Kelemen Hunor: a román többségnek meg kell győznie minket arról, hogy nem akar beolvasztani


-A A+

"A román többségnek meg kell győznie minket arról, hogy nem akar beolvasztani, meg akarja őrizni a multikulturalitással járó gazdagságot, mert ez Romániának többletet jelent, nem kiiktatandó tényezőt, nem - ahogy egyik jelölt fejezte ki magát - egy olyan tényezőt, amelyen túl kell lépni" – nyilatkozta Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje az Agerpres hírügynökségnek adott interjúban. A politikus úgy véli, a közvetítői szerepkört is ellátó államfő képes egy fedél alá hozni a politikai vezetőket, és fél éven keresztül folytatott vitát kezdeményezni a legfontosabb kérdésekről. Az RMDSZ elnöke más európai államok példáját említette, amelyek képesek voltak megállapodásra jutni a legégetőbb kérdésekben.

Ön szerint miért kellene a választópolgároknak megszavazniuk Önt? Melyek az Ön erősségei a többi jelölthöz viszonyítva?

Kelemen Hunor: Először is a programom az erősségem: a jövőképem, az elképzelésem arról, hogy hova kell eljutnunk öt vagy tíz év múlva. Románia jövőjével kapcsolatos elképzelésem alapja a tisztelet és bizalom. Ennek a víziónak szerves része a tanügyi reform - ezen a területen nem is reformra, hanem talán egyenesen forradalomra van szükségünk, hisz 1990 óta senki nem fogalmazott meg nagy ívű elképzelést arra vonatkozóan, hol kellene tartania a közoktatásnak. Voltak ugyan jó kezdeményezések, amelyek Miclea és Funeriu nevéhez köthetők, de egyik elképzelés sem valósult meg. A környezetvédelem ugyancsak fontos helyen áll programomban, hiszen egy társadalmat két fontos erőforrás éltet, az ember és a természet, ez határozza mag a jövőnket. A nagy infrastrukturális beruházások, a gazdaság és természetesen az egészségügy szintén előkelő helyre kerültek ebben a programban.

Amikor a tiszteletről és bizalomról beszélek, akkor ezen alapelvek valamennyi vonatkozását értem alattuk: a kiindulópont az állampolgár tisztelete a másik állampolgár iránt, illetve az, hogy az állam tisztelje polgárát. Ha az állampolgár úgy érzi, hogy nem kap tiszteletet, nem kap bizalmat, akkor lehetősége van más országot keresni, egy másik társadalomba beilleszkedni. Így történhet meg, hogy Románia lakossága 17-18 millióra csökken; jelenleg is csökkenő tendenciát mutat.

Az állam számára ez nem opcionális kérdés, mert nem az állampolgár van az államért, hanem az állam van a polgárért. Ezért úgy gondolom, hogy a mentalitásváltásra nagy figyelmet kell fordítanunk, mert ebből indul ki minden. Jelenleg nem bízunk egymásban. Mindenki attól tart, hogy a másik nem a közjót akarja. Bizalom nélkül pedig semmit nem lehet létesíteni, még egy családot, egy barátságot, egy kis céget sem. Ezért ezeknek az értékeknek vissza kell adnunk eredeti jelentőségüket. Ha ez sikerül, akkor az előítéletek is könnyebben leomolnak. A közösségeket szétválasztó előítéletek szintén lebonthatók. A múltat nem tudjuk megmásítani, de a jövő a mi kezünkben van.

Nagy tapasztalattal rendelkezem a politikában, a közigazgatásban, kiegyensúlyozott, érett ember vagyok. Velem nem lehet melléfogni. Ez a jó választás: amint már többször említettem, az első fordulóban az egyetlen jó választás, ha rám szavaznak.

