Kinizsi Pál 535 éve győzte le a törököket Kenyérmezőnél
  • 2019. február 23., szombat
    Alfréd, Jávorka
  • -6°
    Kolozsvár
    • -12°
      Csíkszereda
    • -14°
      Székelyudvarhely
    • -13°
      Gyergyószentmiklós
    • -7°
      Székelykeresztúr
    • -12°
      Kovászna
    • -11°
      Kézdivásárhely
    • -12°
      Barót
    • -12°
      Sepsiszentgyörgy
    • -3°
      Arad
    • -10°
      Gyulafehérvár
    • -3°
      Nagyvárad
    • -11°
      Beszterce
    • -10°
      Déva
    • -3°
      Nagybánya
    • -7°
      Marosvásárhely
    • -4°
      Zilah
    • -3°
      Szatmár
    • -10°
      Nagyszeben
    • -3°
      Temesvár
    • -12°
      Brassó
    • -3°
      Bukarest
  • 1 EUR = 4.7619 LEI
    • 1 USD = 4.1988 LEI
    • 1 GBP = 5.4653 LEI
    • 100 HUF = 1.4983 LEI

Kinizsi Pál 535 éve győzte le a törököket Kenyérmezőnél


-A A+

535 éve, 1479. októberében Kinizsi Pál temesi ispán és Báthori István erdélyi vajda hadai döntő győzelmet arattak Kenyérmezőnél a törökök felett. Ezzel a történelmi győzelemmel sikerült jó időre megállítaniuk a török előrenyomulást.

Mátyás alatt nem támadtak többé…

A Maros két partján Alkenyér (Alvinc) és Szászváros között fekvő teraszos vidéken az Erdély ellen támadó török hadakat Báthorinak először nem sikerült feltartóztatnia, de amikor a Kinizsi Pál vezette temesi csapatok a segítségére siettek, a csata győzelemre állt. A korabeli feljegyzések a törökök veszteségét 30 ezer, a magyarokét 8 ezer főre tették. Az oszmánok Mátyás király uralkodása alatt már nem is indítottak hadjáratot Magyarország ellen.

A Magyar Királyság a 14. század vége óta már megtapasztalta az oszmán portyák keserűségét. A nikápolyi vereség után Zsigmond hozzálátott a déli végvárvonal kiépítéséhez, ám 1427-ben a törökök mégis elfoglalták a szerbiai Duna-szakasz egyik fontos erősségét, Galambócot. A belpolitikai helyzet sem kedvezett az egységes oszmán-ellenes összefogásnak: Zsigmond 1437-es halálát követően Habsburg Albert két év után, 1439-ben járvány következtében meghalt.

A reálpolitikus király

Az ország vezetése ezt követően kettészakadt: egy részük Albert utószülött fiát, a csecsemő V. Lászlót, másik (nagyobb) részük a lengyel Ulászlót látta volna szívesen a magyar trónon. A zavaros helyzetben Hunyadi János ragadta magához a kezdeményezést.

Bár II. Mehmed szultán 1456-os, Nándorfehérvár elleni sikertelen támadása után a Porta hosszú ideig nem indított hadjáratot a Magyar Királyság ellen, a határokat fenyegető veszély továbbra is fennállt. Az ország déli területére vezetett, az ellenfél gyengítését célzó, zsákmány-és élelemszerző portyázások következtében a végvárvonal komoly veszteségeket volt kénytelen elszenvedni.

Az 1458-ban hatalomra kerülő Mátyás király (1458-1490) "reálpolitikusként" alakította külpolitikáját a Porta irányában. Nem kívánt támadást indítani az Oszmán Birodalom ellen, de ha a helyzet úgy kívánta, akkor mozgósította csapatait, tovább szélesítve délen az ütközőzónát: 1464-ben visszafoglalta Jajcát, majd Mátyás fennhatósága alá vonta Észak-Boszniát, ám a török által 1459-ben elfoglalt Szendrő vára – a szerb királyok egykori székhelyének – visszahódítására indított ostrom nem járt sikerrel. Az ekkor létrejött fegyvernyugvást és a – Bosznia felosztása nyomán – kialakult status quo-t mindkét fél tiszteletben tartotta.

Portyázó törökök

Ezután többnyire csak a törökök kisebb portyázásai nyugtalanították Magyarországot. 1474-ben Ali szendrői bég egészen Nagyváradig dúlta fel az országot, kihasználva Mátyás sziléziai hadjáratát. A bosszú nem maradt el, a magyar rendek által ostromlott király – az első sikertelen próbálkozások után, csellel – 1476-ban elfoglalta Szabács várát. Bár a magyar támadások miatti török válaszcsapásokra sem kellett sokat várni, a Porta egészen három évig nem indított akciót a Magyar Királyság ellen.

Mátyás – ahogy arról történetírója, Antonio Bonfini is beszámolt – már számított a Szendrő alatt gyülekező törökök támadására, amely végül 1479 októberében indult meg Haszán-oglu Isza bég vezetésével Magyarország ellen. Bár korábban hatalmas, százezer fős török seregről tettek említést a kútfők, valószínűbb, hogy a bég zászlaja alatt legfeljebb 35-40 ezer – mások szerint még ennél is kevesebb, 15-20 ezer - török katona várta a pillanatot az Erdély elleni támadásra.

Mátyás július 11-én kelt rendeletében adott parancsot a mozgósításra Báthori István erdélyi vajdának, de számíthatott Kinizsi Pál temesi ispán és Vuk Branković, a Mátyás által uralt szerbiai területek vajdájának katonai támogatására is. A törökök október 9-én hatoltak be az országba a Lator forrásvidékénél, a Kárpátok hágóin keresztül. A portyázó seregek végigfosztogatták Erdély déli részét, számos foglyot ejtettek és több száz települést égettek fel. Báthori azonban nem támadta meg azonnal az oszmán sereget, ugyanis arra számított, hogy a portyázásoktól előbb-utóbb kifáradnak, majd így könnyedén megsemmisítheti őket.

Magyarok, szászok, székelyek, moldovaiak összefogása

Báthory és Kinizsi egyesített serege október 13-án, Kenyérmezőnél ütközött meg az ott táborozó török sereggel. Az összecsapás, amelyben magyar részről szászok, székelyek és moldvaiak is részt vettek, délután egy órakor kezdődött és hat óráig tartott. A keresztény sereg három oszlopban állt fel: a jobbszárnyat Kinizsi foglalta el, a balszárnyon Branković helyezkedett el, mellette a Jaksics Demeter vezette szerb könnyűlovassággal, illetve szászokkal, míg középen Báthori csapata várta a rohamot.

Már-már úgy látszott, hogy az oszmánok kerekednek felül – Báthori a török roham során le is esett lováról –, ekkor azonban megjelentek Kinizsi nehézlovasai, akik elsöpörték az ellenséget. A küzdelem óriási voltát bizonyítja, hogy a csatamezőn – Bonfini krónikája szerint – 30 ezer oszmán maradt holtan, de a magyar veszteségek is nagyon jelentősek voltak. A csata jól mutatta, hogy a törökök (ekkor még) nem tudták felvenni a harcot a nehézfegyverzetű lovassággal, s Mátyás uralkodása alatt már nem is indítottak hadjáratot Magyarország ellen.

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X