Minden évben, az ENSZ javaslatára, október 24. és 30. között ünnepli a világ a leszerelés hetét. Első ízben 1978-ban fogalmazták meg, hogy az államoknak fel kell hívniuk a figyelmet a fegyverzési verseny veszélyeire, és arra, hogy a leszerelés szükséges folyamat.

A magyar külügyminisztérium honlapján olvasható, az 1970. március 5-én hatályba lépett Atomsorompó Szerződés tekinthető a leszerelési „gépezet” sarokkövének, ennek célja a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása, egyúttal a békés célú nukleáris energia használatának elősegítése.

Az 1978-as határozatot követően 1995-ban a Közgyűlés újra felszólította a nemzeteket és nonprofit szervezeteket, hogy aktívan vegyék ki részüket az októberi tevékenységből. A témát tárgyaló nemzetközi konferenciákat 1989 óta Japánban tartják azzal a céllal, hogy „őszinte és nyitott” párbeszédet folytassanak a leszerelés és biztonság kérdéseiről.

Az 1996-ban ENSZ közgyűlési határozattal létrejött Átfogó Atomcsend Szerződés korlátlan hatályú tilalmat rendel el a nukleáris robbantások végrehajtására, hatálya a légkör, a világűr és a víz alatti közeg mellett a földfelszín alatti kísérletekre is kiterjed, illetve, hogy semmilyen mennyiségi küszöbérték alatt nem tesz lehetővé nukleáris robbantásokat.

A korábbi években tárgyalták a kézi- és könnyű fegyverek korlátozását, a leszerelés és non-proliferáció oktatását (non-proliferáció: a tömegpusztító fegyverek előállítására képes és a világ biztonságáért felelősséget vállaló országok különböző nemzetközi egyezmények megkötésével arra törekszenek, hogy megakadályozzák ezeknek a fegyvereknek az elterjedését – a Magyar Kormány meghatározása szerint), a létező és a jövőben létrehozandó nukleáris fegyverektől mentes zónák kérdést stb.

Itt csökken, ott nő

Egy interaktív térképen megtekinthető, hogy a világ különböző országaiban hogyan alakultak a katonai kiadások (itt például jól látszik, hogy a 2004-es NATO-csatlakozást köevtően milyen változások álltak be Romániában ezen a téren).

Az itt letölthető táblázat átfogó képet mutat az elmúlt közel három évtizedről. Jól látható, hogy míg például Afrikában többszörösére nőttek a kiadások (bár a számok relatíve kicsik), Ázsiában és az óceániai térségben, a Közel-Keleten úgyszintén, addig az Egyesült Államokban alig nőttek, Európában pedig felére csökkentek.

Fegyverek és lövések

Egy friss statisztika a kézifegyverekről meglehetősen beszédes. Míg az Egyesült Államok a lakosság 5 százalékát teszi ki, addig a civilek által birtokolt kézifegyverek 35-50 százaléka itt található meg. Száz emberből 88,8-nak van fegyvere, ezzel az első helyen állnak, míg a második helyezést elérő Norvégiában is „csak” 31,3 felfegyverzett ember jut százra. A harmadik helyen Kanada áll (30,8), a negyediken Ausztrália (15), az ötödiken Izrael (7,3). Ugyanakkor a kézifegyverekkel történt gyilkosságokban is élen járnak ezek az országok: az USÁ-ban százezer esetből 3,6 esetről beszélhetünk, Kanadában 0,5-ről stb., bár vannak vélemények, amelyek szerint ez nem függ össze a fegyvertartással (az Egyesült Államokban 1981-ben még 6,6 esetet jegyeztek, azóta szinte mindig csökkenést tapasztaltak).