Demokrata vagyok, nem menekülök a vitától, mint egyesek. Akik elmenekülnek, ha arra kerül a szó, hogy milyen jövőképük, cselekvési tervük van államelnökként. Akkor már nem akarnak vitát. Ez a felelősség hiányára vall. Ha egy politikus azt mondja, hogy nem hajlandó kiállni vitázni, nem hajlandó a párbeszédre, ezzel merényletet követ el a demokrácia ellen, függetlenül attól, hogy az illető politikus mennyire arrogáns, mennyire népszerű, vagy mennyire biztos a sikerében. A demokrácia párbeszédet és vitát feltételez. Aki nem vállalja a vitát, az valójában annak felelősségét nem vállalja, hogy beszéljen arról: ki ő és mik a tervei.

Lehet azzal érvelni, hogy ezek a kérdések nem tartoznak egy államelnök feladatkörébe. Az elnöki feladatkör gyorsan kimerülő téma, tíz perc alatt végigtárgyalható. Rögzítve van az alkotmányban, nem vita témája, hogy ki írja alá hamarabb a törvényt, vagy ki küldi vissza mielőbbi újbóli megfontolásra a parlament vagy az alkotmánybíróság elé. A leendő elnök társadalomról kialakított elképzelése, üzenetei, a társadalom számára felmutatott minták azok, amelyeknek társadalom- és mentalitásformáló hatásuk van, és amelyek képesek befolyásolni a döntéseket. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a jelölteknek meg kell szólalniuk, beszélniük kell az elképzeléseikről.

A külpolitika olyan terület, amelyről túl kevés szó esik. Nem elég a NATO-ról, az Európai Unióról, az Amerikai Egyesült Államokkal való stratégiai partnerségről beszélni. Kétségkívül ez az irány Románia számára, ezek már leszögezett tények. De miért nem foglalkozunk a Nyugat-Balkánnal? Miért nem vagyunk szoros együttműködésben kelet-európai, közép-európai szomszédainkkal? Miért nincs semmi mondanivalónk az EU fontos kérdéseiről? Gondolok itt a külső határok védelmére, a migrációra, a mélyebb integrációra, szükség esetén a feladatkörök újbóli leosztására országos, vagy akár uniós szinten. Románia úgy viselkedik ezekben a kérdésekben, mint az a színész, akinek nincs szövege a darabban. Vagy mint egy magányos lovas, aki fel-alá üget gyönyörű paripáján a tengerparton: szép látvány, de semmi mondanivalója nincs. Ezt nagy hibának tartom. Ezen a téren aktív szerepet kell vállalnia az államfőnek.

Én megerősíteném a nyugat-balkáni együttműködést, megalapoznám ebben a régióban Románia hosszú távú jelenlétét a diplomácia, politika, kulturális élet, gazdaság területén. A szomszédos országokkal, valamint Közép- és Kelet-Európával szintén megszilárdítanám a kapcsolatokat.

Kérem, részletezze, miként látja a viszonyt a közép- és kelet-európai államokkal. Románia hangsúlyosan Európa-párti állam. Magyarországon és Lengyelországban olyan hivatalos nézőpontok jelentek meg az utóbbi időben, amelyek nincsenek összhangban Brüsszel álláspontjával. Hogyan látja az együttműködést?

Ez egy hibás meglátás, amely pontatlan információkon és következtetéseken alapul. Én egészen másként látom ezt a kérdést. Sem Lengyelország, se Magyarország nem Európa-ellenes és semmiképpen sem Brüsszel-ellenes. Sőt, első helyen állnak az európai alapok lehívásában. Én nagyon büszke lennék, ha olyan szintet érnénk el az uniós alapok lehívásában és hasznos elköltésében, vagy a véleményünk annyit nyomna a latban Brüsszelben, mint Lengyelországnak - hogy ne Magyarországhoz hasonlítsuk magunkat. Más kérdés, hogy van véleményük európai ügyekben és nem feltétlenül azt szajkózzák, amit 'Brüsszel' diktál. Románia hibát követ el, amikor Berlintől, Párizstól várja, hogy mi legyen a véleménye. Akik felemelik a hangjukat és bírálnak bizonyos döntéseket, nem azért teszik, mert Európa-ellenesek. Egyszerűen a nemzeti érdeket tartják szem előtt, és azt próbálják összehangolni a brüsszeli állásponttal.

