Kislányával újrakezdi az életét – a járvány miatt hazakészül Peruból a marosvásárhelyi anyuka


-A A+



A marosvásárhelyi Szemes Katalinnak adományokból sikerült összegyűjtenie azt az összeget, amelyből a 8 éves kislányával együtt hazautazhat Peruból. A gyermekét egyedül nevelő anyuka a dél-amerikai országot rendkívüli módon sújtó koronavírus-járvány miatt kénytelen visszaköltözni a szülővárosába. A Peruban töltött tíz évéről és a terveiről kérdeztük.

Nagyobb összeg gyűlt össze a Facebookon elindított pénzgyűjtő oldalon, mint amennyit igényelt. Számított-e ekkora segítőkészségre?

Nem, egyáltalán nem számítottam ennyi kedves ember támogatására. A világ minden részéről írtak, támogattak, sokan közülük személyesen nem is ismernek minket.

A helyzetéről beszámoló cikkünkhöz hozzászóló olvasók között akadtak olyanok, akik szerint a kért összegnél jóval olcsóbban el lehet Peruból Romániába utazni. Egészen pontosan mennyibe kerül a repülőjegy? És mit üzen a kételkedőknek?

Kételkedők mindig lesznek, de a mi lelkiismeretünk teljesen tiszta. Ha nem lenne valós a történetünk, sokan már rájöttek volna, mivel lehetetlen ennyi embert sikeresen félrevezetni ennyi időn át. Szívesen állok rendelkezésére és felelek a kérdéseire bárkinek, aki megkeres. Egyébként kiszámoltam pontosan: az utunk Marosvásárhelyre kettőnknek 2884 euróba kerül. Ebbe beleszámoltam azt is, hogy előtte el kell utaznunk Limába és vissza útleveleinkért, mivel a kislányomnak és nekem is lejárt már. A repülőjegy Lima és Madrid között 900 euróba kerül fejenként, a Madrid-Budapest út kb. 300 euró kettőnknek, a Budapest-Marosvásárhely út 100 euró. A végösszegbe nem számoltam bele a szállást és ellátást arra az esetre, ha nincs azonnal összeköttetés. Amikor elindítottam a pénzgyűjtő oldalt, a célösszeg 3000 volt, végül 4200 euró gyűlt össze. Ezért nagyon hálásak vagyunk, hiszen hazaérve mindent nulláról kell kezdenünk. Két bőröndbe nem igazán fér bele sok minden, otthon élelmiszert, őszi-téli ruhát/cipőt kell venni a kislányomnak, szeptemberre iskolai felszereléseket, füzeteket, játékra, könyvekre is szüksége van hiszen még csak 9 éves lett június 11-én. Nyilván nem várom el, hogy mindezt más fizesse, csak azt szeretném megértetni a kételkedő személyekkel, hogy mi nem kértük a célösszegen felül összegyűlt pénzt. Nem dohányzom, nem fogyasztok alkoholt, nem élek kiscsapongó életet, egyedülálló anyuka vagyok, és mindenem a kislányom. Vele töltöm szó szerint minden időmet, és bármilyen adomány, amit nem az útra költök, a kislányomra fordítom. 

Megvette-e már a repülőjegyet?

A repülőjegyeket még nem vettük meg, mivel Peruban még mindig karanténban vagyunk június 30-ig, és nagy a valószínűsége annak, hogy ezt meghosszabbítják két héttel. Még nem tudni biztosan, mikor nyílnak a határok, és mikor indulnak majd a nemzetközi repülőjáratok. Nem szeretném elhamarkodva megvenni a jegyeket, és aztán elveszíteni a pénzt. Jelenleg két lehetőségem van. Az egyik megvárni, amíg biztosan nyílnak a határok, és Madridból is biztos lesz az összeköttetés, és akkor valószínűleg augusztusban tudnánk utazni. A másik lehetőség segélyjárattal repülni a sürgősségi állapot alatt, még mielőtt megnyílnak a határok. Ezek a járatok 2-3 hetenként indulnak Limából. Ez esetben az útlevelekért nem kellene külön leutazni, mivel a román nagykövetség felírat az utaslistára, és az útleveleket helyben kiadják az utazás előtt.

Hogyan kerül egy erdélyi lány Peruba? Hány évesen hagyta el végleg Marosvásárhelyt, és hogyan jutott el a dél-amerikai országba?

Az általános iskolát a Művészeti Líceumban végeztem Marosvásárhelyen, utána pedig elvégeztem a Mihai Eminescu Óvó-és Tanítóképző iskolát, ugyancsak Marosvásárhelyen. 2002-ben jöttem el végleg otthonról. 2008-ban ismerkedtem meg a kislányom apukájával (ő perui), és 2010-ben Ecuadorba költöztünk. Lányom, Katinka 2011-ben született Quitóban, 2015-ben az apukája és én különváltunk. Nem voltunk összeházasodva, a kislányom pedig csak a az én nevemet viseli, ezért akadályok és apai beleegyezés nélkül utazhatunk. 

2018-ban Katinka és én átköltöztünk a perui Cuzcóba, mivel nagyon szeretett volna megtanulni marinerát táncolni. Ez Peru legnépszerűbb népi tánca, amit versenyszinten művelnek ebben az országban. A lányom több versenyen részt is vett, első díjat is nyeert, emiatt idén januárban Peru északi részére költöztünk, mivel itt vannak a legjobb marinera-iskolák, és Katinka karriert szeretett volna ezen a téren. Sajnos a vírus áthúzta minden számításunkat ezzel és sok minden mással kapcsolatban is. Katinka például megnyerte a marinera-verseny megyei szakaszát, az országos döntő közvetkezett volna, emellett Peru gyerek-szépségversenyére is meghívták. Az iskolában is az iskola királynőjévé avatták. Ezek a versenyek további nyereményekkel, szponzoroktól kapott támogatásokkal jártak volna, de mindegyiket elhalasztották a járvány miatt. 

