Keresztesi Polixéna, iskolapszichológus: „A szülőn múlik, hogyan éli meg a gyerek az iskolakezdést”


-A A+

A gyerekekkel ellentétben a szülők többsége várja az iskola vagy óvoda kezdetét. Azoknak a szülőknek azonban, akiknek először indul iskolába a csemetéje, fejtörést okozhat a tanévkezdés. A legújabb tanszerek és ruhák beszerzése mellett  érdemes arra is odafigyelni, mit gondol a gyerek a közelgő iskolakezdésről. Keresztes Polixénával, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium iskolapszichológusával arról beszélgettünk, szülőként hogyan készíthetjük fel gyermekeinket a tanévkezdésre.

Milyen lelki folyamatok zajlanak le a gyerekekben iskolakezdés idején?

Minden kezdés, minden új helyzet – mind a gyereknek, mind a szülőnek is – stresszfaktor is lehet. Egy előkészítőbe vagy ötödik osztályba induló gyerekben – egy kilencedikesben már kevésbé – kérdések, kételyek, akár félelmek vannak, ugyanakkor kihívásként is megélheti ezt. Nagyon sok múlik azon, hogy szülőként hogyan reagálunk. Ha teljesen normálisnak vesszük, hogy van egy változás az életünkben, de ennek nagyon sok pozitív oldala is lehet (pl. barátokkal találkozik majd), és ezeket igyekszünk inkább kidomborítani, akkor az iskolakezdés a gyerek számára egy pozitív izgalommal teli élmény lesz, nem pedig szorongást jelent majd.  

Mi az, amiről mindenképp beszéljünk a gyerekekkel és mit kerüljünk az iskolakezdés kapcsán?

Főleg a kisebb gyerekek esetében számít leginkább, hogyan tálaljuk szülőként az iskolakezdést. Ha túl nagy feneket kerítünk az iskolakezdésnek, erősíthetjük a gyerekek szorongását, ha viszont teljesen normálisnak fogjuk fel az új helyzetet, a gyerekek nem fogják ezt annyira megsínyleni érzelmileg.

Maximálisan kerülni kellene a megfélemlítéseket: „majd az iskolában meglátod”, „ott majd tényleg tanulni kell”, „össze kell szedd magad”, „nem lesz szabadidőd, vége a játéknak”, amelyekkel csak elrémítjük a gyerekeket, de semmiféle támogatást nem nyújtunk ezáltal.

Lehet velük beszélni az iskoláról, de nem kell föltétlenül ezt firtatni. Amikor új helyzetbe kerülnek, a gyerekeket meg szokták kérdezni, hogy mit gondolnak, szerintük mi fog ott történni, de ezek nagyon elcsépeltek, és ha egy előkészítős diákban nem is, egy serdülő gyerekben ellenérzést és felháborodást váltanak ki ezek a kérdések.

Hogyan viszonyulnak a kamaszok az iskolakezdéshez, különösen tagozatváltás esetén?

A kamaszok általában szeretik a kihívásokat, az új helyzeteket. Nagyon sok esetben ezt pozitív tapasztalatként élik meg a diákok, sőt, alig várják, hogy elkerüljenek a szülőktől. Kollégium vagy albérlet (kintlakás) esetén hiányozhat ugyan az otthon kényelme (pl. anyuci főztje), de ebben a korban már elkezdődik az önállósodás, amely általában pozitív élmény szokott lenni. Az új helyzet első heteiben, hónapjaiban egyfajta krízisen mehetnek keresztül, de ez is teljesen normális. Alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez és ebben támogatni kell a gyerekeket szülőként, tanárként egyaránt.

Honnan tudhatjuk szülőként, hogy a gyerekünk szorong az iskolakezdés miatt?

Bizonyos mértékben a negatív érzelmek is az életünknek a részei, egy új helyzet pedig gyerekben és felnőttben egyaránt félelmet, izgatottságot válthat ki, így valamilyen szinten a szorongás egy normális folyamat. Érdemes elmondani a gyerekeknek, hogy mi is izgultunk már bizonyos helyzetekben, és ez teljesen normális.  Akkor túl erős a szorongás, amikor a gyerek begörcsöl, elkezd sírni, nem tud aludni éjjel, ha meglátja az iskolát elkerülő reakciói vannak (bár ez nagyon ritkán fordul elő).

Ilyenkor még nem kell föltétlenül szakemberhez fordulni, hanem érdemes leülni a gyerekkel erről beszélni, megtudni mi van az ő fejében. Felnőttként más kép él a fejünkben az iskolakezdésről, nem tudhatjuk mit jelent ez egy hatévesnek. Kérdezzük meg tőle, mit gondol erről, szerinte mi fog ott történni, mondja el vagy rajzolja le. Ismerjük meg a gondolatait, érzéseit, félelmeit, hogy ez által tudjunk neki segíteni a félelmét csökkenteni és a realitással szembesíteni őt. Ez általában olyankor fordul elő, amikor a gyerek környezete rémképet fest az iskoláról vagy a szülők túlaggódják a helyzetet

Mennyiben befolyásolja a gyerekek iskolakezdését, hogy a szülő megveszi-e a legmenőbb tanszereket?