Nem hiszek ebben az elképzelésben, miszerint Románia sokkal Európa-pártibb lenne. Nem! Minden uniós tagállam Európa-párti. Annyi a különbség, hogy egyeseknek vannak saját elképzeléseik, másoknak nincsenek. Utóbbiak azt várják, hogy a nagy játékosok mondjanak véleményt, mert nem akarnak magukra haragítani senkit. Szerintem meg ki kell alakítani egy elképzelést arra vonatkozóan, mik a terveid az Európai Unió peremén. Románia ugyanis a közeljövőben nem lesz Franciaországgal vagy Németországgal egyenrangú játékos, erre nincs esély, több okból, kezdve a gazdaságtól el egészen a lakosság számáig vagy a geopolitikai elhelyezkedésig. De ha van egy közép-európai együttműködés, sokkal könnyebb ennek a térségnek, ezeknek a volt kommunista országoknak az érdekeit képviselni, mint vigyázzállásban vagy fejet hajtva várni mások utasításait. Az Európa-pártiság azt jelenti, hogy minden egyes népnek, minden egyes államnak és az egész európai kontinensnek a javát akarod.

Mindig az árnyalt megközelítés híve vagyok. Mi mit teszünk? Mi nem költjük el a pénzt. Bármi történik, Brüsszelre mutatunk, azt állítva, hogy miattuk nem sikerül. Ez nem igaz. Ez hamis. És ha kapunk egy feladatlistát, akkor megpróbáljuk azzal átejteni azokat, akiktől kaptuk, hogy ígéretet teszünk a teljesítésére, aztán mégsem teszünk semmit. Legyünk kicsit árnyaltabbak, legyünk kritikusabbak magunkkal szemben, vegyük észre, mit csináltak mások nálunk jobban. Hiába vagyunk Európa-pártiak, ha közben nem költjük el a Nagy Infrastruktúra Operatív Program keretében elérhető összegeket. Másoknak sikerül, mások autópályákat építenek. Érdemes megnézni, mivé fejlődött Lengyelország az európai alapoknak köszönhetően.

Az államfőnek, mint Románia képviselőjének az Európai Tanácsban, aktívabban részt kellene vállalnia a felsoroltak előmozdításában?

Sokkal aktívabban kellene részt vállalnia. A schengeni övezethez való csatlakozás kérdése prioritás kellene hogy legyen a prioritások között. Évek óta elfogadjuk, hogy kettős mércét alkalmaznak velünk szemben ebben a kérdésben. A technikai feltételeket teljesítettük. A többi már csak ürügy. Az ürügyeket pedig nem lehet a végtelenségig elfogadni. Ugyanakkor Romániának az is érdeke, hogy az Unió tovább bővüljön a Moldovai Köztársaság és a Nyugat-Balkán térsége felé, és hogy működjön a keleti partnerség.

Mit jelent az, hogy ne fogadja el a végtelenségig az ürügyeket? Szilárdabb hozzáállásra volna szükség Románia részéről a schengeni csatlakozás kérdésében?

A Tanácsban konszenzus alapján hozzák a döntéseket. Sok olyan helyzet adódhat, amikor az államfőnek alkalma nyílhat kérni Románia schengeni csatlakozásának támogatását, egyesek vagy mások érdekeinek támogatásáért cserébe. Ha állandóan csak részt veszel a tanácskozásokon és úgy támogatsz minden ügyet, hogy közben saját országod számára semmit nem kérsz cserébe, akkor nyilván nem fog történni semmi. A politikában semmit nem adnak ingyen. Ha Románia elnökének van valahol befolyása, akkor ott van. A költségvetéssel kapcsolatban ugyanez a helyzet: számottevően beleszólhat abba, milyen lesz az Európai Unió büdzséje és mit kap abból Románia, vagy melyek azok a területek, ahol nem fogadhatunk el visszalépést - ilyen például a közös agrárpolitika. Következésképpen úgy gondolom, hogy az államfőnek sokkal aktívabb szerepet kellene vállalnia a Tanácsban, mint eddig.

