Megy a meccs! – Gáspárik Attila a közvetítési jogokról

Függetlenül attól, hogy a közszolgálati televízió fizetésképtelen, Románia uniós kötelezettségeit szegte meg azzal, hogy nem tette lehetővé a romániai nézők számára a labdarúgó-Európa-bajnokság mérkőzéseinek korlátlan követését – véli Gáspárik Attila. Az audiovizuális tanács volt tagjának írását az alábbiakban közöljük.

Zajlik az európai focibajnokság. Jobbnál jobb meccseket lehet látni a televízióban, az interneten. Ezzel párhuzamosan igen furcsa közleményeket, véleményeket, kommentárokat arról, hogy a televíziós közvetítés miért olyan korlátozott. Vártam, vártam, hogy valaki csak utánanéz annak, hogy mi is a pontos helyzet a televíziós közvetítések körül. Lehet, hogy rosszul kerestem, de nem találtam a valósághoz közeli magyarázatot. Rosszindulatú, ostoba fecsegést annál inkább.

Kicsit messziről kezdem, de remélem, érthetően ki tudom fejteni, és a jövőben legalább a médiában dolgozóknak tanulságos lesz.

Románia 1995-ben érte felvételét az Európai Unióba, a tárgyalások 2000-ben kezdődtek el és 2004-ig tartottak. Ebben a periódusban harmincegy csatlakozási fejezetet kellett letárgyalni, az előírtakat beépíteni a hazai jogrendbe.

A fejezetek sorrendjében a huszadik foglalkozott az audiovizuális szektorral. Romániának magáévá kellett tennie az 1989-ben az Európa Tanács által megfogalmazott A Határokat Átlépő Televíziózásról Szóló Európai Egyezményt, az 1997-es módosításokkal. Ez a direktíva hat fontosabb pontot tartalmaz, többek között az EU tagországok közötti tévés műsorok szabad áramlását. Zárójelben megemlíteném: ekkor vált elérhetővé mindenhol, Romániában is, a Duna televízió műsora. Természetesen a jogdíjak nem kifizetése nem számít korlátozásnak. Továbbá a negyedik pontban tételesen megjelenik a különösen fontos események média-megjelenésének szabályozása. Ennek a cikkelynek az az értelme, hogy szabadon elérhetővé tegye a fontos eseményeket, legfőképpen a sportversenyeket. A törvényhozók szerették volna megakadályozni azt, hogy kábeltévések, tévés csatornák érdemtelenül húzzanak hasznot egy-egy eseményből az exkluzivitás árnyékában.

A romániai Audiovizuális Tanács (CNA) 2003 január 16-án hozta meg azt a határozatot, amelyben szabályozza az említett témát. Ennek értelmében a különlegesen nagy érdeklődésre számot tartó eseményeket csak olyan csatornák közvetíthetik, amelyek ingyenesen foghatóak, földi sugárzásban egész Románia területén. Ez akkor is és most is a romániai közszolgálati televíziót jelentette és jelenti. A CNA határozata nyomán született egy kormányhatározat, amelyben tételesen megjelennek a „védett” események: Enescu Fesztivál, Téli és Nyári Olimpia, Labdarúgó VB, EB és a román labdarúgó válogatott hivatalos eseményei.

Nos, ez utóbbi törvénykezést nem tartják be jelenleg Romániában. Betartatása a CNA feladata lenne. Most, hogy zajlik az esemény, a „médiavigyázók” is felébredtek, jobban mondva Turos Lóránd tette szóvá a törvénytelenséget. A CNA, mint annyiszor az utóbbi időben, amikor ki akart bújni egy-egy kötelezettség alól, a Versenytanácshoz fordult. Szerintem a sportesemény végére a Versenytanács jelezni fogja, hogy egy törvény be nem tartásának megítélése nem az ő feladatköre, és ezzel túl leszünk mindenen. Marad az izgalom, hogy az Olimpiai Játékokat hol fogjuk nézni...

Összegezve: Románia vállalt valamit a csatlakozáskor, és ezt most nem tartja be. Itt teljesen mindegy, hogy a közszolgálati televízió fizetésképtelen vagy sem. A kormánynak megoldást kellett volna találnia. Jogilag azt hiszem EU-s kötelezettségszegésnek hívják az esetet. Miért nem érdeke a román focistáknak, hogy minél többen nézzék a meccseiket?

Második összegzés: jelenleg az eseményt a Dolce kábeltelevízió közvetíti teljes egészében. Ez országunkban, nagyság szerint a harmadik vagy negyedik kábelszolgáltató. Kié a Dolce? Egy telefontársaságé, a T-comé. Melyik cég neve szerepel a román labdarúgó válogatott játékosainak mezén mint fő szponzor? Igen, a T-comé! Azt hiszem, a következtetéseket egy korrupcióvizsgáló intézménynek kellene levonnia. (Persze ez részemről egy rosszindulatú következtetés.)

Harmadik összegzés. Miért nem nézhetőek a meccsek magyarul? A televíziós jogok a legtöbb esetben országokra, nem pedig nyelvterületekre vonatkoznak. (Kedves tévénézők, nagyon halkan mondom: a legtöbb magyarul sugárzó, Magyarországról sugárzott csatornának nincs romániai műsorszórási joga.) A jogtalan sugárzás igen komoly büntetéssel jár. A kábelszolgáltató fizet, ha olyan tartalmakat sugároz, amikhez nincs sugárzási joga. A sugárzó, esetünkben az M4, maga kódolja a tartalmakat. Tudom, hogy fájdalmas, de most ez a szabály. A szlovákiai közszolgálati csatorna nem kódolja a meccseket, azokat a kábelszolgáltatónak kellene megtennie… Ők nem teszik.

Mit lehetne tenni? Például a Brüsszelben és Strasburgban dolgozó képviselőket meggyőzni arról, hogy a médiajogokat ki lehessen terjeszteni nyelvi területekre. Kidolgozni, egy olyan törvénykezést, amivel Oslótól, Szalonikiig, Konstancától Hágáig olyan nyelven „médiázzunk”, amilyen nyelvűként adózunk. 

Kapcsolódók

Kimaradt?