Mennyire hagyományosak a romániai családok?


-A A+

A hagyományos család védelme. Így foglalható össze az október 6-7-re kiírt referendum tétje a szervezők és támogatóik szerint. A legutóbbi népszámlálás és az Eurostat adatai alapján annak néztünk utána, milyen mértékben találkozik a „hagyományos család” ideálja a romániai valósággal.

Apa, anya és gyerekek, esetleg nagyszülők – ez a hagyományos család modellje. Az alkotmánymódosítás előterjesztői szerint a családra veszélyt jelent már az a lehetőség is, hogy a hatályos polgári törvénykönyv vonatkozó előírását módosíthatják, vagy akár másként értelmezhetik, mint ahogy a kezdeményezők értelmezik. Eszerint „a házassághoz és a családalapításhoz való jog” csakis a férfit és a nőt illeti meg, és ezt a jogot kizárólag együtt gyakorolhatják.

Meglátásuk szerint ez az értelmezés felel meg a román nép „kulturális identitásának, hagyományainak, erkölcseinek és értékeinek”. Valójában a család modelljét folyamatosan alakítja egy sor tényező. Ezek között említi a szakirodalom az individualizmust – mert nem kedvez a generációk együttélésének –, a házasság vonzerejének csökkenését, a válások szaporodását, a gyermekvállalása késését/elmaradását, illetve nem utolsó sorban a „Peter Pan generáció” címszóval jelölt tünetegyüttest.

Halványuló hagyományok

A többi uniós országgal összehasonlítva Romániában a házasság továbbra is fontos szerepet játszik. A párok többsége még mindig összeházasodik, az élettársi kapcsolatban élők aránya (1:13) alig változott a 2011-es népszámlálást megelőző 10 éves időszakban. A 20 évesnél idősebbek 61 százaléka házasságot kötött (egyesek többször is), és mindössze 4,5 százalék élettársi kapcsolatban él (mintegy 750 ezren).

Megfigyelhető ugyanakkor, hogy a fiatalok később házasodnak (a férfiak általában 30,4 évesen, a nők 27), illetve egyre gyakoribb, amit Peter Pan generációként emlegetnek. Miközben általános jelenség, hogy a fiatalok halogatják a családalapítást, amíg elvégzik a tanulmányaikat, beindul a karrierjük, esetleg saját lakást vásárolnak, viszont a Peter Pan generációra ezzel szemben az elköteleződés teljes hiánya jellemző. Gyakran változtatnak munkahelyet - nem ritkán szakmát is –, és nem akarnak lakás(hitelt) vagy tartós párkapcsolatot, egyszóval semmit, ami felelősséggel járna. A kategória felső határa 40 év fölött van.

Romániában, ha az elváltakat és özvegyek nem számoljuk, a felnőtt lakosság kevesebb mint fele él házasságban. Lényeges különbség nem mutatható ki falusi és urbánus környezet között, noha a vidék lakói elvileg inkább őrzik a hagyományokat.

Egyre többen születnek házasságon kívül

A 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint Romániában 8,7 millió 15 évnél idősebb nő él, közülük 6,3 millió adott életet legalább egy gyereknek. Eszerint nagyjából minden harmadik nő (szám szerint 2,47 millió) meddő vagy tudatos döntés eredményeként gyermektelen. Ugyanakkor a hajadonok 82 százaléka gyermektelen, a férjezett nők esetében pedig 88 százalék legalább egy gyereket szült. Ennek alapján – amennyiben kizárólag a házasság és a gyerekszülés közötti összefüggést vizsgálnánk – Romániát a hagyományos családmodell országának tekinthetnénk. Csakhogy a fent vizsgált adatok figyelmen kívül hagynak egy alapvető aspektust: a házasságon kívül született gyermekek arányát.

1995-höz képest csaknem megkétszereződött a házasságon kívül született gyerekek aránya. 23 éve még csupán minden ötödik gyerek született házasságon kívül, ma már minden harmadik. Voltaképpen a hagyományos – apa, anya, gyerekek – modellnek a romániai családok mindössze 20 százaléka felel meg. (Lásd az alábbi grafikont.)

Fundamentalista szervezetek és lányanyák országa

A lányanyák kérdése nem tartozna szorosan a cikk tárgyához, illetve annyiban mégis, hogy a restriktív családfogalmat a „román nép erkölcseire” hivatkozva javasolták a kezdeményezők.

A 2011-es népszámlálás végleges adatai szerint Romániában 4,29 millió férjezett nő 8,8 millió gyereknek adott életet. Ugyanakkor 328 ezer, tizenöt évesnél idősebb hajadon összesen 648 ezer gyereket szült. Ez az adatsor mellesleg hiányos, mivel nem tartalmazza a 15 éven aluli kismamák számát. Márpedig Románia esetében ez rendkívül fontos mutató, tekintve hogy hazánk vezet az ENSZ statisztikáiban a lányanyák számát illetően, az öreg kontinens országai között.

Az adatsor arról is árulkodik, hogy a tendencia növekvő, ráadásul olyan körülmények között, amikor általában véve a születések száma csökken.

Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Románia ugyancsak élen jár Európában a kiskorú lányokon végrehajtott abortuszokat illetően, illetve hogy különböző vallási csoportok ellenkezése miatt a kormány vonakodik bevezetni a kötelező egészségügyi nevelést az iskolákban, akkor hozzávetőleg teljes képet kaphatunk ezeknek a szervezeteknek a társadalmi „hasznosságáról”, illetve arról, hogy valójában milyen irányban alakítják a romániai családmodellt.

Nem hagyományos, új családi együttélési formák

A hagyományos családmodell visszaszorulásával párhuzamosan új családi együttélési formák jelennek meg. Ilyen a hagyományoshoz legjobban hasonlító, nem házasságon alapuló kétszülős család. Sok pár dönt úgy, hogy házasság nélkül vállal gyereket. Mint fentebb láthattuk, a gyerekek harmada házasságon kívül születik.

Az egyszülős családban anya vagy apa nevel egyedül egy vagy több gyereket. Az ok szerencsére a legtöbb esetben nem az apa vagy anya elhalálozása, általában válás vagy élettársi kapcsolat felbomlása után válnak egyedülálló szülővé. Nem túl gyakori, de előfordul, hogy valaki egyedül vállal gyereket – általában tizenéves lány vagy magasan képzett, 30-40 éves nő.

Azonos nemű szülők

Az új együttélési formák közé sorolhatók az azonos nemű szülők és gyerekek alkotta családok. Bár a román jogrendszer nem teszi lehetővé az azonos nemű párok számára az örökbefogadást – sőt a kapcsolatuk hivatalossá tételét sem –, mégis léteznek ilyen családok. Mivel rejtőzködni kénytelenek, nincsenek róluk adataink, így csak feltételezni lehet, hogy gyakoribb a női pár gyerekek(ek)kel. Egyrészt a nők képesek saját gyereket szülni, másrészt egyedülálló – vagy annak tűnő – nőnek nagyobb eséllyel adnak örökbe állami gondozásban lévő kiskorút.

A házasság alkotmánybeli átfogalmazásának egyik kimondott célja: ellehetetleníteni az azonos nemű párok számára az örökbefogadást. Mivel erre a házasság korlátozását próbálják eszközként használni, az eredeti céllal éppen ellentétes hatást érnek el, hiszen az azonosnemű párok éppen akkor nem fogadhatnának örökbe – gyakorlatilag, nem pedig jogilag –, ha hivatalosítanák a kapcsolatukat.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X