Ön a prioritásai élvonalába helyezte az oktatás kérdését. Az államfőnek milyen lehetőségei vannak ezen terület támogatására?

Az államfő megfogalmazza az üzenetet, nyomást gyakorolhat a kormányra, és közvetítőként egy asztalhoz ültetheti az összes politikai vezetőt, mondván: fél év alatt tárgyaljunk végig három-négy fontos témát, amelyek Románia jövője szempontjából elsődlegesek. Melyek ezek? Az oktatás, a környezetvédelem, a nagy infrastruktúra és az egészségügy. Gyertek, vágjunk alagutat a Kárpátokban, gyertek, kössük össze a történelmi régiókat. A többi kérdés lehet belpolitikai csatározások tárgya, de legalább ebben a három-négy életbevágóan fontos témakörben konszenzust kell kialakítani, mert Románia jövőjét ezek határozzák meg: az emberi erőforrás, a természeti erőforrás, az emberek egészsége és a gazdaság. Nagy infrastruktúra hiányában befektetőket sem lehet idevonzani, hisz a termékeknek el kell valahogy jutniuk az európai, illetve a világpiacra. Nincsenek autósztrádáink, a vasúti hálózat tönkrement, a konstancai kikötő olyan állapotban van, amilyenben. Véleményem szerint az elnököt legitimitása és aktív szerepvállalása képessé teszi arra, hogy rögtön a választások után előírjon egy megállapodást, amely lefedi ezt a három-négy területet.

Hasonlóképpen jártak el mások is: 5-10-15 évre szóló egyezményeket kötöttek bizonyos ágazatokra vonatkozóan. Érdemes megnézni, mit ért el Finnország az oktatás terén. Tizenkét éven át nem változtattak rajta, csak megfigyelték az eredményeket. Ezt követően kisebb módosításokat végeztek, egy-két árnyalaton javítottak, és a rendszer ettől még jobb lett. A legjobb oktatási rendszer Európában.

Amikor Norvégia felfedezte természeti erőforrásait, azt mondta: egyezséget kötünk, a természeti erőforrások kiaknázása nem lehet konfliktusok témája közöttünk, és úgy cselekszünk, hogy Norvégia hosszú távon húzzon hasznot ebből. Szerintem az államelnök szerepe egy ilyen egyezséget felajánlani, annak létrejöttében aktívan munkálkodni. Az nálunk sem volt vita témája, hogy a hadsereg felszerelésére két százalékot fordítunk.

Az online médiában azt látjuk, hogy Ön kiemelten foglalkozik a környezetvédelemmel. Úgy véli, hogy Romániának merészebb célokat kellene követnie ezen a téren? Az államelnök-választási kampányon túl is az RMDSZ tervei között szerepel ennek a nem túl gyakran tárgyalt kérdésnek a melegen tartása?

Igen, napirenden tartjuk ezt az ügyet. Veszélyesnek tartom, ha a politikai sakktábla egyik vagy másik szereplője megpróbálja kisajátítani a környezetvédelem témáját. A természeti környezetünk se nem liberális, se nem kereszténydemokrata, sem szociáldemokrata, de még csak nem is konzervatív. A természeti környezet minden emberé. A holnapé. Meggyőződésem, hogy politikai irányultságtól függetlenül minden pártnak foglalkoznia kellene vele programjában, ez nem ideológiai kérdés, nem lehet kizárólag egyik vagy másik politikai doktrína része. Minket már régóta foglalkoztat ez a kérdés, de elismerem, hogy túl keveset beszéltünk róla. Amikor újságíró voltam, első ízben a Medgyes melletti Kiskapuson, riporterként szembesültem a környezeti gondokkal. Sokkoló volt, mindent beborított a fekete füstkorom. Aztán következett a nagybányai ciánszennyezés. Szembesülnünk kell azzal is, hogy naponta hat tonna élelmiszert dobunk ki. Ennek társadalmi, de környezeti kihatásai is vannak. Arról nem beszélve, hogy képtelenek vagyunk működőképessé tenni a szelektív hulladékgyűjtési rendszert. Van néhány város, amely próbálkozik vele, például Kolozsvár. A gyerekek nem kapnak erre vonatkozó nevelést. Nem történik elegendő tájékoztatás, amely mentalitásváltást tudna eredményezni. És még hosszan sorolhatnám a problémákat.

