, vélhetően Andory Aladics Zoltán felvétele. ©Csíksomlyói Kegytemplom és Ferences Kolostor
A korai tömegábrázolás megváltozik a két világháború közötti években: a beállítások előterében megjelenő egészalakos képek emberibb léptéket jeleznek, a tömegből kiváló női vagy férfi alakokkal a nézőnek is könnyebb azonosulni. A csángó vagy székely népviseletbe öltözött búcsúsok képe ekkor válik a nemzeti identitás erős kifejezőjévé, amint azt az ugyancsak Csíksomlyón megszervezett Ezer székely leány napja is jelzi. A kis magyar világban, az 1940-es években a búcsú már jóval összetettebb jelentést hordoz a képeken: a vallásos élmény hangsúlyos marad, de erőteljes üzenetként megjelenik a nemzeti identitás és a lokális egzotikum is. Tánczos Vilmos írja a Kié a csíksomlyói búcsú? című tanulmányában, „...a csíksomlyói pünkösdi búcsú megőrizte ugyan eredeti vallásos jellegét, de emellett a világ teljes magyarságának hatalmas, minden évben több százezer embert mozgósító rendezvényévé, a nemzeti összetartozás szimbólumává is vált.”

„Nem vagyunk árvák, van Édesanyánk!” 1932, vélhetően Andory Aladics Zoltán felvétele. ©Csíksomlyói Kegytemplom és Ferences Kolostor
A felvétel készítője a fogarasi születésű Andory Aladics Zoltán (1899–1990), aki eredeti végzettsége szerint erdőmérnök volt, de nem talált ilyen jellegű munkát, ezért fiatalkori szenvedélyét továbbfejlesztve fényképész-mesterlevelet szerzett. 1930-ban műtermet nyitott Csíkszeredában Foto Electric néven, emellett pedig a csíki székely népi életet dokumentálta.

„Ó, boldog az, akiért te nyitod meg szívedet”. 1935 körül, Andory Aladics Zoltán felvétele. ©Gál Bence
Az 1930-as évektől jól követhető módon változás áll be a képi esztétikában: variálódnak a kegyhely ikonikus épületeit, színhelyeit ábrázoló szögek, és a fényképezőgép sikeresen végigmustrálja a templombelsőket és a kápolnák enteriőrjét is. A Mária szobor most már fényképként is megvásárolható lesz, búcsús emlék gyanánt. Andory Aladics Zoltán a Mária-szobrot több szögből is lefotózta, sőt a felkelő napot mímelő art decós változatot is kollázsolt. Ebben a beállításban a fekete, homogén textilháttér emeli ki nemes egyszerűséggel a szobrot, talán éppen emiatt kedvelték ezt a képet még az 1980-as években is.
 

„Leborul előtted Krisztus kedves nyája”. 1938. Csíksomlyói Jézus hágó. Andory Aladics Zoltán felvétele, © Dr. Molnár Attila/EFME
A fényképezőgép ebben a korban már közelebb merészkedik, a pihenők, a stációk érintésének intim pillanataiba is befurakodik. Vámszer Géza és Josef Fischer néprajzi fotósorozatokat is készített a stációk előtt térdelő, a keresztet megcsókoló csángókról.

„Kegyelmekkel telten, a Kissomlyó hegyéről lemenőben”. 1940 körül. Andory Aladics Zoltán felvétele, ©Gál Bence
Az 1940-es években készült a legtöbb képeslap, helyi fotósok és magyarországi tudósítók kiadványaként. Ebből a szögből számos képeslapgyártó is lefotózta a kegytemplomot. Andory Aladics Zoltán életképszerű pillanatfelvételt készített, míg Szabó Dénes a Fotofilm cég számára búcsú után, emberek nélkül örökítette meg a tájat.

„Színről színre látom tündöklő arcodat”. 1942 körül. Andory Aladics Zoltán felvétele, ©Gál Bence
Búcsúsok pihenője, háttérben a templommal. A részletgazdag képeken már a búcsújárók tárgyi világa is egész jól kivehető: a vallásos élmény tárgyai mellett – mint a zászlók, olvasók, imakönyvek – jól kivehetők a tarisznyák, az elemózsia, a ruházat. Ha a részletekre is odafigyelünk, láthatjuk, hogy egy hölgy mezítláb pihenteti lábait, a fehér zászló alatti kalapos férfi mintha fényképezni készülne.

„Hű gyermekid nagy reménye, segítsd néped szükségében”. 1943 körül, Andory Aladics Zoltán felvétele, ©Gál Bence
A képet keretező fák, ágak a piktorialista stílus hatására váltak a tömegcikként árult képeslapok visszatérő toposzává. Andory Aladics Zoltán is kedvelte ezeket a kompozíciókat, ráadásul a fa szimbolikája illik a kép vallásos témájához is.

„Mert mi is magyarok vagyunk”. 1970-es évek. Fotó: Jáger Attila, ©www.azopan.ro. Lészpedi csángók a Szenvedő-kápolnánál a csíksomlyói búcsún
Amint a fényképezőgép bárki számára elérhetővé vált, rengeteg amatőr felvétel készül a búcsúkon. Ez esetben nem a lészpediek fotózták magukat, hanem Jáger Attila, miskolci amatőr fotós, aki 1972 és 1984 között Orbán Balázs nyomdokain bejárta Erdélyt, és kölcsönkért fényképezőgéppel, színes fotókon örökítette meg útjait. Feltételezhetjük, hogy a képen látható családnak postán küldte el az előhívott csoportképet. Jóllehet a kép csángókról szól, mégis egy magyarországi zarándok tekintetét őrzi. Az 1989-es politikai fordulat után megváltozott vallási ünnepnek még intenzívebben váltak részeseivé a magyarországi látogatók. Aki a búcsú amatőrök által elkapott pillanataira kíváncsi, a Fortepan oldalán talál több képet.









24H