Diktátorok hobbija: a művészet

Férfi aktképek és Disney-figurák rajzolása, hegedülés, bizarr fotóalbum készítés, romantikus novellák írása, na és persze filmek és sport minden mennyiségben - így kapcsolódtak ki a világ legismertebb diktátorai.

Sztálin, a kertész és a férfiaktfestő

Joszif Visszarionovics  (eredeti családnevén Dzsugasvili) Sztálin egyik életrajzírója azt írja könyvében, hogy a szovjet pártfőtitkár egyetlen hobbija a kerti munka volt. 1949-ben például, amikor a lengyel származású Konstantin Rokosszovszkijt (Lengyelország marsallja és védelmi minisztere) Sztálin dácsájába invitálta, a Generalissimus személyesen fáradt ki a kertbe, ahonnan Rokosszovszkij legnagyobb meglepetésére egy csokor fehér rózsával tért vissza. Sztálin a csokrot Rokosszovszkijnak adta hálája jeléül, amiért a férfi szülőföldjét szolgálta.

Az ifjú Dzsugasvili a legjobb tanulók közé számított: intelligenciájával és kiváló emlékezőtehetségével kitűnt társai közül. Iskolaévei alatt sokat olvasott, kedvelte a romantikus grúz elbeszélő irodalmat és Alekszandr Kazbegi regényeit, megismerkedett Ilja Csavcsavadze költeményeivel, valamint Sota Rusztaveli klasszikus műveinek hőseivel. 1894-ben, kitüntetéssel végezte el a tizedik osztályt, ezért tanítója javaslatára édesanyja tovább taníttatta. Így került a tbiliszi ortodox papi szemináriumba.

Sztálin a rajzolásnak is hódolt. A pornográf stílusjegyeket magán viselő, meztelen férfiakat ábrázoló rajzainak eredetiségét hivatalosan is megerősítették, orosz pszichológusok pedig azóta már azt is megállapították, hogy a műveken nincs semmiféle homoszexuális utalás.

Az észak-koreai Godzilla

A néhai észak-koreai diktátor, a tavaly elhunyt Kim Dzsongil igazi filmőrűlt volt, személyes gyűjteménye 20 ezer darabot számlált. Filméhségét egy ízben úgy kívánta csillapítani, hogy 1978-ban elraboltatta a neves dél-koreai rendezőt, Shin Sang-okot, akinek azt parancsolta, hogy készítse el a Nyugaton nagy sikerű Godzilla koreai változatát, a Pulgasarit. Az ínyenceknek szóló film után azon már meg se lehet lepődni, hogy a koreai diktátor kollekciójában egyaránt ott volt James Bond és Daffy Duck. Kim Dzsongil filmnézés közben nem száradt ki: évente ugyanis 700 ezer dollár értékben importált kiváló minőségű konyakot.

Kim Dzsongil talán ennél is jobban szerette a kosárlabdát, kedvenc játékosa – ki más – a chicagói Michael Jordan volt. Kim a hatszoros NBA-bajnok szupersztárt meg is hívta Phenjanba egy baráti mérkőzésre, ennek komolyságát azonban erősen kétségessé teszi az állandóan szürke ballonkabátjában járkáló (divat)diktátor alkatát legfeljebb csak a koreai lakájmédia nevezhette sportosnak. Mindenesetre Kim állítólag halála napjáig kérdezgette környezetétől, hogy Jordan elfogadta-e a nagylelkű invitálást.

Kim Dzsongil gyermeki lelkesedését aztán Madeleine Albright amerikai külügyminiszter 2000-es látogatása hűtötte le, aki az észak-koreai vezérrel való találkozása során csupán egy Jordan által szignált labdát tudott átnyújtani a népszerű sportot állítólag sajátos szabályokkal játszó Kedves Vezetőnek.

Hitler és Hófehérke

Hitler fiatal korában festő szeretett volna lenni. Kétszer is felvételizett a bécsi Művészeti Akadémiára, ahova azonban szorgalma ellenére sem vették fel – az ugyanis nem társult tehetséggel. Mindennek ellenére festőként próbált megélni az osztrák fővárosban majd Münchenben. Jóval hatalomra jutása előtt Hitler Bécsről készített rajzokat próbált rásózni a turistákra, hogy így keresse meg napi betevőjét. Politikusként viszont már a leghatározottabban elutasította a festészetet, így saját „művészetét” is. Nem tartott többé igényt képeire, annak ellenére sem, hogy lelkes műgyűjtők is felajánlották a festmények visszaszállítását.

