Száraz november: „Nem az a bátorság, ha iszunk, hanem az, ha felvállaltan nemet mondunk rá”


-A A+



Ital a padban – ezzel a szlogennel hirdette meg a Kék Pont Alapítvány a világszerte népszerű Száraz November kihívást, amely idén az egyetemisták alkoholfogyasztására irányítja rá a figyelmet. Kalóz János-György kolozsvári pszichológussal, addiktológussal beszélgettünk a szeszfüggőség kialakulásáról a fiatalok körében.

Mit gondol a Száraz November kihívásról? Mennyire hatásosak az ilyen jellegű kihívások, kampányok?

Az ilyen száraz időszakok tulajdonképpen arra jók, hogy ez alatt egy kis detoxot tartsunk, viszont nem old meg semmit. Kicsit beavatkozásszerű, eldönthetjük, hogy eleget teszünk a kihívásnak, és egy hónapig nem iszunk, vagy egy másik kihívás szerint nem dohányzunk. Ez az egy hónapnyi időszak azonban nem elég arra, hogy azt mondjuk „ha egy hónapig kibírtuk, akkor már tovább is tudom”.

Egy egyszerű példa: köztudott, hogy várandósság és szoptatás ideje alatt a dohánytermékek fogyasztása milyen káros hatással van a babára. Egy dohányzó hölgy ebben az esetben 9 hónapra, majd az anyatejes táplálás hosszától függően akár egy-két évre is leteszi a cigarettát. Nagyon gyakori az, hogy utána sem szoknak már vissza. Egy függőség esetében tehát kell egy hosszabb időszak ahhoz, hogy utána ne térjen vissza az alkoholhoz, dohányzáshoz stb.

A Száraz November mindenképpen egy jó lehetőség a tisztulásra, de arra nem biztos, hogy motivációt ad, hogy végleg letegyük az alkoholt, inkább a kihívás teljesítésére motivál.

A kihívás Facebook-eseményénél a Kék Pont Alapítvány azt írja, hogy az egyetemi évek az ivás szempontjából legintenzívebb életszakaszok közé tartoznak. Mi a véleménye erről?

Szerintem ez nincs így, mert manapság a nagyobb ivászatok ideje az egyetemi évekre már lecsengőben van, és inkább a középiskola időszakára tehetők. Ha onnan közelítjük meg, hogy a fiatalok bizonyos, szigorúbb keretekkel rendelkező helyekről érkeznek az egyetemre, akkor abban az esetben igaz lehet az állítás, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy ebből a szempontból a középiskola az intenzívebb időszak.

Mi lehet ennek az oka?

Elsősorban a kortárs csoportnak a nyomása, „ha buli van, akkor inni kell”; a szórakozóhelyek szabályozása, sok helyen már nem ellenőrzik, hogy a fiatal 18 év fölötti-e, és beengedik. Az intenzívebb bulizások időszaka is 16 éves kor körül van. A középiskolás fiataloknál már nem igazán probléma, hogy ha nem is minden hétvégén, de rendszeresen elmenjenek különböző bulikra, rendezvényekre, fesztiválokra. Beszélgettem már olyan szülőkkel, akik elmesélték, hogy a gyerekük külön borítékba gyűjti a fesztiválokra szánt pénzt. Már nem csak az egyetemisták kiváltsága a nagy piálás. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy rájuk ne lenne jellemző, hanem inkább kitolódott ez az időszak.

Egy friss felmérés szerint a romániai kamaszok az európai átlagnál sokkal nagyobb arányban fogyasztanak alkoholt, drogokat, gyakrabban cigarettáznak, és korábban kezdik szexuális életüket más európai országok fiataljainál. Mi lehet ennek az oka?

Nem ismerem a kutatást, a számok sem mutatják meg az okait ennek. Az okok keresésénél az ország helyzetéből indulnék ki: a szegénység, a rengeteg stressz, szorongás, a diákokra nehezedő nyomás, amivel a fiatalok nem tudnak mit kezdeni. A kábítószer, az alkohol, a dohányzás, maga a függőség egy menekülési útvonal, amivel próbálunk vagy kompenzálni, vagy elnyomni valamit, mert „ha be vagyok rúgva, akkor nem gondolok arra, hogy holnap vizsgám, mert az elnyomja a szorongásaimat”.

