Hencidától Bonchidáig – Ízek, zamatok, történetek a kolozsvári bortalálkozón


-A A+

A Kárpát-medencei magyar borkultúra népszerűsítéséért hozták létre Kolozsváron azt a bortalálkozót, amely sok száz helybélit és számtalan turistát vonzott a Bulgakov kávéház udvarára. A 32 fokos hőség és a tűző nap ellenére csak vidám emberekkel találkozhatott a látogató. Természetesen ebben a jó borok is fontos szerepet játszottak, mert amikor a kánikulában egy árnyékos udvarba tévedünk, ahol a napernyők alatt jégbe hűtött fehérek és rozék kacsintgatnak ki a vödrökből, és a borászok meg a szoméliék bárkinek, bármikor elmesélik borvidékük és boraik történetét, akkor az csak jó lehet. Jó is volt.

„A találkozó célja, hogy egy egész napon keresztül tartó kóstoló keretében ismertesse meg a közönséggel a Kárpát-medence sokszínű borkultúráját, miközben alkalmat nyújt arra, hogy az anyaországi és a külhoni borászok tapasztalatot cseréljenek és találkozhassanak fogyasztóikkal” – mondta Belánszky Zsolt, a magyar Agrárminisztérium nemzetközi kapcsolatkért felelős államtitkára, a Kincses Pince Gasztronómiai Fesztivál főszervezője, aki felszabadultan, és nem kis büszkeséggel mutatta be a szinte 50 pincészetet, amelyeknek működtetői gyakorlatilag a teljes Kárpát-medence területéről érkeztek.  A csaknem ötven kiállítót felvonultató sétálókóstolón hasonló arányban képviseltették magukat anyaországi, erdélyi, felvidéki, délvidéki pincészetek, amelyeken keresztül a Kárpát-medence legtöbb borvidéke bemutatkozott az értő vagy érdeklődő közönség számára.

Vinica, azaz Nyék. Szlovákia

A szlovákiai Nyékről érkezett Zsigmond László. A Zsigmond családi borászat szőlőültetvényei a Korponai hegység déli lejtőin fekszenek Ipolynyék szőlőfalujában, nehéz agyagos talajon. A község a közép-szlovákiai borvidékhez tartozik, pontosabban az ipolynyéki bortermelői területbe. A szőlőtermesztés és a bortermelés terén évszázados családi tapasztalattal rendelkező borászat 75 hektár szőlőültetvényen gazdálkodik. Öt borral jöttek, mert volt egy felső határ, ebből négy fehér és egy vörös, van közöttük rajnai rizling, tramini, chardonnay. A vörös bort Dunajnak nevezik, ennek is megvan a maga története, amelynek ízvilágában az intenzív virágosság, cigánymeggy, enyhe muskotályos beütés, szeder, áfonya, meggy képez csodálatos harmóniát.

Zsigmond László és munkatársai igyekeztek azokat borokat elhozni, amelyek a legjobban képviselik a borvidéket, és legjobban be tudják mutatni tulajdonságait annak a 75 hektárt felölelő vidéknek, ahonnan ezeket a borokat nyerik. A borászkodás apáról fiúra szállt, generációkon keresztül, bár volt egy kényszerű szünet a kommunizmus évei alatt, de amint lehetett, és visszakapták a földet, 1992-től ismét beindult a szőlőtermesztés, a borászkodás – meséli Zsigmond László

Egy olyan vidékről van szó, ahol azt szokták mondani,  hogy ahány ház van a faluban, annyi présház a szőlőhegyen, azaz kisebb-nagyobb tételben mindenki borászkodik. Az ottani embernek hozzátartozik az életstílusához a bortermelés. A szlovákiai piacon értékesítik ezeket a borokat,  elsősorban gasztronómiai érdekeltségű helyeken: éttermek, vendéglők kínálatában lehet megtalálni őket. Mivel olyan pincészettel rendelkeznek, ahol szálláslehetőség is van, és rendszeres borkóstolókat tartanak, a borok egy részét ún. direkt marketinggal értékesítik. Azaz jönnek az érdeklődők, kóstolnak, vásárolnak, hazaviszik.

