Az alkoholtól a kütyükig – felnőtt és gyermek egyaránt függővé válhat a karanténban


-A A+



Ha nem sikerül a bezártságot, és az abból fakadó negatív érzéseket kezelni, könnyen elhatalmasodhat az emberben a vágy, hogy a karantén okozta szorongást, dühöt és szomorúságot különböző szerekkel és eszközökkel csillapítsa – világított rá Kalóz János pszichológus, akit a karantén függőségekre gyakorolt hatásáról kérdeztünk. A gyermekek ilyenkor teljesen beletemetkeznek az okoseszközökbe, a fiatalok és felnőttek az evést, alkoholt és kábítószereket választják. Az ártalmatlannak tűnő tevékenységek is függőséggé alakulhatnak, ha az ember a negatív érzések elnyomására egyfajta „kreált boldogságba” menekül, és hanyagolva teendőit egész nap olvas, varr vagy főz.

A szenvedélybetegség olyan, mint egy polip, megduplázott lábakkal – reflektált a tág és sokfelé ágazó problémára a pszichológus. Ha a hétköznapi teendőkbe a szerek és a kütyük beleszólnak, s mi több, rátelepednek a napi rutinra, függőség alakul ki: a gyermekek esetében ilyen lehet az internet, az okoseszköz, a fiatalok és felnőttek esetében a kábítószer, az online játékok és az alkohol.

Hozzáfűzte, a hozzátartozónak meg kell tagadnia a függőség forrását, és alternatív lehetőségeket kell javasolnia a függőnek, legyen az közös kertészkedés, barkácsolás, sütés-főzés vagy nagy beszélgetés. Ugyanakkor figyelnie kell a szenvedélybetegség előrehaladottságát: hiszen egy felnőtt alkoholfüggő már nem győzhető meg a közös tevékenységek hatékonyságáról, mert az ő lelki szemei előtt csak az alkohol lebeg, és semmi más.

Függőség és karantén

A függők életét a szerek beszerzése szempontjából nem nehezítette meg a karantén, hiszen az alkoholfüggők az üzletekből bármikor hozzájuthatnak az italhoz, a kábítószerfüggők pedig, ahogyan eddig is, online rendelhetik házhoz a bódító szereket – világosított fel a szakember. Elmondta, előfordulhat, hogy valaki a karantén időszaka alatt esik a káros szenvedélyek csapdájába, mert nem tudja kezelni a szabadság és szociális kapcsolatok korlátozását, ezért úgy dönt, a negatív érzéseit szerekkel vagy eszközökkel nyomja el.

Kalóz János pszichológus úgy véli, ez a fajta düh-, szomorúság- és szorongáselnyomás a fogfájás fájdalomcsillapítóval való enyhítéséhez hasonlítható: beveszik a szert, ami voltaképpen nem a problémát oldja meg, hanem rövid időre hatástalanítja az erős fájdalomérzetet. A függőknek általában nem jut eszükbe feltenni a kérdést, hogy miért szoronganak, miért dühösek, mi állhat a problémájuk hátterében, hanem inkább arra gondolnak, hogy ha nem érzik a negatív érzéseket, akkor nincs is gondjuk, és ahelyett, hogy a probléma gyökerét szüntetnék meg, felszínesen „kezelik” azt.

Akkor válik problémássá a szenvedélybetegség, amikor miatta hanyagolni kezdik napi teendőiket az érintettek: a diák nem vesz részt az online oktatásban, hanem helyette éjt nappallá téve a közösségi médiában szörföl, játszik vagy felnőtt tartalmakat néz, a felnőtt pedig nem törődve a családjával és a kötelezettségeivel, alkoholba vagy kábítószerekbe temetkezik. Az evés és a különböző tevékenységek is szolgálhatnak arra, hogy elvonják a figyelmet a karantén okozta negatív érzésekről, és akkor tekinthetőek valódi függőségnek, amikor bizonyos személyek észreveszik, hogy általuk megszabadulnak a kelletlen érzésektől. Ezért aztán folyamatosan ismételgetik az örömszerzést csak azért, hogy a „kreált boldogság” közben megfeledkezhessenek a valós helyzetről – magyarázta a pszichológus.

„Nagy testű, kicsi fejű szellem” a függőség: vágyakozást és illúziókat kelt

A szenvedélybetegek maguk is tudatosítják egy idő után, hogy függővé váltak, és többen közülük már kezdetben tisztában vannak azzal, hogy a szerhasználatba belehalhatnak, mégis erősebb a vágyuk az illúzió után, mint a következetességük. Ha már elvonási tünetek is jelentkeznek, akkor csak azért sóvárognak, hogy mihamarabb újabb adaggal enyhíthessék a hiányérzetet.

