A mai napig sem ismert a Szoboszlay-per kivégzettjeinek a sírhelye

Az 1956-os magyarországi forradalmat követő egyik legnagyobb romániai koncepciós per a Szoboszlay-per volt. Szoboszlay Aladárt, a temesvári születésű római katolikus plébánost, aki többek Aradon és Pécskán is szolgált, 1958. szeptember elsején kilenc társával együtt végezték ki.

Az '56-os magyar forradalom leverését Romániában is megtorlások követték. A diktatúra megdöntésére irányuló törekvésekkel szimpatizáló értelmiségieket nemzetiségre való tekintet nélkül meghurcolták. Emellett az államhatalom és a titkosrendőrség, a hírhedt Securitate etnikai feszültségek szítására, a magyar közösségnek állambiztonsági veszélyként való beállítására is használta a leszámolást.

Az egyik legnagyobb koncepciós per a Szoboszlay-per volt. Idén szeptember elsején volt 62 éve, hogy a 10 fővádlottat kivégezték – sírhelyük ma sem ismert. További 47 személyt kiáltottak ki bűnösnek, őket összesen több mint 1300 év börtönbüntetésre vagy kényszermunkára ítélték.

A Szoboszlay-per egyik kutatója Jámbor (Péterszabó) Ilona, az aradi In memoriam 1956 Egyesület elnöke, aki 2002-ben az 56 után 57-en a temesvári perben című könyvében meg is jelentette az addig ismert és kutatható dokumentumokat, illetve elbeszéléseket. „Szoboszlay Aladár annak idején Arad megyében szolgált, gondolkodó ember volt, sokat írt, olvasott, próbálta megoldani a román–magyar viszonyt – mondta róka. – Egyfajta előuniós elképzelése volt, egy Osztrák–Magyar–Román Konföderációs állam létrehozása. Le is merte írni a gondolatait, és beszélt is róluk."

Szoboszlay és társai hittek abban, hogy demokratikus úton megdönthető a diktatúra: választásokkal, amelyeken több párt is indulhat, ők pedig egy kereszténydemokrata munkáspárt alapjait tették le. „Ezt több embernek is bemutatták, románokat is bevontak, tehát ez az ember tényleg szervezkedett, de egy békésebb, demokratikusabb rendszerre készülve” – fűzte hozzá Jámbor Ilona.

Ekkor következett be Magyarországon az 1956-os forradalom, ami után Romániában is példát akartak statuálni, hogy az értelmiségiek ne merjenek szervezkedni a pártállam ellen. „Körülbelül négyszáz embert tartóztattak le csak ezzel az üggyel kapcsolatban, 57-et ítéltek el, közülük tízet kivégeztek, és a többi 47 személyt összesen több mint 1300 év börtönbünetéssel vagy kényszermunkával sújtották" – sorolta.

1958. szeptember elsején éjjel, tizenegy óra és éjfél között végezték ki a koncepciós per végén elítélteket: Szoboszlay Aladár mellett Huszár Józsefet, Kónya Istvánt, Lukács Istvánt, Tamás Imrét, Tamás Dezsőt, Orbán Istvánt, Orbán Károlyt, Ábrahám Árpádot és Alexandru Fîntînarut.

„Nem lehet tudni a kivégzés helyét sem, mert az aradi börtönből elvitték őket valahová. De a jegyzőkönyvekből az derült ki, hogy a temesvári börtön emberei voltak a végrehajtók. A kilencvenes évek elején készítettem Epstein egykori aradi börtönorvossal egy interjút, és ő tagadta, hogy köze lett volna a kivégzéshez, ellenben azt mondta, hogy mielőtt az ítéletet végrehajtották, meg kellett állapítsa róluk, hogy egészségesek a kivégzéshez” – emlékezett vissza Jámbor Ilona.

Könyve készítése során, szintén az 1990-es években egy bizonyos Gajdó Tibor hadbírót is felkeresett a szerző. „Állítólag a kivégzéskor is jelen volt, de nem nyilatkozott. A halála előtt a fiai próbálták rávenni, hogy nyilatkozzo, de magával vitte a sírba a titkot” – mesélte.

Hiába keresték, nem kerültek elő a földi maradványok

2018 májusában az aradi Alsótemető egy félreeső parcellájában végeztek ásatásokat a Román Kommunista Diktatúra Büntetteit Vizsgáló Bukaresti Intézet szervezésében, de a kivégzettek földi maradványait nem találták meg. A nagy érdeklődéssel követett eseményen jelen volt Vekov Károly nyugalmazott kolozsvári egyetemi docens, a Szoboszlay-per elhivatott kutatója, aki idén október elején hunyt el 74 éves korában. Akkor így nyilatkozott Szoboszlay Aladárról: „Egy olyan értékes embere az erdélyi magyarságnak s egyben a Kárpát-medencei magyarságnak, akihez foghatót keveset lehet felmutatni. A háború utáni kisebbségpolitika legjelentősebb alakjaként tekinthetünk rá.”