Mátyás király kedvencei: a szerémségi borok

A Szerémség a XII. században lett Magyarország része. A török hódoltság alatt a magyar lakosság elpusztult, helyére főként szerbek és horvátok települtek, de csehek, szlovák, ukránok, sőt, albánok is megfordultak a területen. A XVIII-XIX. században megpróbálkoztak a magyarok visszatelepítésével, de a kísérlet sikertelen volt, így azóta is csak szórványban élnek magyarok a Szerémségben, az egyik településnek nem véletlen Maradék a neve. Ez volt a királyi borvidék.  Az egész Kárpát-medencéből többnyire fehérbor érkezett a király asztalára, innen vitték a vörösbort.

Amikor olvassuk a Bonfini leírását a királyi udvarról, hogy hol fehér, hol vörösbor folyt a szökőkútból Visegrádon, akkor tudni kell azt, hogy a vörösbor, az szeremségi volt – meséli Vincze László borszakértő, aki a szerémségi Móricz Árpád borait népszerűsíti ezen a találkozón. Az az eset is jól példázza a szerémségi borok hírét, hogy amikor a Szerémség II. Ulászló uralkodása alatt elveszett, a király így szólt: immármost nagy baj köszöntött reánk, elesett Szerém, arra kényszeredünk, hogy tokajit igyunk. Egyébként, amikor a török elözönlötte a vidéket, Mohács után, akkor a szerémségi borászok jó része Tokaj felé vette útját. Ilyen érdekes átfedések vannak, hogy a szerémségi Tarcal-hegy (Fruska Gora) visszaköszön Tokajban, ahol az egyik település neve Tarcal,  a mostani Nagy Kopasz-hegy korábbi neve szintén Tarcal-hegy volt, illetve volt egy Szerémi dűlő is, amely az évszázadok során szerelmi dűlővé alakult... és több más olyan földrajzi név is van, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy szerémségi borászok telepedtek át Tokajba.

Ami a mai helyzetet illeti, részletezi Vincze László, néhány őrült délvidéki borász eldöntötte, hogy visszafoglalják ezt a vidéket: Maurer Oszkár, Móricz Árpád  elkezdtek dolgozni, és csodálatos borok születtek, a délvidéki nedűk koncentrált ízvilágával, a sok napsütés, a föld specifikuma, a „terroir” összes adottsága be van zárva ezekbe a palackokba. Ezek az emberek rájöttek arra, hogy ezeken a lankákon olyan borokat tudnak előállítani, amelyek fölvehetik a versenyt a legjobb európai borokkal. A Tarcal-hegy lejtőit a Duna és a Száva határolja, a folyók hozzák magukkal a föld alatti források frissességét, amely hozzáadódik a déli melegen érlelt szőlők cukortartalmához, és kivételes egyensúlyú borok születnek így meg.

Vincze László rendszerezi a borokat, és mutatja a narancsbort. A narancsbornál a zúzás után hagyják a fehér szőlőt is érni a héján rövidebb-hosszabb ideig. Rengeteg pozitív anyag van a héjban is, mi eddig csak a vörösbor ilyesfajta érleléséről tudtunk, amikor a héjből kioldódnak a taninok, csersavak. Viszont a fehér bor esetében ez egy újszerű találmány, nem teljesen ortodox eljárás, ha a borkészítés klasszikus nagykönyveit vesszük figyelembe, viszont manapság egyre többen eljátszanak ezzel a lehetőséggel is, hogy mi lesz a fehérborból, ha ugyanúgy érleljük, mint a vöröset? Egészen elképesztő dolgok tudnak születni, mint például ez a narancsbor, amely őrzi a fehérborok üdeségét, ugyanakkor már hajlik a vörösborok testessége felé is.

Bihari borok

A következő megálló egy Bihar megyei, székelyhídi  termelő standjánál van.  A Czapp Borászat termékeiről Czapp Árpáddal beszélgetek, aki amellett, hogy borászkodik,  borászok közötti találkozókat, borversenyeket szervez. Fáradhatatlan. Fehér, száraz borokat  állítanak elő, 1996 óta borászkodik két és fél hektáron. Árpád egy többszázéves hagyomány felélesztését tőzte ki célul. Olyan fajták újratelepítését, amelyek az idők során kikoptak, mert az ipari mennyiségben telepített rizling vagy fehér leányka nem hagyott helyet a hagyományos fajtáknak. Az egyik ilyen nagy projektje a bakator újratelepítése.

