Mérgező gombák úton-útfélen: mindenáron bízhatunk a gombaismeretünkben?


-A A+

A gombamaffia létezik, ahogyan a halált okozó gombafajták is, és mindkettő itthon, a közvetlen környezetünkben található – derült ki Paizs Szabolcs gombavizsgáló szakellenőrrel folytatott beszélgetésünkből. A Málnássy László Gombászegyesület alelnökétől többek között azt is megtudtuk, hogy miként szedhető szakszerűen a gomba, melyek a gombagyűjtögetés szabályai, és mi a teendő gombamérgezés esetén.

A gombafogyasztás szezonját éljük, hiszen a nagy esőzések lehetővé teszik a gombák szaporodását. Melyek azok az Erdélyben megtalálható gombafélék, amiket nyugodtan elfogyaszthatunk? És melyek azok, amiktől tartanunk kell?

Teljes mértékben megbízni sosem lehet semmiben, ez érvényes a gombákra is, hiszen minden ehető gombánknak megvan a mérgező párja. Sokan gyűjtögetnek a hazai erdeinkben rókagombát, őzlábgombát, vargányaféléket, keserűgombát – ezeket általában jól is ismerik az emberek. Legtöbbször azonban nem könyvekből, nem képzések segítségével jutnak a tudáshoz, hanem szüleiktől, nagyszüleiktől tanulják el, hogy melyik gombák fogyaszthatóak, és ez gyakran negatív végkimenetellel jár, mert elegendő csak egy keveset tévedni, és máris bekövetkezhet a baj.

Miként ismerhetjük fel az ehető és a mérgező gombákat? Vannak eltérő, egyezményes jeleik?

Vannak sajátosságaik az ehető és a mérgező gombáknak is, ám a felismerésükhöz sok tapasztalatra van szükség. Egy kezdő gombász nagyon könnyen összetévesztheti például a sárga rókagombát a világító tölcsérgombával, és az utóbbi nem nevezhető jó választásnak, ugyanis erőteljes gyomorpanaszokat okozó gomba.

Általánosan milyen módszer hatékony a gombák beszerzését illetően? Megengedett az, hogy kis tudással jómagunk gyűjtögessünk az erdőből? Vagy az útszéli, piaci árusoktól vásároljuk? Esetleg gombavizsgáló szakemberek tudására hagyatkozzunk?

Gombát gyűjteni bárkinek szabad, de első számú szabály, hogy a begyűjtött ínyencségeket egy gombavizsgáló szakemberrel ellenőriztetni kell. Amíg nincs szakember által jóváhagyva a fogyasztása, addig ne együk meg bármelyik erdőben talált, ismerősnek tűnő gombát, mert könnyedén ráfázhatunk. Erdélyben Marosvásárhelyen találni gombavizsgáló szakellenőröket: a Málnássy László Gombászegyesület tagjai között vannak gombaszakértők, de Sepsiszentgyörgyön is működik hasonló gombászegyesület, valamint Szatmár megyében, Nagyvárad környékén is lelhetünk szakemberekre.

A szakemberek nem túl intenzív jelenléte valójában annak köszönhető, hogy Romániában nincs érvényes gombatörvény. Így a lediplomázott személyek a bizonyítványukkal és a tudásukkal hivatalosan mit sem kezdhetnek, nehezen tudják hasznosítani azt. A László Kálmán Gombászegyesület már 2008 óta próbálja érvénybe léptetni a gombatörvényt, de még mindig nem járt sikerrel.

Útszéli árusoktól nem ajánlatos gombát vásárolni. A többség azonban előszeretettel szerzi be ezektől az emberektől a gombát, mintha abban bízna, hogy a gombaismeretük kétségkívüli. Viszont fontos észben tartani, hogy a legtöbb árus internetet és szakkönyveket sem használ, tehát jómaguk is csupán szüleiktől, nagyszüleiktől kapták a tudást, ami lássuk be, nem lehet minden esetben célravezető. Ugyanis könnyen bekerülhet egy mérgező gomba abba az adagba, amit árulnak, és innentől kezdve már csőstől érkezik a baj.

