Éhínségek a világon: mi a szerencsés egyharmadban vagyunk – vagy mégsem?

Éhínségek a világon: mi a szerencsés egyharmadban vagyunk – vagy mégsem?


-A A+

Amikor az ember olyan globális katasztrófákról hallgat előadást, mint az éhínség, két dolog juthat eszébe. Először is nyugodtan hátradől, hogy milyen jó az emberiségnek ahhoz az egyharmadához tartozni, akit ez a veszély már nem fenyeget. Aztán tovább hallgatva az előadást már kezdünk nyugtalankodni: lehet, hogy nem is vagyunk annyira bebiztosítva? Hogyan függnek össze az ellátási válságok olyan más globális válságokkal, mint a túlnépesedés, járványok, a klímaváltozás? Milyen nagyobb éhínséghullámokon van túl az emberiség? Dr. Rácz Lajos, a Szegedi Tudományegyetem tanára ezeket a kérdéseket járta körül a kolozsvári történeti intézetben.

Mit nevezünk egyáltalán éhínségnek? – tette fel kérdést Rácz Lajos mindjárt előadása elején. A Cambridge Dictonary-t idézte, miszerint olyan helyzetek, amikor a népesség nagy része számára nem áll rendelkezésre elegendő élelmiszer, és ez betegségeket, halálozást okoz. Tehát maga az éhínség nem önálló jelenség, hanem igazából egy jelenségcsoportnak az egyik eleme – szögezte le. Irányít folyamatokat, de egy komplex rendszerbe illeszthető bele, amiben benne vannak a betegségek, halálesetek, fertőzések, járványok. Az éhínség tehát előkészíti a válság számára a talajt, de nem az éhínségbe halnak bele az emberek, hanem az esetek többségében a betegségekbe. A kérdés az, ezek az ellátási válságok hogyan alakulnak ki, milyen módon jönnek létre?

Ragadozó állatok korlátok közé szorítva

Az éhínségek az emberi történelemnek állandó elemei. Adódik a kérdés - miért van ez így? Azért - folytatta az előadó -, mert ha megnézzük a történelmet, az emberiség az életét úgy élte le, hogy döntő többségében soha nem állt részére elegendő erőforrás. A 8 milliárd ember, akiknek egyharmada fejlett országokban él, de kétharmad továbbra is éhezéssel küzd. Mi a szerencsés egyharmadban vagyunk, akiket nem fenyeget az éhínség, sőt igazából a túltápláltság a fenyegető – fejtegette az egyetemi oktató.

Nem csak az ember hat a környezetre, a környezet is hat az emberre – a viszony kétirányú. Az ember mint „kultúrahordozó állat” arra van kényszerülve, hogy megszerezze magának az élelmet. Érdekes lehet magunkban, civilizált viszonyok között élő emberekben is felfedezni az állati természetet, például mit tennénk, ha hirtelen megszűnnének a szokásos élelmiszer-forrásaink? Hogyan próbálnánk élelemhez jutni? Mennyire maradnánk civilizáltak? Az embernek ez a kettős természete időről időre súrlódik egymással, ritka időszakokra harmóniába is kerül, mint például az antik görögségben, ami az emberiség történelmének egy példaértékű időszaka – emelte ki Rácz Lajos.

Hogyan függ össze a bevándorlás a futballal?

Másik tényezőként emelte ki az előadás az idő kérdését. A történelem mint időtudomány, időben zajló folyamatokat vizsgál. A válságokat nézve Fernand Braudel időértelmezése alapján azok lehetnek rövid időtartamú folyamatok (egy évnél kevesebb, vagy néhány év), konjunkturális idejűek (kb. 10 év), valamint hosszú lefutású, évszázados folyamatok, amelyek túlnyúlnak generációs határokon, viszont nagyon erősen befolyásolják azokat. Az ír burgonyaéhínség „csak” néhány évig tartott (1846-1850), de himlő- és tífuszjárvánnyal járt karöltve, és ennek következménye – a kivándorlások nyomán - a globális ír diaszpóra is. 

