A londoni 6-3-tól az amszterdami 1-8-ig

6-3 volt az eredménye annak a legendás, a 20. század mérkőzésének nevezett labdarúgó-találkozónak, amelyen a magyar futballválogatott kerken hatvan éve 1953-ban, a londoni Wembley Stadionban legyőzte az akkor 90 éve veretlen  angol labdarúgó-válogatottat. Az angoloknak meg sem fordult a fejükben, hogy odahaza kikaphatnak, már csak azért sem, mert nem sokkal a meccs előtt a magyarok „csak” 2-2-es döntetlent játszottak a svédekkel a Népstadionban.  

Az Aranycsapat aztán az 1954-es világbajnokság döntőjében, az NSZK ellen, igazságtalanságok sorozata után 3-2-re kikapott, a nagy sorozat pedig megszakadt. A magyar focinak ugyan még voltak nemes és parádés korszakai, valójában hanyatlása innen eredeztethető, el egészen az 1986-os Mexikói világbajnokságon a szovjetektől elszenvedett 6-0-ás vereségtől egészen a legutóbbi vébé-selejtezőn a románoktól Bukarestben illetve a hollandtól Amszterdamban elszenvedett 3-0-és illetve 8-1-es vereségig.

Magyar futball-lecke

Az Aranycsapat ekkor már 1950 júniusa óta őrizte veretlenségét, az 1952-es helsinki olimpián szerzett aranyérem, majd az 1953-as közép-európai bajnokság megnyerése után egyértelműen a világ legjobb alakulatai közé lépett. A magyar válogatott elsöprő győzelmét és lehengerlő taktikai fölényét hozó wembley-i győzelmét úgy tartja számon a szakirodalom, mint amely lezárt egy közel százéves korszakot a labdarúgás történetében, és elindított egy teljesen újat.

A Sebes Gusztáv által irányított olimpiai bajnok magyar válogatott volt az első, a brit szigeteken kívülről érkező csapat, amely legyőzte a futball kitalálóit, az angolokat. Az újszerű taktikával, váratlan hadrenddel és az egész világot lenyűgöző technikai, fizikai, taktikai fölénnyel diadalmaskodó magyar csapat a futballjuk teljes újraszervezésére késztette az angolokat, míg a világ minden táján elemezték és próbálták meghonosítani a magyarok stílusát.

A magyar futballforradalom legsikeresebb „remake”-je az úgynevezett holland totális futball volt a hetvenes évek elején, Rinus Michels, az Ajax és a holland válogatott játékának atyja bevallottan Puskásék korukat megelőző játékát másolta, másoltatta az olyan kiváló alanyokkal, mint Johan Cruyff, aki pedig a Barcelona mai futballt uraló képzési rendszerének kidolgozója és megalkotója.

A Wembleyben mutatott játék Angliában és a világ többi részén is forradalmat eredményezett a labdarúgásban: az Aranycsapat taktikáját Brazíliában meghonosító Guttmann Bélának köszönhetően például a Selecao a következő öt világbajnokságon három aranyérmet nyert, Anglia pedig 1966-ban jutott csúcsra a magyaroktól kapott lecke nyomán.

A kilenc gól története

Sebes Gusztáv már a helsinki olimpián – amelyen a magyar válogatott aranyérmes lett – lekötötte az Anglia elleni összecsapást. Sir Stanley Rous az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője hívta meg a magyar válogatottat Angliába, egyebek között a brit labdarúgó szövetség 90 éves fennállásának megünneplésére is. A mérkőzés tervét a párt első embere, Rákosi Mátyás nehezményezte és ennek hangot is adott. Ezek után kétséges volt, hogy az ország vezetése engedélyt ad a kiutazásra, egy esetleges kudarc miatt.

A magyar csapat felkészülése rendkívül precízen zajlott. Kiszűrték az ellenfél taktikájának előnyeit és hátrányait. Olyannyira fontosnak érezték ezt a mérkőzést, hogy a Wembley Stadion paramétereit átmodellezték a Vasas pályára, hogy a játékosok még jobban szokják a kinti körülményeket, az edzéseket Angliából hozott labdákkal folytatták. Az összecsapás előtt pár nappal érkezett meg a csapat a szigetországba.