Ecuadorban egyébként recepciós voltam egy hotelben, és kislányoknak horgoltam ruhákat és tüllruhákat eladásra. Cuzcóban pedig egy marinera táncakadémiánál voltam titkárnő/ügyintéző. Miután a kislányom apukája és én különváltunk 2015-ben, a gyerektartás fejében ő fizette az albérletet, én pedig intéztem a többi költséget. Amire kellett, arra megvolt a pénz. Katinka naponta marinera-órákra járt, hetente többször pedig balettórákra, úszótanfolyamra és színjátszó körre. Ezeknek a költségeit mind én álltam. Tehát úgy gondolom, teljesen érthető, hogy egy fizetésből a hazautazáshoz szükséges költségeket nem tudtam fedezni. 

Mennyire befogadóak a perui emberek? Könnyen megtanulta a nyelvet?

Mivel beszélek románul, spanyolul könnyen megtanultam. A peruiak befogadó, kedves emberek. Gyönyörű és nagyon érdekes a kultúrájuk, a hagyományok, táncok, gasztronómia. Nem mondhatok semmi negatívat róluk. 

Milyen változást hozott a peruiak életében általában a koronavírus-járvány, milyen intézkedéseket hoztak a hatóságok?

A lakosság 70 százaléka munkanélküli lett, élelmiszer- és gyógyszerhiány van. 2021 márciusig bezárták az iskolákat, ami 15 hónapos kiesést jelent, mivel itt az iskolai év márciustól decemberig tart. A krónikus betegségekben szenvedő személyek számára betiltották a munkavállalást. Így nem tudok munkába állni,  mivel szív-és pajzsmirigybeteg vagyok, és attól tartok, ilyen körülmények között nem fogok tudni gondoskodni a kislányomról, főleg, hogy már március óta karantén van, egyelőre június végéig.  

Az országban romlott a közbiztonság. Nagyon megnőtt a lopások és betörések száma, a rablógyilkosok a maszk kötelező használatát kihasználva már fényes nappal gyilkolnak mindenki szeme láttára. Néhány napja egy 9 éves kislányt és apukáját lőtték agyon nappal az utcán. Három hete szó szerint az ablakunk előtt lövöldöztek egymásra a betörők és áldozataik. A házasságon belüli agresszió és a családon belüli nemi erőszakok száma is nagyon megnőtt. 

Hogyan változtatta meg az ön és a Katinka életét a járvány?

Számunkra minden megváltozott. Mint említettem, Katinka már nem versenytáncol, nagyon hiányzik neki az iskola és a kis barátai. Nagyon apás, és a járvány miatt az apját sem láthatja. Én nem tiltom a volt élettársamat tőle, mert jó apa. Bízom abban, hogy otthon, Marosvásárhelyen majd annyi újdonságban és szép élményben lesz része, hogy az életformaváltás nem lesz traumatikus számára. Már nagyon várja, hogy utazzunk. Minden álma megtanulni hegedülni, versenytáncolni, rajzolni, festeni, korcsolyázni, új barátokra tenni szert. Boldog lenni otthon is. És én mindent megteszek ennek érdekében. Kedves, ügyes, aranyszívű kislány, szépen rajzol és fest, táncol, segítőkész mindenben és mindenkivel. Nagyon büszke vagyok rá és nagyon hálás, hogy az anyukájának választott.

Mennyire tud magyarul a lánya?

Magyarul elég jól olvas, érti nagyjából a magyart, viszont nem igazán beszéli. Biztos vagyok abban, hogy otthon hamar megtanul magyarul. Románul is hamar meg fog tanulni a spanyoltudásának köszönhetően.

Van még jó néhány nap a hazaindulásig. Jelenleg miből élnek?

A Peruban élő magyar  közösséghez is eljutott a történetünk és rendeztek egy kis gyűjtést, amit tiszta szívből köszönünk, tehát most már könnyebben elleszünk indulásig. 

Mikor járt utoljára Marosvásárhelyen? Vannak-e rokonai, hozzátartozói, akiknél lakhat, miután hazaérkeznek?

Marosvásárhelyen utoljára 2012-ben voltunk. Van hova hazamennünk, a nagymamámtól egy kis lakást örököltem a Tudor-negyedben. Segítséget már nagyon sokat kaptunk otthonról a pénzgyűjtő oldalon keresztül, amiért végtelenül hálásak vagyunk mindenkinek. 

Milyen tervei vannak?

Korábban diszpécserként dolgoztam egy marosvásárhelyi taxivállalatnál. Már felvette velem a kapcsolatot a volt főnököm, és közölte, hogy szeretettel visszavárnak régi munkahelyemre. Emellett spanyolórákat is adhatok. Azt szeretném, hogy nyugodtan, békében éljünk, és boldog gyerekkort tudjak biztosítani a kislányomnak. Hogy Katinkát szeretettel befogadják és felkarolják otthon. Hogy kedves, szerető kis barátokban legyen része. Hogy sokat nevessen, táncoljon, játsszon, tanuljon, másszon fára, ugráljon, csintalankodjon. Hogy fejlődjön, és minden álma valóra váljon.

Mi aggasztja a legjobban a hazatérésével kapcsolatban?

Hogy verbálisan bántani fogják a kislányomat a származása miatt. Sajnos, már volt rá példa. 

Mi fog hiányozni a legjobban a perui évekből?

Cuzco, Quito és az ottani emlékek és barátok, akiket hátra kell hagynom. Szép tíz év volt.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X