„Amikor megérkezik egy kisebbség egy területre, fontos jelezni, hogy itt vagyunk” – jegyezte meg az előadó. Ez történik az írekkel is Skóciában, amikor megalapítják a Celtic futballklubot – ami az ír bevándorlóknak a mai napig a meghatározó futballklubja. Érdekes módon – folytatta Rácz Lajos – mindez a magyar futballra is érvényes, amelyet két futballklub dominált, a német kis- és középpolgárok által alapított Ferencváros és a zsidó kereskedők által alapított MTK. A válságra visszatérve, az írek „rövidpályás” válságát a halálozás és vándorlás zárja le.

Hosszú időtartamú válságok

Amikor a Bibliában Mózes első könyvében a zsidók Közel-Keletről való meneküléséről olvasunk, az valójában egy természeti katasztrófa következménye – hangsúlyozta az előadó. Afrikában a jégkorszak miatt komoly szárazságok voltak ez idő tájt. A szárazság miatt a vándorlás alakult ki a termékeny területekre, Mezopotámiába és a Nílus völgyébe. A zsidó törzsek így kerülnek Egyiptomba.

A migráció kérdése napjainkban is nagy kérdés: mi történik azokkal az emberekkel, akinek menekülniük kell? Beérkeznek egy idegen terültere, és nincs más választásuk, mint a társadalom aljára integrálódni, mert ott vannak szabad helyek. Ha fel akarnak emelkedni, ennek az a „trükkje”, hogy feladják az identitásukat. (Ez történik Mózessel is, akit a fáraó lánya nevel fel.)

Az előadó a hosszú lefutású válságok között tárgyalta a „fekete halálként" emlegetett középkori nagy pestisjárványokat, aminek előidézője a kis jégkorszak volt.  Nagyon sokáig ezért nem vették komolyan a napjainkban ható globális felmelegedést sem, mert a föld történetében már voltak jelentős klímaváltozások – tette hozzá Rácz Lajos. A század 70-es 80-as éveiben viszont már látszott, hogy már nem a „klíma visszakorrigálásáról” van szó, hanem egy olyan monoton trendről, amiről fogalmunk sincs, meddig fog tartani.

Nemcsak a klíma megváltozása, de a túlnépesedés is válságtényező – folytatta az előadó. Az emberi fajban hihetetlen nagy demográfiai dinamika van, amit a mezőgazdaság nem tud követni. Ennek következménye az alultápláltság és az mezőgazdasági válságok – például a „zöld aratások”1313-1317 között.

És hogy mennyiben befolyásolják a globális válságok a klasszikus történelmi folyamatokat, elég ha csak megnézzük, hogy a fekete halál milyen következményeket generált – jegyezte meg Rácz Lajos. Adódott mindjárt a bűnbakképzés – mint az emberi pszichében „készen levő” viszonyulásmód. Bűnbakok természetesen az idegenek voltak – zsidók, muzulmánok – de a nők is (lásd boszorkányüldözés). Viszont mindent összevetve a késő középkori válságok inkább egyfajta „teremtő pusztításként” írhatóak le, mivel az európai gazdaságot egy magasabb növekedési pályára állították.

Mi van a válságok után?

Igaz ugyan, hogy a modern társadalom alapjai a 14. században alakultak ki, de ami utána következett: az újkortól napjainkig sem egy fáklyásmenet. Ugyan a nagy járványokat megfékeztük, de a túlnépesedés és a mezőgazdaság kizsákmányolása nagy probléma továbbra is. Gondoljunk bele: a 120 km-es földkérgen mindössze fél méter a termőtalaj – és ez a fél méter tart életben bennünket. És az emberiség ellátási igénye olyan magas fokú, hogy manapság 2 milliárd ember már csak műtrágyával élelmeztethető. Vajon a jelenlegi válságok milyen túlélési stratégiákat generálnak? – zárta le előadását a környezettörténész.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X