A taktika az ellenfél lerohanása volt. Fontos szerepet kapott a csatársor folyamatos helyváltoztatása, ami segíthetett az ellenfél hátvédsorának szétzilálásában. Az angolok talán le is kezelték a magyar csapatot, a mérkőzés előtt be sem melegítettek intenzíven. Több mint százezer ember várta a helyszínen a mérkőzés kezdetét. Már az első percben Bozsik labdaszerzéséből Hidegkutit indította, majd egy szóló után az első percben megszületett az első magyar gól. Az akció annyira váratlan volt, hogy a kapusnak mozdulnia sem volt ideje.

A vezető találat után Puskás lesgólt lőtt – Leo Horn játékvezető szerint. Ki tudja, mi lett volna a végeredmény, ha megadja a találatot… Alig negyedóra múlva az angolok válaszoltak. Mortensen indította Sewell-t, aki a bal alsó sarokba lőtt. A huszadik percnél járt a mérkőzés, amikor a baloldalon Czibor száguldott fel. Beadása Puskást találta meg, ő Hidegkutinak adta tovább, aki ezzel a második gólját szerezte meg. A harmadik magyar gólt gyakran nevezik az „évszázad góljának”. Látványosan hozta fel a magyar csapat a labdát, a 25. percben Czibor laposan begurította az akció végén Puskásnak aki (később világhírű visszahúzós cselével) elfektette a becsúszó Wright-ot, az ellenfél csapatkapitányát, a világ egyik legjobb hátvédjét, majd védhetetlenül bombázott a rövid felső sarokba: 1-3.

A 29. percben Bozsik huszonöt méterről szabadrúgást végezhetett el, amibe félúton Puskás beletette a lábát és az bepattogott az ellenkező kapufához: 1-4. Az első félidő 38. percében Mortensen révén szépített az angol válogatott. A második félidőben, az 50. percben egy felszabadító rúgást Puskás szerzett meg, Bozsik elé passzolt, aki a tizenhatoson kívülről a kapu jobb oldalán a léc alá lőtte a labdát. Három perccel később Puskás Hidegkutit hozta helyzetbe, aki góljával mesterhármast állított be. A 6-3-as végeredményt Ramsey állította be büntetőből, az 57. prcben. Ezt követően több gól nem született.

1953-ban Magyarországon még nem volt televíziózás, ezért a mérkőzést a Magyar Rádió közvetítette, a riporter Szepesi György volt. November 25-én azonban még az is a rádiót hallgatta, akit hidegen hagyott a foci.

A mérkőzéssel az egész világ sajtója foglalkozott. Mindenütt elismeréssel adóztak a magyar labdarúgás magas színvonalának, a játékosok technikai és taktikai tudásának, kiemelték a nagyszerű csapatszellemet, az erőnlétet és a győzni akarást. A válogatottat rendszeresen a labdarúgás művészeiként, a világbajnoki cím esélyeseként emlegették.

1996-ban a honfoglalás millecentenáriuma alkalmából a BBC a Magyar Televíziónak ajándékozott egy kópiát a mérkőzés felvételéről. A képfelvétel alá Szepesi György rádióközvetítését illesztették hangnak, a néhány esetet kivéve, amikor néhány alkalommal az Aranycsapat még élő tagjai emlékeztek vissza az „évszázad mérkőzésére”.       

Egy hét – 7-1

Az angol válogatott fél évvel később revánsot szeretett volna venni, és visszavágót szerveztek Budapesten. Sebes Gusztáv a magyar válogatott vb-felkészülésébe építette a találkozót. A mérkőzés hatalmas érdeklődést kapott, a magyar közönség várta, hogy hazai pályán is láthassa azt a diadalt, amit előtte csak rádióban hallott vagy újságban olvasott.

Az angolokon is nagy nyomás volt és ehhez mérten elszántan készültek a visszavágásra. Felforgatott ám még így is erős angol válogatottal érkeztek Magyarországra. Az angolok biztosak voltak abban, hogy a magyar csapat nem fog még egyszer olyan szintű játékot nyújtani, mint az angliai mérkőzésen. A magyar csapat azonban talán még nagyobb fölényben játszott, és megérdemelten ütötte ki ellenfelét, amely már igyekezett a magyar védőrendszert alkalmazni.

Walter Winterbottom, az angol válogatott csapat vezetője szerint mindez nem sikerült, mivel „a magyar hátvédhármas gyorsabb volt, hamarabb és jobban zárt, mint a mieink. Csodálatosan szép és eredményes volt a magyarok játéka, de számunkra igen elkeserítő. A tehetetlenség érzése mindig döbbenetes és mi ezt éreztük”. A pesti aszfalthumor szerint „az angolok egy hétre jöttek és 7-1-re mentek!”