A per anyagának a kutatása a kommunista rendszer megdőlése, 1989 után vált lehetővé. „Ennyit megérdemelnek, mert nemhogy a román, de még a magyar társadalom is alig tud valamit róluk. Azt már sikerült bebizonyítani, hogy az ellenük felhozott vád, miszerint katonai felkelést szítottak, egy hazugság” – mondta 2018 májusában a Maszolnak néhai Vekov Károly.

A történész szerint Szoboszlay Aladár papként tette a dolgát, de rájött, hogy ez nem elég, politikai úton lehet csak változást elérni. A román kommunista diktatúra felismerte, hogy nem egyszerű lázongásról van szó: a lelkész komoly geopolitikai programot dolgozott ki és letette egy kereszténydemokrata munkáspárt alapjait. Ezért példát statuálva, egy koncepciós per végén hazaárulás vádjával kivégezték kilenc társával együtt.

Áldozatok és áldozottak

Az egykori pap több mint 300 oldalt kitevő politikai „szöveggyűjteményét” Vekov Károly rendezte kötetbe. Az Áldozatok és áldozottak című könyvet a Magyar Pen Club adta ki, és 2019 decemberében Aradon is bemutatták.

A kötetből kiderül, hogy Szoboszlay kereszténydemokratának és szocialistának is tartotta magát, de utóbbiból a szociális érzékenységű vonatkozás miatt nevezte magát annak. Magántulajdon-párti volt, és nem fogadta el a kommunista felfogást az állam és az egyén viszonyáról – szerinte az egyén, az emberi érték számított a legfontosabbnak a világon, és mindent annak kellett alárendelni, nem pedig fordítva.

A néhai pap elképzelései alapján visszaszolgáltatták volna a földbirtokokat 500 hektárig, a gyárakat pedig nyugati mintára, részvényes rendszerben működtedték volna. Az általa leképzelt konföderáció pedig a kossuthi Dunai-konföderációnak egy tovább gondolt változata, és a nemzetek közötti egyenlőségre – szavai szerint paritásra – épült volna.

Rehabilitálták az elítélteket

A 2018-as aradi temetői kutatásoknál jelen volt az egyik pécskai elítélt, Lukács István Németországban élő fia, ifj. Lukács István, aki tizenhárom éves volt, amikor apját kivégezték. Elcsukló hangon emlékezett vissza arra, hogy édesanyját a három gyerekkel az utcára tették, gyakorlatilag kisemmizték őket.

Elmondta, hogy bár 2010-ben a Kolozsvári Törvényszék felmentette az egykori vádlottakat, és kártérítést ítélt meg nekik, illetve a leszármazottaknak, a Lukács család nem kapott kárpótlást, mert tagjai külföldön élnek, sőt édesanyja nyugdíjat sem kapott a román államtól.

Ifj. Lukács István román válogatott kosárlabdázó volt, Bukarestben a Dinamót és a Rapidot is erősítette. Elmesélte, hogy a fővárosban találkozott egy akkor már agg Securitate-tiszttel, aki 1956 és 1960 között Aradon dolgozott, s elmondta neki, hogy az apját és a többieket a „Szeku” aradi pincéjében végezték ki, és az Alsótemetőben hantolták el a tetemeket, de nem tudta, pontosan hol. Ifj. Lukács István remélte, hogy megtalálják édesapja földi maradványait, és akkor megadhatta volna neki a végtisztességet. „Édesanyámat Szegeden temettük el, és az volt a végső kívánsága, hogy apám mellett nyugodhasson. Ezt nem teljesíthettem, de remélem, hogy akkor legalább apámat anyám mellé temethetem” – mondta akkor, de a kívánság sajnos a mai napig sem teljesülhet.

Emlékművek

Az In memoriam 1956 Egyesület több emléket is állított az elítélteknek Pécskán és Aradon: Lukács István pécskai házán egy emléktábla látható, Karácsonyi István minorita atyának az arad-belvárosi minorita templom előcsarnokában látható az emléktáblája, 2013. március 15-én pedig a pécskai Szentháromság-parkban állítottak egy emlékművet, amelyen a tíz kivégzett és a 47 börtönre ítélt neve olvasható. Szoboszlay az emlékmű melletti templomban szolgált, Lukács Istvánon kívül pedig Huszár József is pécskai volt, ezért is indokolt a helyszínválasztás.

Az emlékmű avatásán néhány túlélő, illetve a kivégzettek leszármazottainak egy része is jelen volt. Sokan azt mondták, hogy az emlékmű lelki megnyugvást ad nekik, mert a mai napig sem tudják, hogy hol földelték el szeretteiket, ezért úgy tekintenek a pécskai csonka gúlára és az azon látható bronz rózsára (a budapesti néhai Dinnyés László képzőművész alkotására), mint az elítéltek végső nyughelyére.

(Nyitókép: Megemlékezés a pécskai 1956-os emlékműnél | Archív felvétel)

banner_fqCTjirk_Double Rise 3oo.jpg
banner_slFPWcPP_WhatsApp Image 2021-07-23 at 15.48.23 79o.jpg

Kapcsolódók

Kimaradt?