Szász Alpár Zoltán: várhatóan elbukik a bizalmatlansági indítvány


-A A+

Nem föltétlenül kormánybuktatás a célja a bizalmatlansági indítványnak, hanem a PSD további gyengítése – véli Szász Alpár Zoltán. A politológus ezért nem hinné, hogy összegyűl csütörtökön a parlamentben a Dăncilă-kabinet menesztéséhez szükséges 233 támogató szavazat. Interjú.

Csütörtökön szavaz a parlament a bizalmatlansági indítványról. Az ellenzék szavazatszámlálója legutóbb 244-nél tartott, a kormány megbuktatásához 233 szavazatra van szükség. Sikeres lesz-e a bizalmatlansági indítvány?

A bizalmatlansági indítvány megszavazását az utóbbi napokban helyezkedések és mentegetőzések sorozata előzte meg, illetve Viorica Dăncilă miniszterelnök részéről különféle ígérgetések, visszacsalogatások, sőt többé-kevésbé burkolt fenyegetőzések is. Ilyen körülmények között, még ha a honatyáknak csupán csak egyharmada a Szociáldemokrata Párt (PSD) tagja, nehezen hihető, hogy a bizalmatlansági indítvány mind a 237 aláírója meg fogja szavazni azt. A kormánypárt képviselői a jelek szerint még csak voksolni sem fognak. Sokkal inkább erőpróbának látom ezt a szavazást vagy akár a közeljövőben sorra kerülő választások – és itt nem csak a küszöbön levő államfőválasztásra gondolok, hanem a jövő évi helyi önkormányzati és parlamenti választásokra is – előtti szövetségek kialakítását célzó kísérletnek. Ezért nem hiszem, hogy összegyűl a szükséges 233 támogató szavazat.

Ha mégis átmegy a bizalmatlansági indítvány, milyen összetételű lehet az új kormány? Kik alkothatnak többséget? Az USR nem rajong a kormányra lépésért, és az RMDSZ is jelezte, hogy inkább kívülről támogatná az új kabinetet.

A hatalmat mindenképpen megtartani igyekvő kormánypárton kívül talán csak a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a honatyái pozícióorientált – hivatalok, bársonyszékek megszerzésére törekvő; nem pedig politikaipreferencia-orientált, azaz a párt programjának megvalósítására törekvő – viselkedése miatt egyre gyengülő Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) mutatkozik kormányzásra hajlandónak. Az utóbbi két párt csak egy csekély támogatottságú kisebbségi kormány megalakítására lenne képes, míg a PSD-nek van annyi honatyája, hogy esetleg kisebbségben is túléljen a választásokig, bár kérdéses: ki merne parlamenti támogatást nyújtani a botrányok sújtotta és egyre többet bírált kormánypártnak.

Ha e tény mellett azt is figyelembe vesszük, hogy Klaus Johannis államfő ígéretszerűséget tett arra, hogy nem nevez(ne) ki újabb szociáldemokrata miniszterelnököt, a bizalmatlansági indítvány sikere súlyos kormány- és talán politikai válságot is jelenthetne. Nem hiszem, hogy ez bármelyik politikai erőnek a hasznára lenne. Emiatt, ismétlem, azt gondolom: a bizalmatlansági indítvány nem túl sok szavazat híján, de megbukik. Ez viszont jelzésértékű lesz a jövőre nézve.

Mi tarthatott ilyen sokáig az ellenzék részéről, hogy több mint egy hónappal a koalíciós válság után nyújtotta be a bizalmatlansági indítványt? Meg akarták vajon várni az elnökválasztási kampány kezdetének közeledtét, vagy bízva több kormánypárti honatya átállásában, biztosra akartak menni?

A PNL bizonyára számított arra, hogy sikerül ügye támogatására az ALDE, sőt a PSD bizonyos képviselőit és szenátorait is megnyernie anélkül, hogy azok időközben, vagy akár az utolsó pillanatban visszakoznának. De így is valószínűbbnek tartom azt, hogy az indítvány benyújtását az elnökválasztási kampány kezdetére akarták időzíteni ezzel is erősítve a jelenlegi államfő vezető pozícióját a szavazói preferenciák terén. Tehát nem föltétlenül a kormánybuktatás volt a céljuk, hanem kampányfogásként éltek ezzel az eszközzel.

Az ellenzék egy része előrehozott választásokat sürget. Lát-e esélyt ennek megvalósulására?

