Átalakulás, fejlődés és innováció Erdélyben – ahogy a társadalomkutatók látják


-A A+

Zavarbaejtően információgazdag tanulmánykötet jelent meg az erdélyi szociológusok műhelyében.

Kedd délután Kolozsváron ismertették az Erdélyi Társadalom friss számát. Veres Valér szociológus, lapszámfelelős szerkesztő elmondta: az Erdélyi Társadalom azon kevés erdélyi, magyar nyelvű tudományos folyóiratok egyike, amely rendszeresen megjelenik másfél évtizede. Minden lapszám bír egy fő tematikával, amely többnyire meghatározza a tanulmányok jellegét. A jelen szám a társadalmi átalakulást, fejlődést és innovációt vizsgálta, a rendszerváltás óta eltelt időszakot véve figyelembe.

Veres elmondta, a tudományos élet íratlan követeléseinek eleget téve évi egy lapszámban át fognak térni az angol nyelvre – ezt a lépést román tudományos publikációk már korábban megtették. Ragaszkodnak ugyanakkor a magyar szaknyelv megőrzéséhez is, ebben pedig a magyar tudományos szféra – ha nem is anyagi, de más jellegű – támogatását adja. Nyitottak ugyanakkor más tudományágak irányába is, nemcsak szociológiai írásokat publikálnak – hangzott el.

Benedek József, a lap másik lapszámfelelős szerkesztője kihangsúlyozta: aránylag keveset reflektáltak az innováció kérdésére, így most három tanulmány is született a témában. Mint elhangzott: az innováció fogalmát általában a technológiához kötjük, de elsősorban a társadalmi innovációt közelítették meg az Erdélyi Társadalomban, áttekintve a különböző iskolákat, amelyek ezzel a kérdéskörrel foglalkoztak. Született tanulmány az innovatív régiókról, összehasonlítva Romániát és Magyarországot, rámutatva, hogy a nyugat-európai kategóriákba nem férnek be az általuk vizsgált vidékek – hangzott el. Mint kiderült: dinamikus témáról van szó, amelyik hiányzik az erdélyi gazdasági diskurzusból.

Nagy Egon egyetemi adjunktus később elmondta: a tanulmányban ismertetett iskolák között van, amely az innováció lényegének a technikai tudást tekinti elsősorban, más szakíró a gyakorlat általi tanulás szerepét emeli ki, megint más az emberi tőkeberuházásokra és azok túlcsordulásának jelenségére fektet hangsúlyt. Romániában ott van erős terület ilyen tekintetben, ahol erősek a műszaki egyetemek vagy az autóipar – hangzott el.

A kötetben kitérnek az okosvárosok kérdésére is, tíz települést vizsgálva meg a visegrádi országokban. Vitatott a fogalom: Gyulafehérvárt nevezik ugyan az ország első okosvárosának, miközben „elég sok buta megoldást látunk ott”, Kolozsvár is hasonló cipőben jár.

Egy további tanulmány az ingatlanpiaci folyamatokon keresztül vizsgálta meg a román-magyar határon átnyúló interakciókat. Mint ebből kiderül: izgalmas új folyamatok indultak be, hiszen egyenlőtlen a két térség gazdasági színvonala – míg a magyarországi keleti rész perifériás, a romániai nyugati régió fejlettebb terület. Sokan áttelepültek például Biharkeresztesre, magyarok esetében az identitásuk jobb megélése is szerepet játszott ebben, derült ki.

Kerekes Kinga egyetemi docens a magyarországi vidék harminc évét vizsgáló tanulmányról kifejtette: a szerzők másodlagos forrásokat felhasználva egyfajta összegzést írtak, rengeteg adatot közölve. Amellett érvelnek, hogy a vidék átalakulása megtörtént Magyarországon, a rendszerváltás és EU-csatlakozás utáni jelenlegi rendszer pedig a jövőben stabil lesz. Foglalkoznak a népesség alakulásával, folyamatos csökkenésével, bár a vidék fogalmát is nehéz meghatározni – jelzik a szerzők. A földbirtokokról, szövetkezeti rendszerről, az ún. agrárérintettségről szintén írnak.