Ehhez hozzáadódhat, hogy a szülők is sokat dolgoznak, kevesebb idejük van a gyerekekre, az odafigyelés hiányával a kontroll is csökken, sok esetben a nagyszülők nevelik a gyerekeket. A kisvárosokban élő fiatalok nagyobb kontroll alatt vannak, ha elköltöznek nagyobb városba, hirtelen felszabadultnak érzik magukat, és mindent, amit otthon nem tehettek meg, azt hűbelebalázs módjára kiélik.

A szorongás és a stressz manapság már népbetegséggé vált. Az emberekben pedig van egy reflex, hogy nem a problémával foglalkoznak, hanem annak a következményével, vagyis magával a szorongással és azt próbálják elnyomni. A pszichoaktív szerek azt az illúziót keltik, hogy ha nincsenek ezek az érzéseink, akkor probléma sincs. A másik oka pedig az a felfogás, hogy ha elmegyünk bulizni, akkor iszunk és carpe diem.

A szülők szerepéhez visszatérve: mit értünk egészséges kontroll alatt?

Az egészséges kontroll nem azt jelenti, hogy „fiam, nehogy igyál, mert nem tudom mi lesz”, és nem a merev, szigorú szabályok felállítását. Az igazi kontrollt én elsősorban a minőségi időben látom, hogy legyen időnk a gyerekre, amikor odafigyelünk, beszélgetünk. Folyamatban jönnek a korlátok és a szabályok a nevelésben. Bizonyos témák – szexualitás, alkohol, dohányzás, kábítószer – a családban nem szabad hogy tabuk legyenek, ezekről beszélni kell. Mikor jön el ennek az ideje? Amikor kérdez a gyerek,  akkor a korához igazítva válaszoljunk neki. Ha ő hat éves korában valahol hallja a kábítószer szót és kérdez, akkor erről beszélünk neki az ő nyelvén. A lényeg, hogy mindig kell válaszolni rá.

Az igazi kontroll lényegében a nevelésben van. Ha a tinédzser tisztában van vele, hogy az alkohol fogyasztásának milyen következményei vannak, akkor igencsak csökken a valószínűsége, hogy komoly visszaélés lesz. Ez nem azt jelenti, hogy nem fog kimenni meginni valamit egy szórakozóhelyen, de a buli nem a berúgást jelenti majd. Gyakran halljuk a fiataloktól, hogy „voltunk bulizni, jól berúgtunk, jó buli volt”, de ha visszakérdezünk, akkor kiderül, hogy nem sokra emlékeznek, mert az a lényeg, hogy „kiüssék” magukat. Ilyenkor az alkoholt a hatásáért fogyasztják.

De az előbbi esetben, amit vázoltam, elmegy szórakozni, egyet-kettőt koccint, aminek lehet, hogy meglesz a hatása, de hazamegy, lefekszik, és másnap nyugodtan teszi a dolgát. Ilyenkor nem a hatásért fogyasztja az alkoholt, hanem a szociális helyzet miatt.

Hogyan ismerheti fel egy fiatal, hogy gondjai vannak az alkohollal? Honnan lehet tudni, hogy baj van?

Az alkoholnak elég látható, egyértelmű jelei vannak. Ha a barátokkal való „kiüléseknél”, szórakozóhelyekről, fesztiválokról való hazamenéseknél egyre többször fordul elő, hogy a fiatal nem épkézláb állapotban van, akkor az már egy felkiáltójel, hogy valami nincs rendben. Ilyenkor már a többszörösségről beszélünk.

Ha függőségről beszélünk, akkor válhat problémássá az alkoholfogyasztás, ha például azért isszuk meg az alkoholt, hogy bátrak legyünk: hogy felkérjünk egy hölgyet táncolni. Milyen a pohárhoz való viszonyunk? Érdemes néha megnézni, hogy miért isszuk meg a tartalmát. A hatásért? Hogy Bözsikét fel tudjuk kérni táncolni? Hogy jobban bulizzunk? Vagy koccintunk kettőt a barátainkkal s aztán megyünk haza? Ha a hatásért fogyasztjuk el, akkor az már lehet veszélyes. Nem feltétlenül a mennyiségen múlik, már nem csak a berúgásról beszélünk, lehet elég 3 shot, hogy megjöjjön a bátorság.