A felhozatalt látva, mondhatni, elég nehezen juthatunk szakemberekhez. Talán ezért is történik, hogy sokan fittyet hányva a kockázatosságra, a gyanús gombákat is elfogyasztják. Kétes gomba esetén vannak olyan házi praktikák, amikkel kifőzhetjük az esetleges mérget? Vagy inkább ne fogyasszuk el, ha nem bízunk benne?

Vannak feltételesen ehető gombáink: ha ezek közül sikerül néhányat beszerezni, akkor a szakirodalom szerint minimális 15-20 percnyi hőkezelés szükséges ahhoz, hogy elfogyaszthatóvá váljanak. Tehát a kifőzés nem minősül tévhitnek, de elővigyázatosnak kell lenni, hiszen nem minden mérgező vagy gyanús gomba tartozik a feltételesen elfogyasztható kategóriába.

A társadalmunkban rengeteg hiedelem terjeng a gombákat illetően, ezek közül csak néhány badarságot említenék meg. Ilyen például az, hogy ha a csiga megrágja a gombát, az ehető, illetve az, hogy ha ezüstkanalat teszünk a gombaételbe, és az megváltoztatja a színét, akkor jelzi, hogy mérgező vagy éppen elfogyasztható a gomba. Ezek tévhitek, hangsúlyozom, nem szabad ezek mentén gombát fogyasztani. Ha a csigás példánál maradunk, a gyilkos galócát a csiga rettentően szereti – és ebből a mérgező gombából egy példány egy egész család halálát is okozhatja.

Ha mégis úgy alakul, hogy mérgező gombát eszünk, mi történhet velünk? Melyek a tünetei a gombamérgezésnek, a legtöbb ilyen elfogyasztása halálhoz vezet?

A különböző mérgező gombafajok mind más-más tünetet produkálnak, ha bármit is észlelünk magunkon, miután gombaételt fogyasztottunk a legfontosabb az, hogy egy orvost felkeressünk, nem használnak ilyenkor a házi praktikák és gyógymódok, a gombamérgezés veszélyes, szakember segítségét követeli. Vannak olyan fajok, amelyek gyomorproblémákat okoznak, olyanok is léteznek, amelyek időszakosan mérgeznek meg, ez azt jelenti, hogy néhány nap múltán eltávozik a szervezetből a méreg, ezzel pedig a rosszullét is elmúlik. A gombamérgezés azonban itt nem ér véget: a nem szakavatott gombászoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy sok mérgező gomba elfogyasztása vezet halálhoz.

A légyölő galócát például mindenki ismeri, mindenki fél is tőle, azonban nem ez a legveszélyesebb gombánk, ugyanis csupán hallucinogén tüneteket produkál, de nem vezet halálhoz. Az afrikai törzsekben máig használják a sámánok a transzba eséshez, ellenben itthon senkinek sem ajánljuk a fogyasztását, mert nem egészséges, sok negatív következménnyel jár. Könnyen találkozhatunk halálosan mérgező gombákkal, nem is hinné a laikus, hogy milyen sok halált okozó fajtája lapul a környezetünkben. Közöttük említhetjük a gyilkos galócát, a fehér galócát, a hegyeskalapú galócát, emellett vannak picurka őzlábfélék, susulykafélék is. Visszatérve a gombatörvényre: mivel Romániában nem rendelkezünk hasonlóval, minden személynél, aki gombamérgezés miatt veszíti el az életét, az orvosok előbb-utóbb azt hozzák ki, hogy vese-, máj- vagy egyéb szervi elégtelenségben szenvedett az illető.

Mivel nagy a rizikófaktora az ismeretlen, gyanús gombák elfogyasztásának, amennyiben lehet, sose használjuk fel a teljes mennyiséget. Ellenkezőleg, hagyjunk meg néhány ép gombát, az elkészített gombaételből, valamint ha hányás következik az étkezésünk után, akkor a hányadékból is különítsünk el egy keveset, mert a mérgezés mértékének felfedezését megkönnyítjük azzal, ha vizsgálati mintát tudunk biztosítani az egészségügyi személyzetnek, hiszen rájönnek, milyen méreganyagot tartalmazott az elfogyasztott gomba.