A romániai társadalmi-gazdasági fejlődést összegző tanulmányról elhangzott: az ország és ezen belül az erdélyi magyarok helyzetét is megvizsgálta a szerző, egyrészt európai és közép- és kelet-európai, regionális összehasonlításban, másrészt az időbeli változásokat követve. Az oktatási helyzetről is szó esik, rámutatva, hogy a kilencvenes években Románia nem állt rosszul, de az elmúlt 25 évben kevés fejlődést jegyeztek, összehasonlítva más országokkal.

A kötetben az erdélyi szociális hálót is megvizsgálták, többek között azt, hogy kik látják el ezeket a szükségleteket: az állam, a piac, a civil szervezetek. A bevezetőben kiderül, hogyan fest ki a romániai szociális ellátó rendszer, hogyan professzionalizálódott – komplexebb ma már annál, mint 89-ben, amikor „segélyeket fogadtunk és osztogattunk szét”. Mára összetett akkreditációs rendszer is van, hangzott el. A kutatás többek között az erdélyi magyar szociális civil szervezetek hálózatát vázolja fel, az országos szociális hálót, az akkreditált szociális szervezeteket.

A tanulmánykötetben szerepel ugyanakkor Hadas Miklós magyarországi szociológus készülő könyvének újabb fejezete, ezúttal a „katonai forradalom” révén kikristályosodó kora újkori maszkulin habitusokat írva le.

A lapszámismertetőt követő, a tanulmányokra reflektáló beszélgetésen Dániel Botond szociológus elmondta, tanulmányában az innováció és szociális szféra professzionalizálódásának összefüggése megjelenik: a román állam bevezette az akkreditációt a szociális ellátó rendszerben, és ez változtatott azon, hogy korábban egyrészt a hiányterületekre koncentrált a szféra. Jelenleg a szociális háló mintegy 30 százalékát teszik ki akkreditált szervezetek, ez pedig jelentős átalakulás, a háló változatosságát jelzi.

Veres Valér a romániai gazdaság-társadalmi fejlődést vázoló szövegéről úgy fogalmazott: ha nem helyezzük kontextusba a gazdasági növekedést, az a benyomásunk támadhatna, hogy fejlődés történt – ezért tartotta fontosnak, hogy megvizsgálja a hazai trendeket a többi országhoz hasonlítva. Egy másik fontos dimenzió az egyenlőtlenségé volt: ezt vizsgálva kiderül ugyanis, hogy Romániában jelentősen erősödött ez a trend.

Az innováció tekintetében az centrumországok teljesítenek a leginkább, Románia még meglehetősen rosszul áll. Csökkent a lemaradásunk Magyarországhoz képest a területi GDP-értékekben, ami jó társadalmi alap az innovációhoz, de a szabadalmak tekintetében, a kutatói állományt nézve Magyarország jobban áll – kezd viszont a szomszédos ország lemaradni a felsőoktatásba bevont népesség tekintetében, hangzott el.

Kiss Dénes szociológus elmondta: Magyarországon a vidéki népességcsökkenés a települések átminősítésének köszönhető részben, ugyanakkor falvak gyakorlatilag bezáródnak olyan térbe, amelyet nem ők használnak: azaz nem helyiek tulajdonolnak és dolgoznak a földterületeken. Izgalmas kérdés volna, mondta, hogy Romániában mennyire megfigyelhető jelenség-e ez.

Az etnikai statisztikák az oktatásan és felsőoktatásban nem változtak, a hátrányt nem sikerült javítani. A hátrány a gazdaságban is marad – fogalmazott Csata Zsombor szociológus. A változás nagyobb magyar településeken, de a változások kisebbek és fragmentáltabbak, tudtuk meg ugyanakkor. A szakértő megvizsgálta önkormányzatok költségvetését is, és ott is hátrányban vannak magyar települések: az EU-s pályázatok lehívásában van jelentős eltérés, azaz Hargita és Kovászna megyében erősebbek a mutatók ezen a téren, viszont a soron kívüli kormányzati támogatások tekintetében óriási különbségek látszanak, a magyarok hátrányára.

Címlapi illusztrációnk forrása: Bíró István / MTI

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X