Őszintén a szülés utáni depresszióról – Szabados Andrea szexuálpszichológust kérdeztük


-A A+

„Statisztikai adatokkal nem tudok szolgálni. Mivel az anyukák nem beszélnek a szülés utáni depresszióról, így nehéz pontosan megmondani, hány embert érint valójában” – magyarázta Szabados Andrea szexuálpszichológus, párkapcsolati szakértő, akivel a szülés utáni depresszió tabutémáját igyekeztünk körbejárni, remélve, hogy cikkünkkel segíthetünk a lelki válságban lévő anyukákon.

Mi a szülés utáni depresszió?

Fontos, hogy különbséget tegyünk a természetes levertség és a szülés utáni depresszió között. Manapság hajlamosak vagyunk a depresszió kifejezést túl gyakran használni valamilyen melankolikus állapotra, holott ezzel összezavarjuk mind a környezetünket, mind önmagunkat. A szülés után egy-két hétig teljesen természetes az angol kifejezéssel baby blues-nak hívott levertség, ami fizikai vagy lelki alapokon nyugszik. Ebben az időszakban történik egyfajta szeparálódás a gyerek és az anya között és van, akit ez lelkileg megvisel. Az anyuka és a baba közötti hónapról hónapra kialakuló testi-lelki szimbiózis olyan erős lelki kötődést tud kialakítani, amely esetében a szülés a várva várt örömön kívül bánatot is okozhat.

Ha a szülést követő második hét után is állandó marad a levertség, kedvetlenség, nyugtalanság, egésznapos sírás, étvágytalanság, negatív gondolatok („Mindent rosszul csinálok”), elzárkózás, fóbiák kialakulása (pl. nem mer a gyerekkel kimenni sétálni, nehogy az elkapjon egy fertőzést) és nagyon kevés pozitív inger éri az anyukát, érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy ez már nem a „hormonok játéka”, hanem az a mély lelkiállapot, amit igenis jogosan hívhatunk depressziónak. Azonban csak akkor értjük meg, hogy ez valójában depresszió, ha az egész kórképet egyben látjuk. Ezt egy szombat délutáni látogatásból nem lehet megállapítani, csak az tudja meghatározni, aki állandóan az újdonsült anyuka mellett van – jellemzően a férje.

Milyen tünetei lehetnek a szülés utáni depressziónak? Miben különbözik a „klasszikus” depressziótól?

Egy klasszikus depresszió esetében beszélhetünk étvágytalanságról, túl sok vagy túl kevés alvásról, libidócsökkenésről, de ezek olyan tünetek, amelyek a szülés után természetes módon megjelenhetnek. Azonban ha ez állandósul és eközben az anyuka elkezd befelé fordulni, nem mer természetesen viselkedni, a gyerekkel együtt lenni, a legkisebb ingerre is elsírja magát, hullámokban dühkitörései vannak, negatívan látja önmagát, valószínűleg szülés utáni depresszióról beszélhetünk. Szimbolikusan úgy lehet ezt elképzelni, mintha az anyuka folyamatosan zuhanna, egyre mélyebbre menne egy gödörben.

A szülés utáni depresszió rombolhatja a gyerek és az anya közötti kötődést, mivel az első egy-két évben a gyerek tökéletesen ráhangolódik az anyuka érzelmeire. Ha az anyuka hetekig ebben a melankolikus hangulatban van, belekerülhet egy olyan ördögi körbe, amelyben nem tud rezonálni a babával, emiatt valódi kudarcai is lehetnek (pl. a szoptatásnál, az altatásnál), így nem tud pihenni sem.

Hogyan lehet kilépni az ördögi körből?

Valószínűleg nem fognak szeretni azért a szigorú kijelentésemért, hogy a férj, az újdonsült édesapák jelenlétével lehet kilépni ebből. Ebben a helyzetben a férjnek alapvető feladata, hogy jelen kell lennie. Ha ő nincs jelen, ha nem szorgalmazza, hogy közös erővel együtt oldják meg a dolgokat, ha nem veszi el néha azt az egy-két feladatot az édesanyától, ha nem kér szakmai segítséget, (a nő a lelkiismeret-furdalása miatt nem fog), akkor valójában a kezeletlen depresszió a házasság rovására is mehet. Olyan apró feladatok is segíthetnek, mint például egy rántotta elkészítése, hogy megkérik az újdonsült nagymamákat, főzzenek valamit, vagy esetleg rendelhetnek ételt, kimehetnek közösen sétálni, vagy tíz percig foglalkoznak a babával, hogy a feleségük addig lezuhanyozhasson.

Ha a férj a szülés utáni depresszió tüneteit észleli a feleségén, hogyan beszéljen vele erről?

Ki kell jelentsük, hogy a gyerek próbára teszi a házasságot. De egy jó házasságban, egy kiforrott személyiséggel rendelkező pár esetében egy empatikus, nyitott, teljesen kritikamentes beszélgetésben el lehet mondani a másik félnek például azt, hogy „olvastam arról, hogy segíthetne neked, ha elbeszélgetnél egy szakemberrel”. Segíthetnek a finom szavak, ha a terápiát beszélgetésnek hívjuk, illetve a lépcsőzetesség. A férj először hívja el az anyósát vagy a saját édesanyját és neki mondja el az aggodalmait és ő beszélgessen a feleséggel. Utána meg lehet kérni a legjobb barátnőt erre, közben folyamatosan kedveskedni kell az anyukának, segíteni a pihenését. Ha ez sem segít, a férj kezdjen el szakembert keresni és lehetőségként kínálja fel az anyukának. Vannak olyan pszichológusok, akik gyerekkel együtt fogadják az anyukákat, mert pontosan tudják, milyen nehéz ilyenkor leválni a gyerekről.

