• 2018. november 21., szerda
    Olivér
  • Kolozsvár
    • -0°
      Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • -2°
      Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • -2°
      Kézdivásárhely
    • -0°
      Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • Beszterce
    • Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6644 LEI
    • 1 USD = 4.0999 LEI
    • 1 GBP = 5.2406 LEI
    • 100 HUF = 1.4502 LEI

Így uralkodnak népük fölött a 21. századi autokrata vezetők


-A A+

Míg a huszadik századi diktatúrák a félelemre építettek, saját népük terrorizálásával, meggyilkolásával és bebörtönzésével tartották meg hatalmukat, ez a 21. századra megváltozott az "információs autokráciákban".

Szergej Gurijev, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank vezető közgazdásza és Daniel Treisman, a University of California professzora közös tanulmányában arra hívja fel a figyelmet, hogy Venezuela Hugo Chávezétől Oroszország Putyinjáig ma már másképp működnek az illiberális vezetők. Sokuk például választásokkal került hatalomba, és megtartotta a demokratikus látszatot, miközben aláaknázták a politikai intézményeket. Az aktivistákat nem bebörtönzik, hanem zaklatják és megalázzák, kitalált bűnökkel vádolják, és elősegítik a kivándorlásukat. Amikor pedig gyilkolnak, akkor eltitkolják saját felelősségüket – olvasható a tanulmányban.

A szerzőpáros felteszi a kérdést: hogyan tudják megtartani hatalmukat ezek a vezetők? Véleményük szerint az információ manipulációja a válasz. Ahelyett, hogy a huszadik századi diktátorokhoz hasonlóan terrorizálnák és indoktrinálnák a lakosságot, azt hitetik el velük, hogy a vezetőik kompetensek és jóindulatúak.

A demokrácia utánzásával pedig fenn tudják tartani a hitelüket saját hazájukban és a külföldi porondon is - éppen ezért kerülik, amikor lehet, az erőszakot. Ezt számokkal is alátámasztják: míg például a nyolcvanas években tetőzött a nem-demokráciákban a politikai okú gyilkosságok száma, addigra a kétezres években jelentősen csökkentek az ilyen esetek. A politikai foglyok és fogvatartottak száma szintén visszaesett.

A szerzők által információs autokráciának nevezett rendszerek lényege, hogy arra törekszenek: az elit ne tudja meggyőzni a társadalmat arról, hogy változásra volna szükség. A tekintélyuralom kialakításához két fő tényezőre van szükség: az egyik az, hogy mekkora méretű az az elit, amelyik iskolázott és hozzáfér egy független tájékoztatáshoz, a másik pedig, hogy mennyire befolyásolható a lakosság a politikai üzenetekkel.

Így aztán arra a következtetésre jutnak, hogy a leginkább fejlett országokban a tájékozott elit túlságosan erős, így nem megvalósítható a hatékony manipuláció, a demokráciának tehát jó esélyei vannak. A nagyon fejletlen országokban a nyílt diktatúra jelenti az olcsóbb megoldást, tehát az fog kialakulni. A két típus közötti országokban más a helyzet: ezek esetében működőképes verziót jelent a demokrácia és az információs autokrácia is.

A szerzők vezetők beszédeit elemezve kimutatják azt is: előszeretettel emlegetik a gazdasági teljesítményeket és a közszolgáltatásokat, így jobban hasonlít a retorikájuk egy demokratikus vezető beszédéhez, mintha fenyegetőznének, mint ahogyan az elődeik tették. Eközben odafigyelnek arra, hogy megszervezzék a választásokat, de ahol tehetik, meghamisítják az eredményeket. A tanulmány szerint ugyanakkor a hivatalos állami ideológiák aránya is csökkent a nem demokratikus országokban.

A tanulmányban több ilyen vezetőt is megemlítenek Chávez és Putyin mellett, így például a perui elnököt, Alberto Fujimorit, Mahathir bin Mohamad maláj miniszterelnököt, Orbán Viktor magyar miniszterelnököt vagy Rafael Correa Delgadót, Ecuador elnökét. 

Címlapi illusztrációnk forrása: The Sun



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X