A bakator (bakarnak is nevezik) a legkiválóbb magyar szőlőfajták egyike. Az Érmellékről származott át a történelmi Erdélybe, a Dunántúlra és Magyarország más borvidékeire is. Középérésű, kitűnő bor- és csemegeszőlő. A bora kitűnő zamatú zöldesbe játszó sárgásszínű, savakban gazdag nedű. Hat–nyolc, sőt tizenöt év kell hozzá, míg zamata kifejlődik. Az elmúlt években a vidék borászatának egykori dicsőséges múltját több helybéli gazda is igyekszik visszaállítani, aki a körülményekkel dacolva évtizedek óta próbálja fenntartani szőlészetét.  A Czapp Pincészet két és fél hektáron évi tízezer liternyi bort termel, amelyet gond nélkül sikerül értékesíteniük. Czapp Árpád fia a kertészmérnöki tanulmányainak a befejezése után a családi vállalkozást szeretné fejleszteni. Meglátásuk szerint a vidéknek rengeteg adottsága van, amely vetekszik  legjobb borvidékek tulajdonságaival, viszont az előállítási technológiát mindenképpen fejelztni kell, ahhoz, hogy ezek a borok is föl tudjank zárkózni a nyugat-európai társaik mellé, ahol valóban a helyük van.

Küküllő-mente

Küküllő-menti borokat kínálnak a következő asztalnál, a balavásári pincészet képviselői, akik  3500-4000 liter bort állítanak elő egy évben,  és elsősorban fehér borokat hoztak bemutatásra. Balavásáron egyébként minden márciusban borversenyt rendeznek, s az itt jelenlévő pincészet mindig szép eredméyeket ér el a régió borai között.A Kisküküllő menti borlovagrend szervezi a megmérettetést, ahol szabadtéri mulatság , bográcsozás is van. A vásárlók mindig visszajárnak, akik már kóstolták, azok mindig újra jelentkeznek, illetve újabb érdeklődőket is hoznak magukkal, úgyhogy reklámra nem igazán költenek, mert szájról szájra terjed a pincészet híre. Annyira jó híre van, hogy tavaly májusban elfogyott az azelőtti év teljes termése.

Délvidék

Mivel Szerbia nem EU-s tagállam nagyon nagy nehézségek árán sikerült az ottani borászoknak gyakorlatilag átcsempészni a határon néhány palack bort, annak érdekében, hogy a kolozsvári találkozón jelenlévő érdeklődők megkóstolhassák a délvidéki borokat. Nem volt kivétel ez alól a nagybecskereki Somogyi Sándor sem, aki hetekig szervezte,  hogy ki, és hány palack bort hozhat el Kolozsvárra annak érdekében, hogy az érdeklődők számára megmutathassa munkájának eredményét. Egy megszállott ember, a szó jó értelmében, aki szakmai tudásának legjavát adja ezekhez a borokhoz, és úgy tud mesélni a kémiai komponensek reakciójáról, mintha verset mondana. Szóval, azonnal meggyőz. „Van egy hibám, mondja Somogyi Sándor, én ezt halálkomolyan csinálom.”

Hivatalosan 2008-ban egyéni vállalkozóként kezdett el borászkodni.  „ Amióta az eszemet tudom, szőlő és borközelben voltam. Immár 40 éve kutatom, kóstolom és tanulom a világ borait. Családi házunkat nagyapám szőlőjében építettük fel. A szőlőskertet a '60-as években elvették, kiparcellázták és most lakónegyed. 2003-ban Líbiában dolgoztam szűkebb szakmámban (mint folyamatirányító vegyészmérnök), amikor elhatároztam, hogy saját szőlőt ültetek és hagyományos pincét építek. 2005-ben telepítettük a szőlőt, 2007-ben építettük a pincét, azóta fő foglalkozásom a borászat és a borkultúra terjesztése.” – foglalja össze röviden a szőlőhöz, borhoz kapcsolódó életének a történetét Somogyi Sándor.