Az apukáknak járó „szülés utáni szabadság” segíthet csökkenteni a szülés utáni depresszió esélyét, mert az első hetekben valódi segítséget jelenthetnek az anyukának. Ha a szülők együtt kezdenek el kialakítani egy ritmust és az édesanyának nem kell túl sok fele figyelni mentálisan (mosogatnivaló, vacsora), hamarabb lesz sikerélményekben része.

Fel kell hívni ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy bizonyos esetekben a gyerek születésével együtt az apukákban kialakulhat az elhanyagoltság érzése. Ha az anyuka minden figyelmét a babára fordítja, ha stresszes, nem beszélget a férjével és az intimitás eltűnik a kapcsolatukból, súlyosan sérülhet a párkapcsolatuk.

Feltétlenül szakember segítségére van szükség? Idén jelentették be, hogy feltalálták a szülés utáni depresszió gyógyszerét.

Számomra ez egy nehéz kérdés, mert nem vagyok gyógyszerpárti. Viszont ha nem túl erős a depresszió, az a plusz kis természetes nyugtató – amit a nőgyógyász jóváhagy – esetleg tud valamennyit javítani a hangulaton. Amennyire én utánaolvastam a gyógyszernek, elsősorban a természetes melankóliára és nem a klinikai depresszióra javasolják. A szülés utáni depresszió tünetein valószínűleg tud valamennyit javítani, ám a tényleges megoldást a kognitív pszichológia tudja megadni.  

Mi miatt alakulhat ki a szülés utáni depresszió?

Nem minden anyukát érint a szülés utáni depresszió, vannak, akik veszélyeztetettebbek ebből a szempontból. Egyrészt kialakulhat egy nehéz terhesség, rossz szülésélmény, szoptatási nehézségek miatt. Másrészt okozhatja a perfekcionizmus, a szeparálódás a babától vagy éppen az, hogy nem tudnak rögtön kötődni a gyerekhez (ez egyénenként változhat), vagy nem éreznek rá arra, hogy mit kell csinálni a babával. A társadalmi és a családi nyomás miatt nagyon sok anyukában kialakul egy olyan elvárás, hogy ha jó anyukák, rezonálniuk kell a babával, ez azonban időbe telhet. Az egyedülálló anyukák is hajlamosabbak a szülés utáni depresszióra, vagy ha az apuka nem veszi ki a részét a gyereknevelésből, ugyanakkor a túlzott jelenlét (kontroll) is okozhatja.

A mai társadalom maximalista, de azon túl van az anyukákkal szemben egy extra elvárás, hogy ők kell legyenek a világon a legboldogabbak. Emiatt az anyukák nem merik bevallani ezt a lelki bánatot, nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel. Ha pedig beékelődik a „rossz anyuka vagyok” címke, annál nincs veszélyesebb.

Miért tabu a szülés utáni depresszió?

Még mindig él az a tévhit, hogy ha valaki elég erős, megoldaná egyedül, hiszen „csak akarni kell”. Egy szakítás vagy egy veszteség után tudjuk, hogy természetesek a negatív érzéseink (szomorúság, csalódottság). Ezért sokan azt hiszik, hogy a depresszió – és ilyen értelemben mindegy, hogy szülés utáni depresszióról beszélünk-e – is csupán akarat kérdése. Valójában azonban nem csak egy szimpla szomorúság, hanem egy klinikai kórkép, amely mentális átváltozással, fiziológiai tünetekkel jár. Él még az emberek fejében az, hogy a depresszió egy gyengeség, és ezt szégyelljük.  

Mit lehetne tenni azért, hogy ez ne legyen tabu?

Az apukák hangsúlyos jelenlétén kívül egyetlen megoldást tudok még javasolni: a nőgyógyász részletes tájékoztatását. Bizonyos kérdéseket (pl. mikor lehet a szülés után szeretkezni) a nők nem mernek feltenni, fontos lenne egy olyan légkör és kapcsolat megteremtése, ahol bátran kérdezhetnek a nők. Egészen addig, amíg az orvoslás és a pszichológia folyamatosan harcban áll és nem értjük meg, hogy ezek kiegészítik egymást és nem versengenek, addig nem lesz igazi mentalitásváltás. Egy nőgyógyászati kontrollvizsgálaton nemcsak a babáról vagy az anyuka hüvelyéről kell érdeklődni, hanem arról is, hogy van az anyuka. Szerintem egy nőgyógyászati rendelőben az lenne a minimum, hogy a szórólapok ne csak mellbimbóvédő krémekről szóljanak, hanem akár a szülés utáni depresszióról is. 

Meg lehet-e előzni és ha igen, hogyan a szülés utáni depressziót?

A terhességből, a szülésből vagy éppen a szoptatásból adódó depresszióra nem lehet felkészülni, a többi vulnerabilitási tényezőre azonban igen.

A babavárás előtt érdemes arról beszélgetni, hogy meddig marad az anyuka otthon a gyerekkel, mennyire veszi ki a részét az apuka a gyereknevelésből, milyen egyéb segítségei lehetnek az anyukának. Fontos továbbá a gyerekvállalás előtt tisztázni: érettek vagyunk a szülőségre? Érdemes elgondolkodni a saját személyiségünkön, a párkapcsolatunkon, és ha valamilyen problémát, zavart észlelünk, arról beszélni (akár szakember segítségével) és megoldani még a baba érkezése előtt. 

Férjként, szülőként, családtagként, barátként hogyan beszéljünk a szülés utáni depresszióval küzdő anyukával?

Ne legyünk kritikusak, igyekezzünk kerülni a tagadást pl.: ne így csináld, mert így az édesanya bírálatként értheti. Helyette mondjuk inkább azt: „próbáljuk meg így együtt, hátha jobb lesz”.

 

 

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X