Visszatérve a gombagyűjtögetésre: hogyan szedjük szakszerűen a gombát? Milyen eszközök szükségesek hozzá?

A gombaszedésnek vannak szabályai, ilyen például az, hogy ha az erdőbe megyünk, és nem ismerünk bizonyos gombákat, akkor nem felrúgjuk őket, hanem ott hagyjuk a helyükön, mert meglehet, hogy nem is mérgezőek és egy szakavatott gombásznak szüksége lehet rájuk. Tehát nem rongálunk, bántunk az erdőben semmilyen élőlényt.

Nejlon zacskó sosem kell, ha gombászásra adjuk a fejünk. Lehetőségünkhöz mérten egy szellős tárolót vigyünk magunkkal, legyen az kosár, anyag vagy egy légáteresztő szatyor. Ez azért fontos, mert a gomba 90 százaléka víz, tehát ha bekerül egy zacskóba, ahol rongálódik, melegben poshad, elkezdi fertőzni saját magát, így pedig fogyaszthatatlanná válhat az egészséges gomba is. Zsebkésre viszont szükségünk lehet főleg azért, hogy a gomba tönkét vághassuk le, és ne teljes egészében húzzuk ki a földből. Mindez azért fontos, hogy a jövőre nézve szaporodhassanak, és a későbbiekben is megtalálhassuk őket a gombalelőhelyeinken. Ha olyan fajtájú, amit vágni nem érdemes, akkor az óramutató irányában kell kicsavarnunk a földből, ezáltal is védjük a micéliumot (szerk.: gombafonalak összessége, szövedéke, amely a gombák talajt átszövő részét alkotja) a sérüléstől. Voltaképpen a micélium szempontjából hatékonyabb, ha késsel vágjuk el a tönköt, és a megmaradt részeket betakargatjuk, hogy ne szállják meg a kórokozók azt.

A hazavitel után tisztogatás vár a gombára. Ezt követően pedig a tárolás, ami egy-két napig akár a hűtőben is lehetséges, tovább viszont nem ajánlatos. Ha valaki hosszú távra szeretne gombát elrakni, annak a legjobb módja az, ha megszárítja a gombát, por alapúvá darálja, és úgy használja fel a későbbiekben a különböző ételekben. Emellett a fagyasztás is jól szolgál, ha a közeljövőben akarjuk elfogyasztani a gombát, ugyanis fagyasztás esetén 2-3 hónapig a mélyhűtőben maradhat a portéka. Emellett többen savanyúságot készítenek a gombákból – ez is jó módja annak, hogy sokáig elálljon, mert így akár 4-5 hónapig tárolható a finomság, utána viszont használhatatlanná válik.

Egyébként a gombászásunk befolyásolhatja a medvejárást? Gondolok itt arra a sokat emlegetett elgondolásra, hogy a gyűjtögetésünk árán élelem nélkül marad a medve, és később a táplálékkeresés révén lepi meg a falvakat, városokat.

Tény, hogy a medve szereti a gombát, ahogyan más állatok is, de különösebben nem zavarja egymást a gombász és a medve, csak, ha véletlenül kereszteződik az útjuk… De attól, hogy mi leszedjük előle a gombát, nem lesz a medve soványabb.

És a rengeteg erdőnk rengeteg gombája? Minden bizonnyal nem tudjuk mindet leszedni. Milyen külföldi országokba kerülnek, kik gyűjtik be a legtöbbet?

A rókagombáink és a vargányáink általában a gombamaffia kezébe kerülnek, emellett a földalatti gombáink, azaz a szarvasgombánk is rendkívül értékes külföldön. Itthon a begyűjtögetett gombákat olcsón adják tovább a külföldieknek, akik aztán drágán kamatoztatják a portékát általában Ausztriában, Olaszországban és Franciaországban.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X