Egy másik példa, amit hülyefőnök-szindrómának hívok: ez az az eset, ha van egy hülye főnökünk, és ahhoz, hogy őt toleráljuk, megiszunk reggelente két pohárkával, ami nem is látszik, de elnyomjuk vele azt, hogy nem tudjuk kezelni a helyzetet. Érdemes odafigyelni akkor, ha az ember tudatosította magában, hogy azért iszik, hogy hasson (bátorsága legyen, felejtsen). A hozzáállásban van a lényeg. Ha megisszuk, így is, úgy is megjön a hatása, de nem mindegy, hogyan állunk ehhez hozzá.  

Ha egy fiatal észreveszi, hogy problémás az alkoholfogyasztása, kihez fordulhat?

Mindenképpen szakembert kell felkeresni, és ki kell deríteni, hogy a függőség melyik stádiumában van.

Mit tehetnek a hozzátartozók?

A hozzátartozóknak is meg kell tanulniuk, hogyan kezeljék a problémával küzdő családtagot. A legegyszerűbb, hogy nem támogatjuk a fogyasztást: nem adunk pénzt a fiatalnak, ha alkohol befolyásoltság alatt olyat teszt, aminek negatív következménye van, akkor nem fizetjük ki a büntetést, nem oldjuk meg helyette a problémát, hanem hagyjuk, hogy megigya a levét. Összességében a család semmilyen formában ne támogassa az alkoholfogyasztást.

Mennyire ciki a fiatalok között a leszokás?

A leszokás nem ciki. Ha gond van, és utána letette az alkoholt, az nem ciki. Aki ezt végigcsinálja, az tud is erről beszélni és érvelni, hogy miért nem iszik. A cikiségről inkább akkor beszélhetünk, amikor a kortárs csoport például azt mondja, hogy „nem mered ezt meginni”.

Hogyan lehet ezeket a beszólásokat kezelni?

Nemet kell mondani. Tudni nemet mondani viszont egy folyamat. Ahhoz, hogy nemet tudjunk mondani, a személyiségünk mögé kell állnunk, kemény érveket kell tudjunk felhozni, és egyenes gerinccel kell mondjuk, hogy „nem, köszönöm. Nem iszom, mert…”. Nem az a bátorság, ha meg merem inni, hanem az, ha azt mondtam, hogy nem, mert nem akarom meginni. Hogy ezt ki tudjuk mondani, ahhoz kell egy komoly önértékelés, önbizalom. Ha tinédzserekről beszélünk, akkor egy jó úton haladó érzelmiintelligencia-fejlődés szükséges.

Mire számíthat az, aki a leszokás útjára lép?

Ha függőség van már, és leszokásról beszélünk, akkor az elvonási tünetek az alkoholnál nem túl hosszú lefolyásúak: egy-két hetes kórházi kezeléssel, egy kis gyógyszeres támogatással le lehet jönni. Utána következne, illetve az lenne a jó: bevonulni a rehabra, ahol kilenc hónapig, de minimum fél évig bent kellene lenni. Ez nagyon kemény munka, és azoknak is a kevés százaléka tud talpon maradni.

A hétvégenként elmegyünk bulizni és berúgunk-féle esetekben az alkohol használata mögötti okok feltárása szakemberrel egyéni terápia során, motivációs terápiával, kognitív viselkedésmódosítással is elég lehet. Ha az alkoholfogyasztás a társasághoz kötődik, akkor problémásabb lehet, mert akkor a társaságtól is el kell távolodni, különben visszahúznák az illetőt. De nem lehetetlen egyéni terápiákkal segíteni.

Életminőség szempontjából milyen előnyei vannak a leszokásnak?

Tisztán élni véleményem szerint nagyon egyszerű. Amikor én annyira szabad vagyok, hogy nekem nincs szükségem semmilyen pszichoaktív szerre ahhoz, hogy jól érezzem magam. Vagy a problémáimat a helyén kezelem. Megtanulom, hogy ha fáj a fogam, nem fájdalomcsillapítót veszek be, hanem elmegyek a fogorvoshoz. Ezek egy szabadságérzéssel járnak, mert én dönthetek az életemről.  

Mit tanácsolna azoknak, akik most hallottak először a Száraz November kihívásról és belevágnának?

Hajrá! Minél többen vágjanak bele!

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X