Hogyan loptak ki 55 milliárd eurót az európai adófizetők zsebéből?


-A A+

Néhány év alatt több mint 55 milliárd eurót csatornáztak magukhoz Európában nemzeti államkincstárakból bankok, brókerek, pénzügyi befektetők, valamint adótanácsadói és ügyvédi irodák. Már korábban kiderült, hogy a “cum-ex modell” 30 milliárdos kárt okozott Németországnak, de most 12 ország oknyomozó újságírói azt is feltárták, hogy az ügylet sokkal kiterjedtebb, mint azt sejtették.

2013 őszén egy névtelen telefon futott be a Stern német magazin szerkesztőségébe. Az újságírók éppen gyűléseztek, kivéve az egyik munkatársat, aki – mint utólag megállapította – szerencséjére nem híve a szerkesztőségi értekezleteknek. A titkárságról tehát, mint egyetlen elérhető riporterhez, Oliver Schrömhöz irányították a hívást, aminek nyomán később kirobbant a cum-ex botrány. Egy nappal később Schröm egy Zürichbe tartó repülőgépen ült. Ott találkozott a titokzatos telefonálóval, egy svájci banki alkalmazottal, aki neve elhallgatását kérve beavatta a német médiában cum-ex modell néven ismertté vált adóelkerülési módszer részleteibe. (Egyes részleteibe – erre később visszatérünk.)

Schröm első cikke 2014 tavaszán jelent meg a Sternben, és egy német multimilliomos, Carsten Maschmayer és köre csalásaira fókuszált. Az ekkor feltárt 50 millió eurós svindli azonban eltörpül az adófizetőknek valójában okozott, nagyságrendekkel nagyobb kár mellett. A második körben Schröm és hét társa 31,8 milliárd euró értékű adócsalást tárt fel, majd kiderült, hogy a pénzügyi manőverek Németország mellett legalább másik tíz országot érintettek. Európa történetének egyik legnagyobb adócsalási botrányán 12 ország 38 oknyomozó riportere dolgozott hónapokon át. A Correctiv nevű projektben 180 ezer oldalnyi dokumentumot dolgoztak fel, mielőtt előálltak a végösszeggel: 55,2 milliárd euro. Ennyivel rövidítették meg a vizsgált 11 ország adófizetőit a cum-ex botrány résztvevői.

Mi a cum-ex?

A cum-ex nevet a német média adta ennek a rendkívül complex adócsalási módszernek, amelynek a lényege az, hogy a résztvevők – nagyvállalatok résztulajdonosai – egymásnak “kölcsön adják” a részvényeiket, azt a látszatot keltve az adóhatóságok előtt, hogy egy adott  tulajdonrésznek két tulajdonosa van. Az ügyletet lebonyolító bank ezután kiállít mindkét “tulajdonosnak” egy-egy bizonylatot arról, hogy a részvények után járó osztalékra adót fizettek. Ennek a birtokában a befektetők “visszaigénylik” a soha be nem fizetett adót.

A cum-ex név arra utal, hogy az egyik tranzakcióban a részvényt osztalékogosultsággal együtt adják el (cum dividend), a másikban az osztalék kifizetése után (ex-dividend). A módszer egyik változata a részvényarbitrázs.

Részvényarbitrázs – a dán példa

A Pro Publica portál 2016 júliusában írt arról, hogy a legnagyobb nemzetközi pénzintézetek – közül a Goldman Sachs, a Citigroup és a Merrill Lynch – éveken át számottevő összegeket csatornáztak át, több tízmillió eurós lyukat ütve a dán államkasszába.

A bankok hozzásegítették az olyan dán székhelyű vállalatóriások tulajdonosait, mint a Maersk, a Novo Nordisk, a Danske Bank vagy Carlsberg, hogy a kelleténél jóval kevesebb adót fizessenek. A módszer (legalább) három ügyletből áll. Először a tulajdonos kölcsön adja a részvényeit a banknak, amely egy második lépésben a tulajdonrészeket ideiglenesen olyan beruházóknak adja át, akik nulla vagy alacsony osztalékadót kötelesek fizetni. A tranzakciókat hónapokkal előre nyélbe ütik, de ténylegesen néhány nappal az osztalékfizetés előtt hajtják végre. Osztalékfizetés után a kölcsönbe adott részvények visszatérnek az eredeti tulajdonoshoz, az adóelkerüléssel megtakarított hasznon pedig megosztoznak a beruházók és a bankok.

Ezek a manőverek csak 2015-ben 400 milliós koronával (körülbelül 60 millió dollár) csökkentették a dán állam adóbevételeit, a CEPOS nevű agytröszt becslései szerint, ami egy 5,7 millió lakosú ország esetében nem elhanyagolható összeg. Például, ha ez a summa nem hiányzik, a költségvetési deficit 1,1 százalékkal kisebb lett volna az adott évben.

Mr. Cum-Ex: rettegett adóbehajtóból híres adóelkerülő

Ennek a módszernek a továbbfejlesztett változata a cum-ex. A Maschmayer és köre ügyleteit felfedő svájci szivárogtató csupán öt év elteltével, 2018. április 24-én tálalt ki igazán, de a kiléte továbbra sem ismert. Az oknyomozó újságírók által Benjamin Frey álnéven említett férfit filmes maszkmester tett felismerhetetlenné a Correctivnek adott interjúhoz. Frey nem akárki, hanem a Mr. Cum-Exnek becézett Hanno Berger jobbkeze.

Berger, egy pap fia, olyan szenvedéllyel védte a cum-ex ügyleteket, ami a fanatizmussal határos, és amire talán csak a neofiták képesek. Frey elmondása szerint, a későbbi Mr. Cum-Ex eredetileg a frankfurti adóhivatal igazgatója volt. A bankok rettegtek tőle. Annyira ügyesen végezte a munkáját, hogy a pénzintézetek egy idő után belátták, lehetetlen kicselezni, és úgy döntöttek, megvásárolják. Berger sokáig ellenállt a „beszervezési” kísérleteknek, de amikor egy ügyvédi iroda milliós nagyságrendű fizetést ajánlott fel neki, beadta a derekát. Ez 1996-ban történt.

Az egykori rettegett adóbehajtóból Németország leghíresebb adóelkerülője lett. Berger ügyfelei közé tartozott a BMW-gyárt birtokló Quandt család, az Adidas, a Karstadt (többmilliárdos forgalmat bonyolító üzletlánc). De Frey szerint Berger több válogatott futballistának dolgozott, sőt az egyik volt német államfőnek is. Berger cégénél – amely nem az egyetlen, csupán a leghíresebb – a rendes ügymenet része „megoldani a gazdagok adózási problémáit”, de végül ennél is messzebbre mentek. A cum-ex (illetve az egyik változata: a cum-cum) részvényügyleteknek köszönhetően az adózás – mintegy varázsütésre – már nem költségként jelenik meg, hanem hatalmas profit lehetőségeként.

„Mindenki, aki kölcsönöket kínált, részvényekkel kereskedett, pénzt fektetett be ebben az ügyben, mind tudták, hogy az adókasszából szerzik a hasznot” – állítja Frey, az ügy koronatanúja.

Soha nincs vége?

A botrány németországi kitörése után, 2016-ban módosították a törvényt, és azt remélkék, hogy  ezzel vége szakad a fent leírt „kereskedelemnek”. Az újabb határokon átnyúló titkos oknyomozás viszont arra utal, hogy a cum-ex modell tovább virágzik, sőt a profitráták még nőttek is a hatósági „zaklatásnak” köszönhetően.

HIRDETÉS







Kapcsolódó anyagok

EZT OLVASTA MÁR?

X