Sebes Gusztáv füzete

A Puskás Akadémia tavaly jelentette be, hogy az Aranycsapat szövetségi kapitányának, Sebes Gusztávnak a hagyatékában többek között megtalálta a futball fejlődését megváltoztató londoni 6:3-nak a taktikai tervét. A felbecsülhetetlen értékű füzetecske fedőlapján ez áll: „A londoni mérkőzés taktikai terve”… Vagyis a stratégia, amely végül megváltoztatta a labdarúgást.

A közel hatvan teleírt füzetlap mintegy negyede kapcsolódik szorosan az angol mérkőzéshez. A füzetet már 1951-től használta különféle jegyzetekhez, egyes ülések, találkozók dokumentálására, a tatai edzőtábor építésével kapcsolatos információk rögzítéséhez, beszédeinek vázlataihoz Sebes Gusztáv, aki a kommunista sportirányítás kulcsfigurája volt, egy személyben az olimpiai bizottság, a sportminisztérium szerepét betöltő OSB és a magyar válogatott vezetője. Az angol meccsel kapcsolatos bejegyzések a 6:3-at néhány héttel megelőző Anglia–Európa-válogatott találkozóval kapcsolatos beírásokkal kezdődnek.

Sebes, aki megfigyelőként jelen volt a találkozón a Wembley-ben, az angol játékosok közül mindenkit egy-egy közismert magyar NB I-es futballistához hasonlított, hogy el tudják képzelni egyes ellenfeleiket. Sebes leírta többek között, hogy az angolok három védővel állnak fel, nem játszanak lesre, és hamar elfáradnak. Jóllehet eleinte „nagy iramot diktálnak, az európaiak passzolásának következtében tapasztalható volt, hogy a 30. perc körül az angolok kezdtek fáradni. A balhátvéd rúgást kapott, majd a jobbhátvéd mímelt sérülést. Percekig áll a játék a pályán és a sérültet nem viszik ki, hogy időt nyerjen a többi is.” Vagy: „Ritkán van keresztlabda, inkább meredeken kapu elé játszanak. Nem állnak emberen, engedik szabadon átvenni a labdát.”

A legendás londoni mérkőzés magyar játkosainak névsora, a klasszikus Aranycsapat, amely ebben az összeállításban veretlenségi sorozata alatt mindössze 4 alkalommal lépett – kezdőként – pályára: Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II. László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv.

 játékosok jellemzése is érdekes, Alf Ramsey-ről, a későbbi világbajnok szövetségi kapitányról megállapítja Sebes, hogy „jó szabadrúgó”, a legendás Stanley Matthews, az első aranylabdás, aki Sebes szerint „a legtechnikásabb játékos, de semmi rendkívüli. Cseleit inkább kifelé csinálja”. Aztán: „Az angol csatársor ritkán megy hátra a félpályán túl, de a halfok se mennek rá a csatársorra. Hosszú labdákkal játszanak”. Sebes Gusztáv kimondottan feladatul szabta Budainak és Czibornak, a két szélsőcsatárnak, hogy lépjenek vissza védekezni – ez a totális futball előszele. Aztán: „A kapusuk nem hagyja el nagyon a kaput, magas labdákra ugrik ki és öklöz. (Nem úgy, mint Grosics, aki szintén megelőzte a korát, és akár lábbal, a 16-oson kívül is képes volt szerelni).

A kétoldalas általános bevezetőt személyenkénti tanácsok követik. Az MTK és Bukovi Márton által kitalált új hadrendnek megfelelően Hidegkuti visszavont középcsatárt játszott (a hátvédek közé húzódó Zakariás Józseffel így változtatták a klasszikus angol WM-rendszert, a 3-2-2-3-at 4-2-4-gyé): „Előre tolt centerhez vannak szokva, most nyilván visszahúzódásra számítanak. Kezdetben elöl kell maradni, de erősen balra-jobbra vinni a centerhalfot. Esetleges kitörésnél abban a pillanatban lőni, ahogy a kapus kiindul, nem túl rávinni. A labdát ne cipeld, a labda fusson és lőni”.

Czibornak ezt tanácsolta: „Okosan, nyugodtan. Ellenfeled nem nagy tudású játékos. Ha megszerzi a labdát, ne hagyd, szereti hazaadni vagy bepasszolni. Matthews, ha visszamegy labdát várni, rajta vagy, üldözöd. Bátran húzz kapura, kövesd Budait, ha megy. Boniperti mindkét gólját középről rúgta.”

 

 

Kimaradt?