Ez már egy komplexebb jelenség, mert nemcsak az anyagi háttérről van szó, hanem a közösségnek való megfelelésről is. Ez sokszor csak a szülő fejében van, nem akarja, hogy a gyereke lemaradjon valamiről, így megveszi a legmenőbb cuccot. Nyilván a gyerekek is valamilyen szinten kérik vagy követelik.

Azt gondolom, hogy gyerekekkel meg kell beszélni és értetni, mi a különbség a szükséges eszközök és a flancolás között, mi az ami kell, és mi szól arról, hogy menő legyen az osztályban. Ezeket a harcokat szülőként nagyon nehéz megvívni, de itt is egy középutat kellene meg találni a „fapados” és a „menőzős” taneszközök között. A gyereknek van egyéniségük, adhatunk egyfajta szabadságot (rózsaszín toll helyett kéket), de ez közös döntés kell legyen és ne tegyük túl magasra a mércét.

Amikor elkezdődik az iskola, szükséges időt szánjunk egy saját tanulósarok kialakítására. Még ha több gyerek is van a családban, mindegyiknek legyen meg a saját helye, ahol nyugodtan tanulhat és a saját dolgait tárolhatja. Nemcsak a hangulatkeltés miatt, hanem a tanulási folyamatban is fontos szerepet játszik, hogy ne az ebédlőben két szendvics között oldja meg a házi feladatot, hanem a tanulási folyamatnak egy külön tere, ez a későbbiekben a teljesítményt is befolyásolja.

Vannak gyerekek, akik már úgy kezdik az iskolát, hogy írni-olvasni tudnak. Mi a véleménye erről?

A gyerekek manapság 6 évesen kezdik az iskolát, ebben az időszakban nem feltétlenül erre kell a hangsúlyt fektetni. Nem helyénvaló, hogy a szülők elkezdik tanítani a betűket, a számokat az ötéves gyereküknek, mert fejlődés-lélektani szempontból a kicsik még nem érettek erre. Lehet, hogy megtanulja a betűket, mert értelmes és leutánozza, de ehelyett inkább azokat a készségeket kellene fejleszteni, ami ezt majd elősegítheti (spontán rajzolás, színezés, mozgás). Hangsúlyoznám a mozgás fontosságát. Az iskolába készülő gyerekeket nem kell az íróasztal elé ültetni, hanem lehetőséget kell adni neki a minél több mozgásra a szabadban. A spontán mozgás az alapja annak, hogy az idegrendszere fejlődjön, és ez előkészíti azt, hogy az iskolában a tanító megfelelő módszerekkel taníthassa.

Felnőttként a nyaralás után néha nehéz visszatérni a dolgos hétköznapokhoz, ez a gyerekekkel is így van? Hogyan használjuk ki a vakáció utolsó napjait?

Nem gondolom azt, hogy sulikezdés előtt pár héttel rá kell hangolódni az iskolára. Az iskola első egy-két hete erre majd lehetőséget ad. A vakáció utolsó pár hetét, amennyire lehet felhőtlenül kellene minden diák eltöltse: teljesen szabadon, spontán tevékenységekkel.

Vannak gyerekek, akiknek a vakációban is tanulniuk kell például egy pótvizsga miatt. Hogyan segíthetünk nekik szülőként?

Ezek a helyzetek az egész család hangulatát meghatározhatják, hiszen feszültséget jelentenek. Ilyenkor azonban nemcsak a negatív érzéseket kell tudatosítani, hanem az erőforrásainkat is: „oké, ez nem jött össze, de nézzük meg, mit tehetünk annak érdekében, hogy ebből a helyzetből a maximumot kihozzuk”. Ha pótvizsgázni kell, emeljük ki, hogy legalább van lehetőség javítani és nem kell évet ismételni. Helyezzük előtérbe a helyzet pozitív kimenetelét, amelyet szorgalmas munka árán elérhetünk. Ha nem abba az iskolába jutott be a gyerek, ahova szeretett volna, emeljük ki az új helyzetben rejlő kihívásokat, előnyöket. Végső esetben pedig egy félév vagy egy tanév után át lehet iratkozni másik iskolába.

Az esetleges iskolai sikertelenségek feldolgozásában nagy szerepe van a szülőnek, hogy hogyan viszonyul a gyerekéhez, ha ilyen helyzetbe került (pl.: pótvizsgázik). Fontos, hogy szülőként ismerjük gyerekünk erősségeit, hiányosságait és elfogadjuk őt. Előfordulhat, hogy matekből pótvizsgára állt, de attól még nagyon ügyes, kreatív, humoros. Ha szülőként azt tükrözzük a gyerek felé, hogy elfogadjuk a hiányosságait, mert egyébként egy jófej, ügyes gyerek, akkor ezeket az akadályokat ő is könnyebben fogja venni, mert erősítjük az önbizalmát.

Minden változás izgalommal jár, de felkészíthetjük a gyerekeket arra, hogy az új helyzeteknek pozitív hozadékai is lehetnek: új lehetőségek, barátok. Igyekezzünk az iskolakezdésben rejlő kihívásokra felhívni a gyerekek figyelmét.  Fontos továbbá, hogy a szülő próbáljon partner lenni az iskolával, bízzon a pedagógusban, a tanítóban. Ha kérdései vannak, nyugodtan kérdezzen, de bízza a gyereket az iskolára és maradjon a szülői szerepnél.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X