banner_MpsidwSE_970x250_Haromszek.jpg
banner_3lV7MYIa_300X250_Haromszek.jpg

Ha a rendszer nem változik, nem lesz nyugdíja a „dekrétum-gyermekek” nemzedékének

Óriási bajban lesznek a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években születettek, amikor elérik a nyugdíjkorhatárt: ha a nyugdíjrendszer nem változik, szó szerint nem lesz miből kifizetni a járandóságukat. Pedig el lehetne kerülni a katasztrófát, ha lenne rá politikai akarat. A Bukaresti Közgazdaság-tudományi Akadémia oktatója, Cristian Păun hét intézkedést javasol a helyzet megmentésére.

A nyugdíjrendszer jelenleg három pilléren nyugszik:

  1. a kötelező állami nyugdíjalapon
  2. a kötelező (állami) magánnyugdíjalapon
  3. a fakultatív nyugdíjalapon.

A bruttó fizetésünk 25 százalékát vonják le havonta nyugdíj-hozzájárulásként (társadalombiztosításként, tb.), ennek tetemes része az egyes pillérbe kerül, és azonnal kifizetik a jelenlegi nyugdíjasok számára. A nyugdíj-hozzájárulásunknak egy kicsi hányada, a bruttó bérünk mindössze 3,75 százaléka megy a kettes pillérbe, ám ezt az összeget nem osztják ki a jelenlegi nyugdíjasok számára, hanem az alapkezelők gyűjtik, gyarapítják, és a pénzhez csakis mi férhetünk hozzá, tehát mi kaphatjuk meg, de csak akkor, ha elérjük a nyugdíjkorhatárt (vagy elhalálozás esetén a hozzátartozók).

A hármas pillér teljesen önkéntes: ha szeretnénk, hogy nagyobb legyen a nyugdíjunk, mint amennyit az állam biztosít, a kötelező tb-n felül egy általunk meghatározott összeget havonta befizethetünk egy magánnyugdíjpénztárba, melynek kezelője gyarapítja számunkra, és a nyugdíjkorhatárt elérve megkapjuk a befizetett összegeket.

Romániában az állami nyugdíjrendszer valójában szinte kizárólag az egyes pillérre támaszkodik, a kettes pillérbe átutalt összeg ugyanis olyan kicsi, hogy elenyésző mértékben veszi le a terhet a kifizetésekről. A kettes pillér 2008-tól működik, hatékonysága később fogja igazán éreztetni hatását. Mivel jelenleg körülbelül 6 millió alkalmazott van Romániában és körülbelül 5,4 millió nyugdíjas, költségvetési pótlásokkal ugyan, de az alkalmazottak által befizetett nyugdíj-hozzájárulás fedezi a nyugdíjasok járandóságát. A katasztrófa akkor fog beütni, amikor az 1966-os abortusztilalom után született nemzedék nyugdíjba megy.

Kik okozhatják a rendszer összeomlását?

Nicolae Ceaușescu kommunista diktáror hírhedt 770-es dekrétuma a hatvanas évek végén betiltotta a mesterséges terhesség-megszakítást, és emiatt robbanásszerűen megnőtt a születések száma Romániában. 1967-ben például megduplázódott az újszülöttek száma 1966-hoz képest, és ez a hullám a nyolcvanas évekig kitartott. A rendszerváltással az abortusztilalmat eltörölték, a születések száma pedig több mint a felére zuhant.

A jelenlegi nyugdíjtörvény szerint a "dekrétum-gyermekek"-ként is emlegetett nemzedék 10-15 év múlva megy nyugdíjba, őket pedig a rendszerváltás után születetteknek kell eltartaniuk. Csakhogy '89 után sokkal kevesebb gyermek született, tehát körülbelül 2-2,5 nyugdíjast kell eltartania 1 alkalmazottnak a jelenlegi 1 nyugdíjasra jutó 1,1 alkalmazott helyett. Már most jelentős összegekkel, több milliárd lejjel kell kipótolni a központi költségvetésből az állami nyugdíjalapot, hogy ki lehessen fizetni a nyugdíjasok járandóságát, úgyhogy el lehet képzelni, mekkora terhet fog róni 10-15 év múlva az aktív lakosságra a nyugdíjak kifizetése.

