• 2018. november 21., szerda
    Olivér
  • Kolozsvár
    • -1°
      Csíkszereda
    • Székelyudvarhely
    • -3°
      Gyergyószentmiklós
    • Székelykeresztúr
    • Kovászna
    • -2°
      Kézdivásárhely
    • -1°
      Barót
    • Sepsiszentgyörgy
    • Arad
    • Gyulafehérvár
    • Nagyvárad
    • Beszterce
    • Déva
    • Nagybánya
    • Marosvásárhely
    • Zilah
    • Szatmár
    • Nagyszeben
    • Temesvár
    • Brassó
    • Bukarest
  • 1 EUR = 4.6644 LEI
    • 1 USD = 4.0999 LEI
    • 1 GBP = 5.2406 LEI
    • 100 HUF = 1.4502 LEI

Így változott a választási rendszer 1989 óta Romániában


-A A+

Az 1989-es rendszerváltást követően kétféle rendszer szerint szervezték meg a parlamenti választásokat: a listákon alapuló arányos választási rendszert 1990 és 2004 között alkalmazták, az arányosságot a többségi elvvel kombináló vegyes rendszert pedig a következő két választáson.

A 1990. május 20-i választások kivételével minden választás alkalmával mandátumszerzési küszöb teljesítéséhez kötötték a parlamentbe való bejutást – összegzi a választási rendszer lényegét az Agerpres.

1990-ben arányos rendszerben, listás szavazással választhatta meg a lakosság a kétkamarás parlament tagjait. Ezen a választáson parlamenti küszöb még nem volt, a független jelölteknek legkevesebb 251, szavazati joggal rendelkező állampolgár támogató aláírását kellett megszerezniük az induláshoz.

A listás szavazáson a pártok, választási szövetségek jelöltlistákat állítanak, a mandátumokat pedig az egyes alakulatok országos szinten elért eredményei szerint osztják el, azaz a pártok a voksok arányában jutnak mandátumhoz.

Az arányosság elve szerint a képviselői és szenátori mandátumokat a pártok által elért szavazati arány függvényében osztják el, így a parlament összetétele tükrözze az állampolgárok voksokban kifejezett akaratát. 

Az 1992. szeptember 27-ei parlamenti választáson ugyancsak a listákra épülő arányos választási rendszert alkalmazták, ám bevezették a 3 százalékos parlamenti küszöböt. A választási szövetségeknél a szövetség második tagjától számítva további 1-1 százalékkal nőtt a küszöb, amely azonban nem haladhatta meg a 8 százalékot. A választási törvény szerint 70 000 állampolgárra jutott egy képviselő és 160 000 állampolgárra egy szenátor.

Arányossági és többségi elv ötvözése

Az 1996. november 3-án rendezett parlamenti választásokon mindez nem módosult, a 2000. november 26-án tartott választásokon pedig csupán annyi változás történt, hogy a mandátumszerzési küszöböt a pártok esetében 3 százalékról 5 százalékra, pártszövetségeknél esetében pedig 8 és 10 százalék között állapították meg.

A 2003. évi alkotmánymódosítás után következő év volt az utolsó, amikor a parlamenti választásokkal együtt elnökválasztást is tartottak. Az új alaptörvénynek megfelelően az államfő mandátumát négy évről öt évre hosszabbították meg, így elnökválasztást ötévente, parlamenti választást pedig továbbra is négyévente tartottak.

Az 2008. november 30-án tartott választás már teljesen új, az arányosságot a többségi elvvel ötvöző vegyes rendszer szerint zajlott. Ennek értelmében, bár egyéni jelöltekre lehetett szavazni, a parlamenti mandátumokat mégis az egyes politikai alakulatok által országos szinten elért eredmények szerint, a megszerzett voksok számával arányosan osztották el.

Pártok, párt- vagy választási szövetségek esetében a mandátumszerzéshez el kellett érni a parlamenti küszöböt. Így tehát ha egy párt országos szinten nem érte el a mandátumszerzési küszöböt, jelöltje akkor sem jutott mandátumhoz, ha egyéni kerületében abszolút többséget szerzett.

Választási együttható

Pártok esetében megmaradt az 5 százalékos küszöböt és bevezették az alternatív küszöböt is. Ez lehetővé tette, hogy az országos szinten öt százalék alatt teljesítő politikai alakulatok is bejussanak a törvényhozásba, ha jelöltjei az első helyen végeztek legkevesebb 6 képviselői és 3 szenátori egyéni kerületben.

A politikai és választási szövetségek esetében progresszívan növekedett a választási küszöb: két párt szövetsége esetén 8, három párt esetén 9, négy vagy több párt esetén pedig 10 százalékos lett.

A független képviselőjelölteknek az egyéni kerületük választói jegyzékén szereplő választók legalább 4 százalékának, de több mint 2000 lakos, a szenátorjelölteknél pedig szintén 4 százalékos volt az arányszám, de több mint 4000 lakos támogatását kellett megszerezniük a választáson való induláshoz. Minden választópolgár egy képviselő- és egy szenátorjelöltre voksolhatott.

A kisebbségi szervezetek esetében bevezették a választási együtthatót, azaz az országos szinten leadott érvényes szavazatok számát elosztották a mandátumok számával. Azok a kisebbségi szervezetek jutottak mandátumhoz, amelyek a választási koefficiens 10 százalékának megfelelő szavazatmennyiségnél több voksot szereztek.

A jelenlegi parlamenti választásokon ismét visszatérünk a listás, arányos választási rendszerhez, illetve a képviselők és a szenátusok esetében az eddigi 70 ezerről 73 ezer, 160 ezerről pedig 163 ezer lakosra jut egy képviselő valamint szenátor.



HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X