Teljesen átírhatja egy koponya az emberi evolúciót

Egy bámulatosan jó állapotban fennmaradt, Grúziában talált 1,8 millió éves koponya azt sugallja, hogy a modern ember előtt csak egyetlen Homo faj létezett. Ha a szakértők elmélete bebizonyosodik, akkor teljesen újraírhatjuk az emberi evolúcióról szóló tankönyveket.

A grúz előember

Az agykoponya kicsi, nagyjából a modern emberi koponya harmadának felel meg, megnyúlt arcrészéhez nagy fogak párosulnak. Négy másik emberelőd társaságában találták meg Grúzia fővárosától, Tbiliszitől nagyjából 90 kilométerre, a középkori Dmanisziban, mellette kőeszközök és állati maradványok hevertek szétszórva.

A populáció röviddel azután jelent meg a Földön, hogy az Australopithecus és az előember evolúciója elvált egymástól. A tanulmány szerzői szerint a Homo habilis, a Homo rudolfensis és a Homo erectus mind ugyanahhoz a családfához tartozik, amely végül a modern ember kialakulásához vezetett. Más elméletek szerint az emberi evolúció nem fához hasonlított, amelynek törzséből több irányba hajtanak ki az ágak, hanem inkább bokorszerű volt, vagyis számos, végül zsákutcának bizonyuló faj élhetett egymás mellett meg a Földön.

Az öt dmaniszi koponya egyértelműen különbözik egymástól, de ezek nem jelentősebbek, mint ami egy adott népességen belül öt modern ember vagy öt csimpánz között megfigyelhető. Így a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a fajok közötti különbség a szabály, nem pedig a kivétel.

A kutatócsapat hipotézise tehát az, hogy a különböző afrikai eredetű evolúciós vonal (Homo habilis, Homo rudolfensis) helyett az egyes eltérő ősmaradványok valójában egy faj, valószínűleg a Homo erectus tagjai. A szakértők szerint ez egyben azt is sugallja, hogy a korai Homo agyának kis térfogata ellenére is hamar szétszóródott Ázsiában.

A grúz előember gerince az emberéhez hasonlít, hátsó végtagja alkalmas volt hosszú utak megtételére. A hímek sokkal nagyobb testűek voltak, mint a nőstények. Viszonylag kis koponyájuk, primitív mellső végtagjuk a Homo habilisszel, valamint a sokkal kezdetlegesebb Australopithecusszal is közös vonást mutat. A grúz előember pedig annyira hasonlít az afrikaihoz, hogy úgy vélik, mind az afrikai, mint a grúz előember ugyanannak a fajnak a képviselője.

Csaknem kétmillió éves kőbalták

Tudósok, ugyancsak nemrégiben, a valaha ismert legkorábbi kézi kőbaltákra bukkantak Etiópiában, amelyeket a vizsgálatok szerint 1,75 millió évvel ezelőtt készítettek. A kutatók szerint mivel a leletek keltezése egybeesik a Homo erectus megjelenésével, valószínűleg a „felegyenesedett emberhez” köthetők a forradalmi eszközök.

A több mint 350 kétélű kőeszköz maradványát Konsóban különböző rétegekben találták meg, ezek az emberi evolúció közel egymillió évét ívelik át. A kőeszköz-készítés egészen 800 ezer évvel ezelőttig ugyanolyan maradt, amikor a szerszámok éleinek megmunkálása még kifinomultabbá és összetettebbé vált.

A megtalált eszközök kora nagyjából egybeesik a Homo erectus megjelenésével, amelynek megkövesedett maradványai szintén megtalálhatóak voltak az etiópiai ásatási helyszínen. Összességében az eredmények azt mutatják, hogy az ősi szerszámkészítési technika kezdetei egybeestek az új emberi faj megjelenésével. A felfedezés azt mutatja, hogy a technológia a Homo erectus megjelenéséhez köthető – vélik tudósok.

Az ember ősei egészen 2,6 millió évvel ezelőttig csupán kezdetleges eszközöket használtak. A Homo habilis megjelenése után finomodott ugyan az eszközhasználat, azonban az „olduvai-ipar” által előállított „termékeket” még mindig csupán két kő összeütögetése következtében létrejövő éles szilánkokat jelentették. Azonban közel egymillió évvel később őseink jóval kifinomultabb eszközöket vehettek igénybe, amelyek kétoldali baltára hasonlítottak. Ezek az úgynevezett acheuli kultúrához tartozó eszközök 20 centiméter hosszúak, és valószínűleg hús felszeletelésére használták őket. A kutatók nemrégiben felfedeztek ehhez hasonló leleteket a mindössze pár kilométerrel odébb található kenyai Turkana tó közelében, amelyeket 1,76 millió évesnek ítéltek.

Homo erectus, Homo habilis

A 20. század első felének hagyományos nézete szerint közvetlen ősünk, az 1891-ben Indonéziában felfedezett Homo erectus és a csimpánzok egy közös származási vonallal rendelkeznek. Mindez valamivel később tisztázódni látszott, amikor antropológusok Tanzániában kiásták a Homo habilis maradványait, amelyben egyes vélemények szerint a kiegyenesedett ember elődjét tisztelhetjük. A későbbi eredmények arra engedtek következtetni, hogy a Homo habilis történetének egy részét a modern ember ősével, a felegyenesedett emberrel (Homo erectus) egy időben élte.

Az 1970-es években kutatók további bizonyítékot találtak a Homo habilisre a kenyai Koobi Fora ásatási helyszínen. Többek között megállapították, hogy a feltárt faj egyedi jellegzetességekkel rendelkezett: lapos arccal és nagy aggyal. A kutatók eleinte kétségbe vonták, hogy az egyének közötti eltérés megmagyarázhatná a faji különbséget, ám a szakma végül úgy „döntött”, korai Homo nemzetségbeli egyedről van szó, az úgynevezett. Homo rudolfensisről. Azonban így is sok kétség maradt a lelet körül, mivel hiányoztak a fogai és az alsó állkapcsa. Egyes szakértők úgy vélték, ez egy egyszerű Homo habilis egyéni megjelenéssel. Mások szerint csupán a hím és a nőstény közötti különbségeket tükrözik az egyedi vonulatok.

Kimaradt?