Mit üzennek a román hatóságok Dabis Attila kitiltásával?


-A A+

A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) külügyi megbízottjának nem kívánatos személlyé nyilvánításával a román hatóságok szintet léptek. A közrend elleni vagy bármilyen erőszakos cselekményekben nem érintett Dabis Attila kitiltása azt üzeni, hogy a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), illetve a román igazságszolgáltatás az egyszerű véleménynyilvánítást – így akár a magyar törvényhozók munkáját – is törvénybeütközőnek tekinti.

Dabis Attila március 9-én Marosvásárhelyre tartott, hogy részt vegyen az SZNT szokásos évi rendezvényén, amelynek végeztével minden évben a Székelyföld autonómiáját követelő petíciót adnak át a kormány megyei képviselőjének. A határon feltartóztatták, és közölték vele, hogy Romániában nem kívánatos személynek nyilvánították. Sem a kiutasítás tényleges indokát, sem annak időtartamát nem közölték vele. Az SZNT külügyi felelőse perelni készül, meglátása szerint ugyanis Románia nemcsak saját törvénykezését sértette meg, hanem a releváns európai és nemzetközi szabályozásokat is.

Az uniós állampolgárok szabad mozgására vonatkozó 2005. évi 102-es sürgősségi kormányrendelet értelmében a nem kívánatos személlyé nyilvánítást a Bukaresti Táblabíróságnál kezdeményezi az ügyészség. A terheltnek a tudomására hozzák az indítványt indokoló tényeket és adatokat, kivéve ha nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Ebben az esetben azok nem kerülnek be a bírósági határozatba sem.

Láttunk már hasonlót

Négy évvel korábban négy magyart tiltottak ki Romániából: Szávay Istvánt (Jobbik), Tyirityán Zsoltot (Betyársereg), Zagyva György Gyulát (Jobbik, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom) és Mikola Bélát (Új Magyar Gárda). Tyirityán neve nem lelhető fel a bíróságok nyilvános adatbázisában, így az ő kitiltásának „utóéletéről” nem sokat tudunk, a többiekről viszont tudni lehet, hogy jogorvoslatért fordultak a bírósághoz. Nem sok sikerrel.

A Magyarországról Romániába költözött, itt letelepedési engedéllyel élő Mikola Béla kiutasítását a Bukaresti Táblabíróság úgy hagyta jóvá, hogy a per után is csak homályos fogalmai lehettek róla, miért kell elhagynia az országot. A tárgyalásokon mindössze annyi derült ki, hogy az 1991. évi 51- es számú nemzetbiztonsági törvény 3. szakaszának a, h és l pontját sértette meg, de hogy mivel, azt csak az ügyész és a bíró tudhatta. Amikor az ügyvédje felvetette, hogy a dossziéban nem lelhető fel egyetlen terhelő bizonyíték sem, a bíróság közölte vele, hogy az eljárás alapjául szolgáló titkosszolgálati anyagot a bíróság titkos adatokat kezelő részlegén tárolják, tehát Mikola ügyvédje ott beletekinthet. Azaz mégsem , mert „Veress Andres” (vélhetően András) nem rendelkezik megfelelő tanúsítvánnyal.

Jogsértő titkosítás

Elvileg a bírók betekintését a bizonyítékokba nem lehet korlátozni – 2014 óta –, így adott esetben a SRI által titkosított dokumentumokhoz is korlátozás nélkül hozzáférhetnek, mégis a gyakorlatban gyakran bírócseréhez vezet, ha egy perben titkosított iratot nyújtanak be. Ez annak ellenére, hogy a bírók tanúsítványát nem közvetlenül az ORNISS, hanem a bíróság maga adja ki, természetesen az ORNISS által jóváhagyott belső procedúra alapján.

Ügyvédek is kaphatnak úgynevezett ORNISS-tanúsítványt, amelynek a birtokában hozzáférhetnek állam- vagy szolgálati titkokhoz – a kamara éves jelentése szerint 2015 óta –, viszont az illetékes hatóság az erre vonatkozó kérést indoklás nélkül visszadobhatja.

Ha egy bírósági ítélet olyan bizonyítékokon alapul, amelyek a védelem előtt nem ismertek, sérül a terhelt védelemhez való joga – állapítja meg a Juridice.ro cikke, amelynek egyik szerzője Dan Lupașcu büntetőjogász és bíró, a Bukaresti Táblabíróság és a Legfelső Bírói Tanács (CSM) egykori elnöke. A magyarázat az, hogy noha az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata szerint a terheltnek nem feltétlenül kell személyesen hozzáférnie valamennyi bizonyítékhoz, a védelemhez való joga csak akkor biztosított, ha legalább az ügyvédje előtt ismert az akta minden egyes részlete. Ha ez a feltétel nem teljesül, Lupaşcu szerint az érintett bizonyítékot ki kell(ene) zárni a perből.