Mi lehet a megoldás?

Florin Cîțu pénzügyminiszter jelezte, nagyon gyorsan el kell kezdeni a nyugdíjrendszer megreformálását, ha nem szeretnénk, hogy nagyon alacsony járandóságot kapjanak a 10-15 év múlva nyugdíjba vonulók. A tárcavezető elmondta, az egyik megoldás a kettes pillér erősítése lenne, ehhez képest – bár megígérték – mégsem növelik idéntől a kettes pillérbe átutalt hozzájárulás arányát.

A magyarázat: az egyes pillér költségvetését így is ki kell pótolni, a kettes pillérbe átutalt összegek növelése pedig azt jelentené, hogy még kevesebb pénz marad az egyes pillérben a tb-ből. A PNL tehát csak 2021-től szeretne belekezdeni a rendszer megreformálásába. A Bukaresti Közgazdaság-tudományi Akadémia oktatója, Cristian Păun hét pontban foglalta össze, mit kellene meglépnie a kormánynak minél hamarabb.

Az oktató elmondta, az egyes pillér a többi között a folyamatosan csökkenő születésszám, a növekvő várható élettartam, a kivándorlás, a különnyugdíjak és a garantált minimálnyugdíj miatt fenntarthatatlan. A megoldás az ő meglátása szerint is azoknak a pilléreknek az erősítése, ahol a hozzájárulásokat nem fizetik ki azonnal másoknak, hanem azokat gyűjtik, gyarapítják. Az észak-európai államokban például a kettes pillérbe a tb felét utalják át.

Cristian Păun szerint véget kell vetni annak, hogy hamis illúziókkal kecsegtetjük az aktív fiatalokat a nyugdíjukat illetően. „A legegyszerűbb számítások is megmutatják, hogy ha 45 évig rendszeresen befizetünk az állami nyugdíjpénztárba, nyugdíjas korunkba állami nyugdíjként az évek során befizetett összegnek csupán egyharmadát kapjuk vissza” – magyarázta. Gondoljunk bele, ha az államnak befizetett teljes összeg egy magánnyugdíjpénztárba menne, és minimum akkora összeget kapnánk vissza, mint amennyit befizettünk.

Az oktató által javasolt hét lépés, amellyel el lehetne kerülni a nyugdíjrendszer összeomlását a következők:

  • 1. Le kell mondani az új nyugdíjrendszer azon előírásairól, amely irreálisan, fenntarthatatlanul megnöveli a nyugdíjakat.
  • 2. Mindenki a hozzájárulásával egyenlő mértékben kapjon nyugdíjat. Tehát el kell törölni a különnyugdíjakat, amelyek mögött nincs tb-befizetés.
  • 3. A garantált minimálnyugdíjat ki kell emelni a nyugdíjrendszerből, és szociális támogatásnak kell minősíteni, tehát a központi költségvetésből, és nem a nyugdíjalapból kell az ezekkel járó kiadásokat fedezni. Az oktató szerint nem fair, hogy nem fizetünk tb-t, és mégis kapunk járandóságot a nyugdíjalapból, akárcsak az a személy, aki rendszeresen fizetett.
  • 4. Meg kell növelni a kettes pillérbe átutalt hozzájárulás arányát.
  • 5. Mindent meg kell tenni, akár adókedvezményeket kell adni azért, hogy a hármas pillért vonzóvá tegyük.
  • 6. Járjon adókedvezmény azoknak, akik fizetésük egy részét át szeretnék utalni rokonaik (szülők, nagyszülők) "nyugdíjába".
  • 7. Nem megszorítani, hanem még inkább ösztönözni kell azokat, akik nyugdíjalapokat kezelnek. Ezzel egyidőben viszont szorosabban nyomon kell követni ezeknek az alapkezelőknek a munkáját, átláthatóbbá kell tenni azt, hogyan gyarapítják a társadalombiztosításunkat.

Kapcsolódók

Kimaradt?