Nekünk nem az a szerepünk, hogy a globális környezeti gondokat oldjuk meg, hisz mi nem tartozunk a nagy széndioxid-kibocsátók közé. A világ széndioxid-kibocsátásának 60-65 százalékáért öt ország felelős. Amiben mi változtathatunk, az a hozzáállás: magunkhoz, a környezetünkhöz, valamint amire gyermekeinket neveljük. Ezek révén változhat a helyzet. Mindenkinek megvan a maga felelőssége ebben a kérdésben. Ezt szeretnénk megértetni, ezért tartjuk fontosnak az életmódváltást.

Ami a fenntarthatóságot illeti: a hangsúly itt azon van, hogy ne aknázzunk ki minden erőforrást. Hagyjunk a gyermekeinknek, unokáinknak is. A fenntartható fejlődés ezt jelenti: ne fogyassz többet, mint amennyire szükséged van. Foglalkoztat az erdősítés kérdése. Számításaim szerint öt év alatt körülbelül 600.000-700.000 hektárnyi területet tudnánk fával beültetni. Románia mezőgazdasági területei 13 millió hektárt tesznek ki, ebből 9 milliót művelnek meg jelenleg. További kétmilliót meg lehetne még művelni. Így is marad kétmillió hektár, amire alternatív megoldásokat kell találnunk, egyik az erdősítés.

Románia azt a célt tűzte maga elé, hogy 2030-ig a nemzeti energiakosár 29,7%-a megújuló energia lesz. Szerintem ez nagyon kevés. Sokkal ambiciózusabb programra van szükségünk, amely 40-50% megújuló energiát irányoz elő 2030-ra. Nagyon sok a tennivalónk a nap-, szél- és vízenergia hasznosítása terén, hisz ez a módja a környezetkímélő energiatermelésnek.

A programom része, hogy a 16-17 évestől 28-30 évesig terjedő korosztály fiataljaival találkozom személyesen. Akárhova megyek, a környezeti kérdések nagyon rövid idő alatt felbukkannak. Csak mi képzeljük azt, hogy kizárólag a jogállamiság meg az igazságszolgáltatás kérdései foglalkoztatják őket. Tévedés! A napokban Iaşi-ban Paleologuval együtt vettem részt egy beszélgetésen, amelyre 350 fiatal jött el. A feltett kérdések közül egyetlen egy vonatkozott a jogállamra és az igazságszolgáltatásra. A többi az oktatással, a környezetvédelemmel, a gazdasággal, a demográfiai gondokkal és elvándorlással volt kapcsolatos. Ha a politikai osztálynak nincs válasza ezekre az elvárásokra, az emberek úgy fogják érezni, hogy nem képviseli őket senki, magukra hagyták őket. Ezért kezdtünk el nagyon tudatosan beszélni erről a témáról, és így fogunk tenni a helyhatósági, majd a parlamenti választásokkor is, fontos fejezete lesz politikai programunknak, mert a jövőt szolgálja.

Az államfő a játékos vagy a közvetítő szerepét kell hogy játssza?