Hitler képeinek felértékelődése a későbbi politikai pályafutásának köszönhető, kis akvarelljei német magángyűjtemények óhajtott kincsei lettek az 1940-es években. Igaz, a hitleri Németország bukását követően azonban igen sokan már szabadulni akartak a „terhelő bizonyítékoktól”. Műveit még hamisították is, leghíresebb hamisítója Konrad Kujau lett, aki a Stern magazin számára eladta Hitler 300 hamis művét – Hitler ugyancsak hamisított naplójával együtt, 10 millió márkáért.

Az viszont csak az utóbbi években vált ismertté, hogy a Führer előszeretettel rajzolgatott mesefigurákat. Nagy rajongója volt a hollywoodi filmeknek is, amelyeket magán mozijában tekintett meg; egyik kedvence – amelyről azt állította, hogy minden idők legnagyobb filmje –, Walt Disney Snow White – Hófehérke – című alkotása volt.

Nemrégiben napvilágot látott, hogy eme két passzióját esetleg ötvözhette is: egy norvég művészeti galéria tulajdonosa rálelt a Hitlernek tulajdonított, képregény-figurákat (A hét törpe, Pinokkió) ábrázoló rajzokra. A Disney iránt érzett rajongás szűkebb pátriájában is szemet szúrt, Joseph Goebbels például Mickey Mouse-os kellékeket adott át főnökének, ami – írja naplójában Goebbels – igen jól esett Hitlernek.

Bestseller-szerző, hegedűvirtuóz, szerelmes

2001-ben szemfüles CIA-ügynökök egy londoni arab könyvesboltban egy novellára lettek figyelmesek, amely a Zabibah és a király címet viselte, rajta a szerző nevével: S. Hussein. A Zabibah és a király allegorikus mű, amely Irak történetéről szól, s az ókorban (mások szerint az öbölháborúban) játszódik, ahol az igazságos király (ez lenne Szaddam) beleszeret az ő Zabibahjába (Irakba). Az Istenről, a szerelemről és a versekről folyó dagályos dialógusok után a Király és Zabibah végül egymásba szeret.

A 160 oldalas romantikus mű igazi bestseller lett a közel-keleti országban, összesen kétmillió példányt nyomtattak az alig fél dollárba kerülő novellából. A kiadó Jonathon Earl Bowser kanadai művészt kérte fel, hogy készítsen illusztrációkat a kiadáshoz, amely angolul 2004-ben jelent meg. Egy húszrészes tévésorozat és egy musical is készült a novella alapján, sőt Szaddam Husszein kivégzése után két nappal a Youtube videomegosztó oldalra is felkerült, de 48 óra után eltávolították a jogsértő tartalmat.

A magát életében intellektuális fölényben érző, kenyerét korábban újságíróként kereső Mussolini állítólag igazi művészetpártoló volt. Kiváló hegedűművész hírében állt, és azt mondják róla, hogy minden reggel elolvasott egy versszakot Dantétól. Ha éppen nem Abesszínia meghódításán törte a fejét, akkor – Szaddam Husszeinhez hasonlóan – szívesen írt romantikus regényeket és fordított olasz klasszikusokat németre. A Ducéra rá is fért a pihenés, ugyanis – megalapozva ezzel a fasiszta mitológiának az erős vezetőről szóló alapját – naponta 18 órát dolgozott, de még vasárnap is ideje nagy részét munkával töltötte.

A Líbiát évtizedeken át vaskézzel irányító, az arab tavasz által elsöpört diktátor, Moammer Kadhafinak megannyi hóbortja volt. Az Ezredes így például reménytelenül szerelmes volt. Condoleezza Rice volt amerikai külügyminiszterbe. A washingtoni diplomácia korábbi vezetőjéről saját kezűleg készített kreatív fotóalbumot, úgynevezett scrapbookot. Kadhafi Rice 2008-as líbiai látogatásakor potom 212 ezer dollár értékben ajándékokkal is elhalmozta nagyra becsült vendégét, állítólag egy gyémánt gyűrűt adott az amerikai külügyminiszternek, továbbá egy medált, benne a saját képmásával és az eszmei ámokfutását tartalmazó Zöld könyv egy dedikált példányát. Kadhafi egyszerűen csak "Leezának" becézte a diplomatát.

 

Kimaradt?