Dabis kilóg a sorból

A titkosított információk mellett Szávay, Zagyva és Mikola perében is konkrét hivatkozás mindössze a már említett 1991. évi 51-es számú nemzetbiztonsági törvény 3. szakaszának a, h és l pontja volt. Külön érdekesség, hogy a Bukaresti Táblabíróság úgy ítélte meg, hogy az említett rendelkezéseket „magyar területen is” megsértette Szávay, holott a román állam törvényei csakis az államhatárokon belül hatályosak.

Az 1991. évi 51- es számú nemzetbiztonsági törvény 3. szakaszának említett pontjai:
a) a román állam szuverenitásának, egységének, függetlenségének vagy oszthatatlanságának a csorbítására vagy megsemmisítésére irányuló tervek és akciók;
h) olyan kommunista, fasiszta, legionárius vagy bármilyen más természetű totalitárius vagy szélsőséges, rasszista, antiszemita, revizionista, szeparatista akciók kezdeményezése, megszervezése, elkövetése vagy támogatása, amelyek bármilyen módon veszélybe sodorhatják Románia területi egységét és integritását, valamint olyan cselekményekre való felbujtás, amelyek veszélyeztethetik az állam rendjét;
l) szervezetek vagy csoportok kezdeményezése vagy létrehozása, az azokhoz való csatlakozás vagy azok bármely formában történő támogatása az a) – k) pontokban felsorolt cselekmények elkövetése céljával, valamint ilyen cselekmények titokban történő végrehajtása törvényesen létrehozott szervezetek vagy csoportosulások által.

Nem tudni, hogy Dabis Attilának mit rónak fel a román hatóságok, viszont abból, hogy nem közölték vele a nem kívánatossá nyilvánításának a tényleges okát, arra lehet következtetni, hogy az SZNT külügyi felelősét is nemzetbiztonsági kockázatként tartják nyilván.

Dabis Attila ugyankkor kilóg a román hatóságok által eddig nem kívánatossá nyilvánított magyarok sorából. Ügye kapcsán fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy soha semmiféle módon nem került összetűzésbe a román hatóságokkal, nem tagja semmilyen radikális szervezetnek, és végképp nem áll összeköttetésben terrorista sejtekkel. „Csak olyan módon kapcsolódom be egyáltalán a jogvédelem és a székely önrendelkezés témájába, ami teljesen megfelel a legitim, elfogadható demokratikus kereteknek. Tehát tisztségviselőkkel tartok és létesítek kapcsolatot, nemzetközi fórumokon jelenek meg, és tájékoztatom az ott lévőket, illetve a különböző releváns tisztségviselőket arról, hogy Románia hogyan nem tartja be a nemzetközi kötelezettségvállalásait, szakértői anyagok létrehozásában vállalok szerepet” – mondta. Vagyis amit „elkövetett”, az lehet zavaró, de semmiképpen nem sérti a román törvényeket.

Autonómia = szeparatizmus?

A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) éves jelentéseiben rendszerint megjelennek hivatkozások az „autonomista-szeparatista” (sic!) tevékenységekre. A gond  az, hogy nem tudni, ezen pontosan mit ért a titkosszolgálat. Optimális esetben nemzetbiztonsági kockázatnak az autonómiamozgalomhoz esetleg kapcsolódó törvénysértő akciókat kezelik, amire példa lehet a 2014. márciusi marosvásárhelyi incidens, amelynek nyomán a cikk elején említett négy politikust kitiltották az országból. Az autonómia parlamenti úton történő elfogadtatása – a törvény jóhiszemű értelmezése alapján – nem kellene hogy a fent idézett h) pont hatálya alá essen.

Valami miatt a SRI nem akar tiszta vizet önteni a pohárba azzal kapcsolatban, hogy mit ért autonomista-szeparatista tevékenység alatt (lásd a SRI mellékelt válaszát közérdekű adatigénylésünkre), így csak találgatni lehet. Ugyanakkor ennél is fontosabb a román igazságszolgáltatás értelmezése. Ha ugyanis Dabis Attila kitiltását jogerős ítéletben megerősítik, az egyértelmű bizonyítéka lesz annak – amit egyébként sokan sejtenek –, hogy a titkosszolgálatok és a közvetítésükkel megrostált bírák a békés „autonómiaharcot” is – a magyar képviselők törvényhozási tevékenységét is – nemzetbiztonsági kockázatként és az alkotmányos rend elleni cselekményként üldözendőnek tekintik.

Híressé tették. Dabis Attila neve a román közvélemény előtt jóformán ismeretlen volt a kitiltási botrányig. Több román nyelvű portálon – a legnagyobbak közül is – ezekben a napokban írták le először a nevét. Sokatmondó, hogy a román-magyar viszony és a Székelyföld történései iránt rendszerint nagy érdeklődést mutató Hotnews portál mindössze egy 2012-es, spanyol nyelvű, amúgy semleges hangvételű anyagában említi meg Dabis Attila nevét.
HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X