Nem hiszem, hogy az államelnöknek a játékos szerepében kellene tetszelegnie. Az államfőt foglalkoztassák a társadalom problémái. Ezek megértésén dolgozzon, ezekre keresse a megoldást, megszabva egy prioritáslistát. Nem kell minden kérdéssel foglalkoznia, hisz ez képtelenség lenne, de sokat számít a fejlődés irányáról, a jövőről alkotott elképzelése. Fontos, hogy hányszor és milyen ügyekben intéz üzenetet a parlamenthez. Hányszor jelenik meg a kormányülésen, hogy egy bizonyos gondolkodásmódot, elképzelést, mintát közvetítsen. A döntést ugyan nem ő hozza, de jelenléte, szavai következményekkel járnak a kormány szintjén is. Egy államelnök szavának súlya van, ő a legnagyobb legitimitással bíró személy. Az ő hatására nyomást lehet gyakorolni a választott képviselőkre, a kormány tagjaira. Szilárd meggyőződésem, hogy egy elhivatott, aktív szerepet vállaló államfőnek társadalomformáló hatása lehet.

Szót emelt az alkotmánymódosítás ügyében, sőt, egy új alkotmány ügyében is. Megvalósíthatónak találja ezt? Az Ön által javasolt parlamentáris rendszer csökkentené az államfő hatáskörét? Milyen területeken látja szükségét a módosításnak?

Sem idén, sem 2020-ban nem megvalósítható ez, de később sort kellene keríteni az alkotmányreformra. Ehhez minden politikai párttal és a kormánnyal is tárgyalásokba kell kezdeni. Egy adott pillanatban el kell jutni oda, hogy a parlament újbóli vizsgálatnak veti alá az alkotmányt, vagy éppen új alkotmányt ír. Ez több alkotóelemből álló folyamat, amelyek viszont technikailag mind előkészíthetők. Legitimitása révén az államelnök az alkotmánymódosítás terén is mozgatórugó lehet.

Szerintem azért van szükség az alkotmány felülvizsgálatára, mert mi egy francia modellt másoltunk le, hibásan. Úgy másoltuk le, hogy közben egy sor tényezőt nem vettünk figyelembe. Létrehoztunk egy köztársaságot, ami se nem félelnöki, se nem parlamentáris. Az államfőnek és a kormánynak együtt kell működnie, de nem világos ennek módja. Azt gondolom, hogy Romániának egyértelmű közjogi rendszerre van szüksége. Lehet elnöki vagy félelnöki hatalomgyakorlás, de ezt nem tartom jónak, és nincs is hagyománya Európában, néhány félelnöki rendszert leszámítva; de lehet parlamentáris köztársaság is. Ez önmagában még nem jelent csökkentett elnöki hatáskört. Talán kicsit kisebb, de annál egyértelműbb a hatásköre, és nem kereszteződik a kormányéval. Fontos a törvények parlamenthez való visszaküldésének joga, vagy az alkotmányossági kifogás emelésének joga, de a hatáskör sok más részlete is. Így vagy úgy, de döntenünk kell. Véleményem szerint Románia számára megfelelőbb volna a parlamentáris köztársasági forma, ahogy az az EU országainak zömében van. Vannak alkotmányos monarchiák is, ez is egy lehetséges államforma. Szerintem jobb, mint egy félelnöki rendszer. A tisztán félelnöki hatalomgyakorlás azt jelenti, hogy egyetlen ember kezébe helyezed a hatalmat, ami Romániára nézve veszélyes lehet. Mert megtörténhet, hogy ma egy kiegyensúlyozott ember van a Cotroceni-palotában, de nem tudjuk, mi történhet holnap. Ha teljhatalma van meneszteni a kormányt, feloszlatni a parlamentet, beleszólni a végrehajtói hatalom működésébe, akkor ott gond lehet. Nem hinném, hogy a romániai hagyományokkal, mentalitással, társadalmi berendezkedéssel összeillene ez a fajta félelnöki rendszer. Ezért tartom megfelelőnek a parlamentáris köztársaságot. De egy alkotmányos monarchiához is bármikor visszatérhetünk, erről lehet vitázni.