Két lehetséges forgatókönyvben gondolkodhatunk. Az első a Románia Megmentéséért Szövetség (USR) javaslata a helyi önkormányzati és a parlamenti választások 2020 júniusi összevonására. Ehhez a pártok közötti megegyezésre, paktumra van szükség; tehát ennek a lehetőségnek nincs köze a jelenlegi bizalmatlansági indítványhoz.

A másodikra a parlament feloszlatása esetén kerülhetne sor, amihez több feltételnek is teljesülnie kellene: elsősorban természetesen annak, hogy a parlament megszavazza a bizalmatlansági indítványt. Ezután pedig szükség lenne ‒ Románia Alkotmánya 89. szakaszának az értelmében ‒ legalább két sikertelen kormányalakítási kísérletre, amire az alaptörvény 60 napos időintervallumot engedélyez. Ez pedig azt jelenti, hogy a parlamentet a novemberi választások után hivatalba lépő államfő oszlathatná fel a parlament házelnökeivel és a két ház frakcióvezetőivel lebonyolított egyeztetések nyomán. Végül választási kampány és választások következnének.

Tekintettel arra, hogy valószínűtlennek tartom az ellenzék részéről azt a szándékot, hogy a Dăncilă-kabinetet kilenc hónapig ügyvezető kormányként működni hagyja, továbbá az ellenzéket alkotó erőket egyelőre választásra és kormányzásra felkészületlennek, még egyszer hangsúlyozom: nem föltétlenül kormánybuktatás a célja ennek a bizalmatlansági indítványnak, hanem a PSD további gyengítése, illetve e párt elnökjelöltje, a jelenlegi kormányfő, népszerűségének az aláásása.

A miniszterelnöknek a legfrissebb felmérések szerint esélye van bejutni az államfőválasztás második fordulójába. Megmaradnak-e az esélyei, ha a kormány megbukik?

A közvélemény-kutatások egybehangzóan azt mutatják: a jelenlegi államfőnek nincs akkora támogatottsága, hogy egy hónap múlva, már az első fordulóban megnyerje a választásokat; továbbá a legtöbbjük szerint valóban Viorica Dăncilă kormányfőnek van a legtöbb esélye bejutni a második fordulóba. Emiatt gondolom a bizalmatlansági indítvány céljának ‒ amint ezt már jeleztem ‒ a miniszterelnök különben is eléggé alacsony népszerűségének a további megnyirbálását, amiből az ellenzék erősebb jelöltjei profitálnának. Értelemszerűen Dan Barnára (USR-Plus) és Mircea Diaconura gondolok (Pro Románia-ALDE).

Ön szerint ki jut be a második fordulóba?

Lévén, hogy a kormánynak a helyezkedések, ígérgetések, visszacsalogatások közepette esélye van túlélni a bizalmatlansági indítványt, mind a három előbb említett jelölt megőrzi az esélyét, bár a miniszterelnök népszerűsége így is tovább csökkenhet. Ha mégis megbukna a kormány, marad az ellenzék két vezető jelöltje. De mindent összevetve, erre a kérdésre inkább egy újabb, az indítvány sorsának eldőlte után végzett, közvélemény-kutatás eredményeinek az ismeretében lehet válaszolni.

Gyengíti-e az államfő támogatottságát, hogy az alkotmánybíróság döntését megszegve sorozatosan elutasítja a kormányfő miniszterjelöltjeit, és hetek óta foghíjasan működik a Dăncilă-kabinet?

Az államfőnek az alkotmányos hatásköre ‒ a 80. és a 85. szakasz értelmében ‒ a hatalmi ágak közötti közvetítés, illetve a miniszterelnök által tett javaslatok elfogadása az egyes tárcák vezetésére, valamint a már kinevezett tárcavezetők leváltására. Ebben a vonatkozásban nem szabad megfeledkeznünk Klaus Johannis elnöknek a PSD-vel szemben tudatosan és nyíltan vállalt tartózkodó pozíciójáról. Ismeretes, hogy nem szívesen nevez(ne) ki újabb szociáldemokrata miniszterelnököt; így nem csoda, hogy a miniszterjelöltek elfogadása kérdésében is húzódozik, akadékoskodik. Úgy gondolom viszont, hogy az államelnökkel kapcsolatos elvárások terén a román politikai kultúra nincs összhangban az alkotmányos előírásokkal és az alaptörvény szellemével. Így azzal, hogy Klaus Iohannis nem épp mediátori szerepre törekszik a kormányalakítás terén, nem veszít népszerűségéből, hanem éppen erősíti a híveiben kialakult bizalmat. Nem is csoda, hogy utcahosszal vezet a közvélemény-kutatásokban, ami alapján talán borítékolható: újabb ötéves elnöki mandátumnak néz elébe.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X