Modern rabszolgaság: Románia javított, de van még tennivaló


-A A+

A modern rabszolgaság problémáját Románia egyre jobban, bár hiányosan kezeli, a legrosszabb állapotokat pedig Észak-Koreában mérték. A világ távol jár attól, hogy ezt a súlyos jelenséget megszüntesse.

Románia a jó példák közé tartozik, amikor a modern rabszolgaság problémájának kezeléséről van szó, de bőven van tennivalója – derül ki a Minderoo Alapítvány Walk Free Kezdeményezésének friss jelentéséből, a Felmérés, Cselekvés, Szabadságból. E szerint Romániában tavaly javult a rendőrség által végzett közvetítő mechanizmus, amely során a potenciálisan bajba jutott személyeket a megfelelő szervekhez irányítják, de nem alkalmazzák ezt következetesen. A régióban ugyanakkor itt történt a legnagyobb fejlődés.

Ezzel Románia megelőzi Magyarországot: előbbi az összesített index szerint 60,9 százalékot szerzett, utóbbi 56,9-et.

A felméréskor a következőket vették figyelembe:

  • A rabszolgasorba kerülők felfedezése és támogatása abban, hogy többé ne kerüljenek erre a sorsra
  • A büntető igazságszolgáltatási mechanizmusok hatékony működése a modern rabszolgaság megakadályozásában
  • Nemzeti és regionális szintű koordináció, kormányok elszámoltathatósága
  • Válaszadás a modern rabszolgaságot lehetővé tevő kockázati tényezőkre, mint magatartás, szociális rendszerek, intézmények
  • Azon javak és szolgáltatások használata a kormányok részéről, amelyek kényszermunkából származnak.

Ezek értelmében a legrosszabbul Észak-Korea kezeli a rabszolgaság problémáját, majd Eritrea, Líbia, Irán és Egyenlítői-Guinea, Burundi, míg a legjobban az Egyesült Királyság, Hollandia, az Egyesült Államok, Portugália, Svédország, Argentína és így tovább.

Távol a céltól

A jelentés szerint távol járunk attól, hogy a 193 ország által elfogadott, a modern rabszolgaságra vonatkozó fenntartható fejlődési célt teljesítsék 2030-ra annak ellenére, hogy történtek pozitív változások. A mért országok felénél mértek javulást a rabszolgaságra adott válaszlépések terén, de ez azt is jelenti, hogy a másik felénél nem történt pozitív változás, esetleg éppen visszalépést regisztráltak.

A 183 vizsgált országból 95-ben nem biztosítanak támogatást a modern rabszolgaság minden áldozatának, 133-ban nem illegális a kényszerházasság, 60-ból deportálják vagy visszatartják azokat a külföldieket, akik nem legális bevándorlók, 20 országban állami támogatással létezik kényszermunka, 146-ban pedig nem foglalkoznak az ellátási láncokban fellelhető kockázatokkal.

183 országból csupán 31 ratifikálta az International Labour Organization (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) kényszermunkára vonatkozó egyezményét, 47 ország nem kriminalizálta az emberkereskedelmet az ENSZ kereskedelmi egyezménye szerint, további 96 országban nem illegális a kényszermunka.  

Annak ellenére, hogy 166 országban kiképezik a rendőrséget, 141-ben a bevándorlással foglalkozó hivatalnokokat, határőröket vagy munkaügyi ellenőröket, hogy felfigyeljenek az esetleges áldozatokra, továbbra is különösen alacsony a beazonosítások aránya, a 40,3 millió rabszolgának csupán töredékéről tudnak hivatalosan.

Probléma van azzal is, hogy a beazonosított áldozatokat megvédjék: 71 országban például büntetőjogi vád alá kerülnek áldozatok, akik kényszermunka során bűncselekményt követtek el.

Megoldások

A jelentés számos megoldást javasol az államoknak: az áldozatok beazonosítása terén kell javítani, szükséges ratifikálni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményét, erősíteni kell a létező törvényeket, nőknek és lányoknak az alapfokú oktatás általánossá tételével lehet segíteni. Ugyanakkor a munkajogok terén fontos az erősítés a formális és informális gazdaságban, de oda kell figyelni a túlélők szavára, jobban fel kell készíteni a rendőröket, ügyészeket, bírókat, ügyvédeket.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X