A Political Capital elemzője a magyarországi választásokról: most nem aprózódtak el az ellenzéki szavazatok


-A A+

Nem rajonganak továbbra sem a magyarországi választók az ellenzéki pártokért, de a Fidesz-ellenesség összeköti őket – véli László Róbert, a Political Capital választási szakértője, akit a vasárnap lezajlott önkormányzati választások eredményeinek értelmezésére kértünk.

Haraszti Miklós író, politikus úgy fogalmazott még a vasárnapi szavazás előtt egy interjúban, hogy megszületett az ellenzéki választó. Ezzel egyet tud érteni?

Nem hinném, hogy most született meg. Komoly választói tömeg szavazott a kormány ellen a legutóbbi parlamenti választásokon is. Ami változott, hogy a politikailag releváns helyeken egy ellenzéki jelölt állt szemben a Fidesz jelöltjével, aminek köszönhetően most nem aprózódtak el az ellenzéki szavazatok.

Budapesten mi lehetett a legerősebb mozgatórugó, ami elvezetett az ellenzéki győzelemhez: a protest szavazás, az összefogás, a jelölt személye, a botrányok, amelyek a kampányt jellemezték, vagy valami egyéb akár?

A legfontosabb, hogy egyetlen ellenzéki jelölt állt szemben a Fidesz jelöltjével, ennek köszönhetően nem aprózódtak el az ellenzéki szavazatok. Ez nem jelenti, hogy hirtelen rajongani kezdtek volna az emberek az ellenzéki pártokért, de a Fidesz-ellenesség összeköti őket, és most először az elvárásaiknak megfelelően koordinált az ellenzék. Ehhez kellett, hogy a Jobbik és az LMP megroggyanjon az EP-választáson; hiszen ez a két párt zárkózott el korábban az együttműködéstől. A botrányok pontos hatása nem számszerűsíthető, de elég valószínű, hogy megadta a lökést a mobilizációhoz.

Különféle összeesküvés-elméletek terjedtek arról, hogy Karácsony Gergely, Puzsér Róbert vagy Berki Krisztián valójában a Fidesz jelöltje. Ezek az elképzelések mennyire befolyásolhatták az eredményeket? Puzsér Róbert 4,5 százaléka elvett valamelyik oldaltól?

Az nyilvánvaló, hogy Berki a Fidesz kamujelöltje volt, soha korábban semmiféle politikai ambíciója nem volt. Vitatott, de az álláspontom szerint Puzsér teljesen önjáró figura, szinte biztos vagyok benne, hogy semmi köze a Fideszhez, sőt, ő jóval korábban világossá tette főpolgármesteri ambícióit, mint bármely más jelölt (tavaly ilyenkor még nem volt biztos, hogy Tarlós újraindul). Valószínű, hogy inkább az ellenzéki oldalról halászott el szavazatokat, de ez sem biztos. Nem fog már kiderülni, hogy a rá szavazó 30 ezer ember mit tett volna, ha csak Karácsony és Tarlós között választhatott volna – talán a legtöbben otthon maradnak. A vita egyébként utólag már azért is jelentéktelen, mert Karácsony 50 százalék fölött teljesített, tehát ha az összes Puzsér- és Berki-szavazatot hozzáadnánk Tarlóshoz, akkor is Karácsony nyerne.

A megyei jogú városokban jól teljesített az ellenzék, a megyei közgyűlésekben azonban mindenhol a Fidesz-KDNP kapott többséget. Ez minek tulajdonítható? Ha a médiafogyasztási szokásokkal egybevetnénk az eredményeket, találnánk például összefüggést?

A megyei közgyűlésekre a megyei jogú városokban nem szavaznak, így aztán egyáltalán nem meglepő, hogy a Fidesz tarolt a kistelepüléseken. Mindig is ott volt a legerősebb, és ezt erősíti az is, hogy az ellenzék a városokra koncentrált, a vidéki Magyarországon alig van jelen. Ne feledkezzünk meg a kistelepüléseken élők kiszolgáltatottságáról sem; a legszegényebb magyarok nagy része el sem tudja képzelni, hogy ne a Fidesz legyen hatalmon, és ne az ő irányukba szavazzanak. A kormányzati irányítású média hatása is itt a legerőteljesebb, szinte el se jut hozzájuk a kormányzatétól eltérő álláspont.

Mennyire volt jó döntés a kormánypártok részéről a „migráns-kártyát” használni egy önkormányzati választási kampányban is?

Az általuk uralt nyilvánosságban ez jól működik ma is, még ha kopik is. Újabb szavazók bevonzására viszont nem alkalmas, és ezt számolták most el: évek óta csak a saját tábor egyben tartásán és mobilizálásán dolgoznak, márpedig a korábban szétaprózódott ellenzék mostani koordinációja mellett ez sok helyen most kevésnek bizonyult.

Mire számíthatunk a jövőben a Fidesz-KDNP részéről? A választások éjszakáján mérsékelt, már nem fenyegetőző hangot ütött meg a miniszterelnök, a korábbi főpolgármester is gratulált az újnak stb.

Válaszként idézek az elemzésünkből: „A kormánypárt aligha lesz képes felülírni saját offenzív politikai logikáját. Bár Orbán Viktor a választás estéjén együttműködést ígért Budapestnek, a másnapi fideszes nyilatkozatok már arról szóltak, hogy a fővárosban a főpolgármester-választást a Budapesten élő külföldiek döntötték el. Ez azt mutatja, hogy a Fidesz nem értette meg, hogy épp ez a valóságtól való teljes elrugaszkodás, ez a stílus az, amit büntettek a választók vasárnap. Az előttünk álló 2,5 éves választásmentes időszakban sokkal inkább az a valószínű, hogy még keményebb fokozatba kapcsol a kormány, ami a saját holdudvarában is felerősítheti a rivalizációt.

A továbbra is kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Orbán-kormány és az ellenzéki vezetésű városok között konfliktusos kapcsolat alakulhat ki, annak ellenére, hogy ez – ahogy arra például Márki-Zay Péter [ellenzéki hódmezővásárhelyi polgármester – a szerk.] eredménye rámutat – kontraproduktív lehet. Ezek a konfliktusok – mivel a legtöbb helyen közgyűlési többség és egyértelmű választói felhatalmazás áll mögöttük – a polgármesterek és pártjaik építkezését is segíthetik. Ugyanakkor a fél országot nem tudja a kormány büntetni (a most záruló ciklusban 4 megyei jogú várost még tudott).

Az ellenzék lehetőséget kapott az építkezésre, kérdés, képes lesz-e élni vele. A főváros és a 10 megyei jogú város ehhez jó bázist biztosít, de rengeteg munka áll előttük ahhoz, hogy felépítsék magukat (körülbelül annak mintájára, ahogy a Fidesz a 2006-os önkormányzati választási előretörés és a 2010-es kétharmados parlamenti választási győzelem közötti időszakban egy pillanatra sem állt le). A fő kockázatot az jelenti, hogy az átmenetileg félretett konfliktusok az ellenzéki erők között kiújulhatnak, amit a Fidesz is egész biztosan tüzelni fog.”

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X