A felzárkózás illúziója: az EU-csatlakozás óta a román gazdaság nem került közelebb a Nyugat szintjéhez


-A A+

Az egy főre eső GDP tekintetében 12 év alatt nőtt a Németországgal szembeni lemaradásunk, ellenben Magyarországhoz közelítettünk kicsit.

Romániának a Nyugathoz való felzárkózás a bérek, a vásárlóerő, az életszínvonal tekintetében a hazai politikusok egyik kedvelt gumicsontja, rendszeresen és előszeretettel bocsátkoznak optimista jóslatokba, főleg választási kampányok idején.

Tagadhatatlan tény, hogy az elmúlt években nőtt az általános jólét idehaza, ami egyenes következménye az egy főre eső GDP alakulásának, mely tavaly 43 százalékkal volt nagyobb, mint 2007-ben, amikor az EU-hoz csatlakoztunk. Az Eurostat adatai szerint a csatlakozás évében minden egyes román állampolgárra 6100 euró jutott, míg 2018-ban e mutató értéke 8700 euró volt. 

A 43 százalékos növekedés valóban tetemes, lényegesen nagyobb, mint a vizsgált időszak 7,8 százalékos uniós átlaga. A hatalmas eltérés ugyanakkor logikus, mivel a nálunk lényegesen fejlettebb Nyugat, éppen fejlettségéből adódóan, nem produkálhat a miénkhez hasonló arányú növekedést.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lemaradásunk abszolút értékben is csökkent volna, mivel a német gazdaság 12 százalékos növekedése, a méretéből adódóan több mint a 43 százalékos romániai plusz. 2007-ben az egy főre eső bruttó hazai termék Németországban 32 100 euró volt, ami időközben 35 900-ra nőtt. A Németországgal szembeni lemaradásunk tehát nem, hogy mérséklődött volna, hanem éppenséggel nőtt, 26 ezer euróról 27 200 euróra.

A közép-kelet európai régión belül sem teljesítettünk lényegesen jobban. A Magyarországgal szembeni lemaradásunk valamelyest mérséklődött, mivel 2007 és 2018 között az anyaország gazdasága csak 20 százalékkal bővült. Emiatt az egy főre jutó GDP értékei közötti különbség 500 euróval kisebb lett 12 év alatt, tavaly már csak 3800 euró volt.

Ugyanakkor könnyen lehet, az elkövetkező időszakban ismét nőni fog a hátrányunk, mivel tavaly nálunk csak 400 euróval gyarapodott az egy főre eső bruttó hazai termék, a nyugati határ túloldalán azonban 700 euróval. A Lengyelországgal való összehasonlításból még rosszabbul jövünk ki. 2007-ben az egy főre eső GDP ott 2400 euróval volt nagyobb, mint nálunk, míg a tavalyi eltérés már 3700 euró.

Az egy főre jutó GDP tekintetében az EU legfejlettebb állama Luxemburg, 80 800 euróval, megelőzve Írországot (59 400), Dániát (47 500), Svédországot (43 300) és Hollandiát (41 600). Románia az utolsó előtti helyen áll, akárcsak 2007-ben. Az adatok fényében a jóslat, miszerint 2030-ra Magyarország az EU öt legélhetőbb államának egyike lesz, egyértelműen képtelenségnek tűnik, lévén, hogy az egy főre eső magyar GDP jelenleg 12 500 euró, kb. 30 százaléka a rangsorban ötödik Hollandia mutatójának.

Beszédes a német példa

Az, hogy Közép-Kelet-Európa utolérje a kontinens Nyugati felét, nem több, mint álmodozás, amit ékesen bizonyít Németország példája. Az egykori NDK hatalmas fejlődésen ment keresztül az NSZK-val való egyesülés óta, ám egy főre eső bruttó hazai termék a keleti tartományokban még mindig csak 73 százaléka a nyugatiak szintjének, a munkanélküliség ellenben előbbiekben nagyobb, kb. 2,5 százalékkal. A Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) adatai szerint a termelékenység 21 százalékkal nagyobb Nyugat-, mint Kelet-Németországban, az átlagbér pedig 29 százalékkal magasabb.

Közép-Kelet-Európa felzárkózásának illúzióját illetően sokatmondó a Sebastian Kurz osztrák kancellár által egy televíziós interjú során feltett költői kérdés: “Azt hiszik a német autógyárak nyitnának üzemeket Lengyelországban és Magyarországon, ha a bérek pont akkorák lennének, mint Németországban?”.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X