A szerhasználatban nem a szer a lényeg, hanem az a csöppet sem hétköznapi érzés, amit eredményez – világosított fel Kalóz János, hozzáfűzve, hogy az illúzió és a boldogságszerű érzés, amit ezek a személyek bizonyos ideig kapnak, sokkal erőteljesebben vonzza őket, mint az, hogy józanésszel átgondolják tetteik következményeit. Az online játékok során például virtuális sikerélményekben és visszajelzésekben részesülnek, ami önbizalmat ad számukra, a kábítószerek illúziót generálnak, az alkoholfogyasztás során pedig elegendő a másnaposság érzete ahhoz, hogy újabb pohárral enyhítse elvonási tüneteit a függő – részletezte a szakember, hangsúlyozva, hogy ha megvonják a szenvedélybetegektől az örömforrást, akkor hiányérzet, űr keletkezik bennük, és ez olyan mértékű sóvárgást vált ki, hogy gyakran agresszívan nyilvánulnak meg.

Karanténban a szenvedélybetegek agresszivitása azért is veszélyesebb, mert a szabadságuk eleve korlátozott, és ha az örömforrástól is elesnek, akkor a felnőttek akár a családon belüli erőszakhoz is folyamodhatnak. A gyermekek dühkitörései kontrollálhatók, de a veszélyek között említhetjük a haláleseteket is. Nem a szer megvonása miatt lesznek öngyilkosok a függő személyek, hanem a túladagolás miatt, hiszen, ha kezd kitisztulni a szervezetük, és újra nagymennyiségű szert fogyasztanak, akkor nagy valószínűséggel belehalnak a túladagolásba. „Olyan ez, mint egy nagytestű, kicsi fejű szellem”, ami folyamatosan éhes, és minduntalan táplálnia kell annak, akihez beköltözik – illusztrálta a szenvedélybetegséget Kalóz János pszichológus.

Mit tehetnek a hozzátartozók?

A hozzátartozók hozzáállása nagyon fontos, hiszen helyettesítő cselekvéseket ajánlhatnak függő szeretteiknek. Szükség van a közös tevékenységekre, tehát ajánlhatnak közös főzést, sütést, barkácsolást, vagy egyéb elterelő elfoglaltságot. Ez azonban a kialakult, felnőtt függőségeknél már nem használ – hívta fel a figyelmet a szakember.

A család gyakran próbálja megmenteni kisiklott hozzátartozóját, de ezt hiába teszi, hiszen senkin sem lehet segíteni, amíg jómaga nem kéri azt. A függő személynek kell észrevennie, hogy bajban van, és tudatosítania, hogy egyedül nem bír kilábalni a helyzetből. Ekkor segítséget kérhet, és itt van nagy szerepe a segítségnyújtásnak is. Míg a függő személy ehhez a ponthoz ér, a hozzátartozó legfontosabb feladata az, hogy megtagadja a függőség támogatását: korlátozza az internethasználatot, vonja meg a kábítószer- és alkoholfüggőtől a pénzt, vagy a lehetőséget, hogy megvásárolhassa a bódító szert. Bár agresszívan reagál majd ezekre az áldozat, nem szabad engedni a dühkitörésnek, a manipulációnak, a könyörgésnek, hanem kitartóan és következetesen kell tartania magát a hozzátartozónak ehhez az elhatározásához.

A szakember szerint a gyerekek esetében jó, ha a szülők kontrollálják az eszközhasználatot, és időkeretek közé szorítják azt. Mivel az online oktatás egyik alappillére az okoseszköz, következetesen kell használniuk azt, és a szülőknek tisztázniuk kell magukban, hogy nem a tárgy a probléma, hanem a helytelen használat és a kontrollhiány. A helytelen használat abban is megnyilvánul, hogy a tanulás után a szülő azt mondja, „menj, és foglald el magad valamivel”, a gyermek pedig komolyan veszi az utasítást, és napestig bújja a táblagépet vagy az okostelefont. A gyermek csendben van, ezért a szülő azt érezheti, hogy nincs gond, minden a legnagyobb rendben, holott voltaképpen lepasszolással és a függőség lehetőségének megteremtésével járt el.

Ilyenkor az a jó megoldás, ha a szülő azt mondja, „most elveszem a kütyüt, és gyere, tevékenykedjünk együtt valamit”. Fontos tevékenységeket javasolni a gyermeknek, ahogyan az is nagy jelentőséggel bír, hogy ne töltse ki minden idejüket a szülő-gyermek tevékenykedés, hanem hagyjanak lehetőséget az én-időre is, és esetenként csak indítványozzanak egy-egy elfoglaltságot. A pszichológus úgy véli, ha a szülő azt mondja, „milyen rég nem játszottál az építőkockáiddal”, akkor a gyermek reakciója az, hogy elkezdi a játékot, s mi több, beindul a fantáziája, és még ötletesebben tölti az eszközhasználat utáni idejét, hiszen „a nevelés lényege az ajánlás: ha segítünk a gyermeknek, a fantáziája beindul” – összegezte Kalóz János.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X