Annak ellenére, hogy kicsiben kezdte, már számtalan nemzetközi díj van a háta mögött. A történetből kiderül, hogy élete további részét a bortermelésnek szeretné szentelni. „Egy ideje felhagytam a versengéssel, megyek a magam útján. Legnagyobb elismerés számomra, ha megoszlanak a vélemények boraimról. Azonban, nem tagadom hiúságom, szeretnék nagyobb borversenyen is részt venni, valahol a nagyvilágban, ez azonban pillanatnyilag körülményes, drága mulatság.”– meséli Somogyi Sándor, akinek  Kolozsvárra kijutni is nagyon körülményes volt. Azonban amíg itt van nagyon szívesen felvilágosít bárkit a bor filozófiájáról.  „Minden bor egyedi, megismételhetetlen. Igyekszem megbecsülni a természet törvényeit, semmit sem teszek erővel. Kézművesség kontra üzemi gyártás. Abban az évben, amikor nincs, vagy gyenge a termés minősége, nincs bor. Csak természetes anyagokat használunk, a szőlőtermelés restriktív: 1 kg/tőke.” Somogyi Sándornak wineblogja is van, amelyet szerb nyelven ír, és minden nap olvas a borkészítésről. Egy lelkes, megszállott emberrel találkoztam, akinek nem munkája, hanem élete a borkészítés.

Zeliezovce. Ahol minden bio.

Ismét egy szlovákiai, felvidéki borász asztalához sodródunk, Palík László arról mesél, hogy a Cabernet Sauvignonból nyolc féle képpen készítenek bort. Vörösbort, rozébort, Schiller-bort, szalmabort, jégbort, barrikolt bort,  portói bort és fordítást. A szalmabor elkészítési módja iránt érdeklődöm, mert soha nem hallottam ezt a kifejezést. A borász elmeséli, hogy az alapanyag a szüret után néhány hónapig présmentesen várja, hogy végbemenjen mindenféle töppedés és aszalódás, de immár a tőkétől távol. Minden szemet kézzel szednek le a csutkáról, és hagyják érni, aszalódni. Egy édes, desszertbor lesz a végeredmény, bár itt a botrytis nem játszik közre, mint a tokaji aszú esetében. Közepesen sötét aranysárga szín, tiszta, kifejező, bonyodalmaktól mentesen friss trópusi gyümölcsös aromákkal. De arról is hallunk, hogy gyümölcsborokat készítenek: alma, sárgabarack, málna, cseresznye, szóval felsorolni sem lehet. És pálinkákat is. Mivel biogazdálkodásról van szó, nagyon ésszerűen használják fel, használják ki a lehetőségeket. Miközben a termékbemutató zajlik aszalt bio gyümölcsöket lehet rágcsálni. Igazi oázis a sok nagyon komoly bor között.

A pannonhalmi apátság borai

A pannonhalmi apátság az utolsó megálló , ahol rengetegen vanak, mert híresen jó borai vannak az apátságnak. A sommelier sok mindneről mesél. Például a sauvignon blanc titkáról. Két dűlőn termesztik, az egyiken túlérlelik a szőlőfürtöket, míg a másikon savasabbra hagyják őket, a kettőnek a házasításából születik meg az a fehér bor amelynek savai, érleltsége és minden egyéb ami az ízvilághoz tartozik nagyon rendben van. Egy pannonhalmi bordeaux-i stílusban előállítot vörössel ét véget az apátság borainak a bemutatása.

„Azért szerveztük ezt, hogy ismerjék meg egymást a borászok a fogyasztók. Az a célunk, hogy minél több  felvidéki és kárpátaljai pince termékei kapjanak helyet a magyarországi boltok polcain. Azt látjuk, hogy nem jutnak el a jó termékek a célközönséghez. A boltokban az ipari menyiségben termelt ausztrál, dél-amerikai, új zélandi borokat vásároljuk, miközben ezek a csodálatos, helyben készült borok elsikkadnak. Legyen az szilágysági, menasági ,szerémségi bor, ezeknek a termékeknek el kell jutniuk a nagyközönséghez, ez az első alkalom egy lehetőség arra, hogy megismerje mindenki a bortermelőket, hogy üzletek köttessenek, hogy ismeretségek, barátságok szövődjenek amelyek által a vállalkozók egymást erősítve, egymást támogatva szintet tudnak lépni.” – mondta Belánszky Zsolt államtitkár

A számtalan stand közül csak néhányat látogathattunk meg. Mindenképpen érdemes odafigyelniük ezekre a termelőkre, keressék boraikat, mert teljesen egyedi élményben lehet részük.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X