Úgy vélem, hogy a parlament hatásköreit szét kell választani. Ebből a szempontból én a kétkamarás parlament híve vagyok, ugyanakkor egyértelműbb hatáskör-szétválasztást szorgalmaznék. Sok késlekedés ugyanis a jelenlegi rendszerből eredeztethető. Minden törvénynek át kell mennie mindkét házon, egyes jogszabályok esetében a szenátus a döntő fórum, mások esetében a képviselőház. Véleményem szerint a szenátus hatáskörébe kell átengedni a külpolitikai, védelmi, nemzetbiztonsági kérdéseket, és semmi mást. A többivel foglalkozzon a képviselőház. Aztán van néhány kérdés, amelyben a két háznak közösen kell döntenie: például a kormány beiktatásáról, bizalmatlansági indítványról, költségvetésről.

A közigazgatási reformot nem törvények, hanem az alkotmány révén kellene végrehajtanunk. A jelenlegi egy elavult, a kommunizmus éveiből ránk hagyományozott rendszer. Az alkotmányban fel lehetne vázolni a reform alapvető irányelveit, és aztán azokat konkrét formába önteni jogszabályok révén. Sokat veszítünk azzal, ha még sokáig fenntartjuk ezt a közigazgatási rendszert.

Az alkotmány számos fejezetét felül kell tehát vizsgálni, ezért tartom fontosnak, hogy a parlamenti választások után legyen egy erre irányuló kezdeményezés. Négy év áll rendelkezésünkre, aztán 2024-ben egyetlen év alatt zajlik le az összes választás, majd megint lesz négy évünk. Nyolc év alatt lehet építkezni, nagyszabású terveket megvalósítani, nem egyik napról a másikra. Én ebben hatalmas lehetőséget látok. A gazdasági fejlődés adott, néhány kiigazításra van szükség, majd hozzáláthatunk a komolyabb, messzire mutató projektekhez.

Milyen elképzelései vannak a magyar közösséggel kapcsolatban?

A problémáink zömében ugyanazok. A többséghez képest nekünk eggyel több gondunk van, mint minden kisebbségnek minden többséghez képest. Ez a nemzeti, nyelvi, kulturális identitás megőrzésének feladata. Ehhez intézményes garanciákra van szükségünk. Meg kell értetnünk a román többséggel, hogy azzal, amit mi kérünk, abszolút semmit nem veszünk el a románoktól. Nem lesznek se szegényebbek, se kevésbé boldogok, a lehetőségeik sem csökkennek. A szabadság az az érték, amelyből minél többet adsz, annál több lesz belőle. Jelenleg az a helyzet, hogy a múlton nem osztozkodhatunk, de a jövőt közösen építhetjük. Le kell bontanunk az előítéleteket, meg kell értetnünk, hogy nem vagyunk nemzetbiztonsági kockázat, ahogyan azt egyes intézmények vélik. Nem akarunk ártani Romániának.

Mi is jobbá akarjuk tenni az országot. Ha egyszer itt maradtunk, nyilván nem akarunk egy rosszabb országot. Ugyanakkor több nyitottságot kell kérnünk a románok részéről. A román többségnek meg kell győznie minket arról, hogy nem akar beolvasztani, meg akarja őrizni a multikulturalitással járó gazdagságot, mert ez Romániának többletet jelent, nem kiiktatandó tényezőt, nem - ahogy egyik jelölt fejezte ki magát - egy olyan tényezőt, amelyen túl kell lépni. Az illető nem jött megoldással, javaslattal, csak annyit mondott, hogy lépjünk túl rajta. Nos, nem tudunk túllépni rajta. A magyarok semmi mást nem kívánnak, csak egy jobb országot, ahol biztonságban érzik magukat, ez a biztonság pedig jogaik, identitásuk, nyelvi és kulturális sajátosságaik tiszteletben tartását jelenti.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X