Kump Edina környezetkutató a hulladékmentes életmódról: az első lépés az, hogy nem veszed meg a műanyagot

Kump Edina környezetkutató a hulladékmentes életmódról: az első lépés az, hogy nem veszed meg a műanyagot


-A A+

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a környezetszennyezés, a műanyaghulladék világméretű problémát jelent, a jó hír azonban, hogy egyénileg bárki tehet a helyzet romlása ellen. Arról, hogy mit és hogyan, hogy milyen is és mit is jelent a hulladékmentes életmód, Kump Edina környezetkutatóval, hulladékcsökkentési szakemberrel, a hulladekmentes.hu oldal gazdájával beszélgettünk Nagyváradon, a Szent László Napok keretében megtartott előadása előtt.

Kezdjük az alapoktól: mi a zero waste, a hulladékmentes életmód?

Egy törekvés, ami azt a célt tűzi ki, hogy minél kevesebb hulladékot, szemetet dobjunk ki a kukába, tehát minimalizáljuk ezek mennyiségét. Ezért kicsit félrevezető a zero waste, vagy hulladékmentes vagy nulla hulladék kifejezés, mert nincs olyan, hogy nulla hulladék, ezt a legelején le kell szögezni. A hulladék mennyiségét csökkenthetjük, és ez egy folyamatos törekvés. Ez családonként, élethelyzetenként változik akár egyik napról a másikra, tehát nem arról van szó, hogy van egy határozott mértékegység, amit ha elérünk, akkor hulladékmentesek vagyunk. Ez mindenkinél teljesen egyéni, viszont emiatt annyira rugalmas a rendszer, hogy bárki bele tud kezdeni.

Mi itt Közép-Kelet Európában eléggé a kezdeteknél járunk: lehet erre egy első lépés a szelektív hulladékgyűjtés?

Ez jó első lépés, de hiba itt megállni. A szelektív hulladékgyűjtés benne van a zero waste lépésekben. Öt fő lépés van, a legfontosabb az, hogy amit csak lehet, utasítsunk vissza. Ez a tényleges megelőzés, hiszen ha valamit megelőzünk, akkor nincs mivel foglalkozni. Ennyire egyszerű. Ha nem tudjuk vagy nem akarjuk megelőzni a vásárlást, akkor legalább ne a „jó lesz az még valamire” mentalitást kövessük. Nem kell nekünk hat fakanál, hogyha kettővel is elérjük ugyanazt a célt. Ha már megvan valami, akkor használjuk minél tovább, illetve ha már nem kell, vagy nem tudjuk tovább használni, akkor a kommunális kukába dobás helyett ha lehet, komposztáljuk vagy szelektáljuk. A szelektálás benne van a rendszerben, félig-meddig kiskapuként is, hiszen ha valaki nem csomagolásmentes boltok meg tökéletes piacok környékén él, akkor nem tudja elkerülni, hogy valamit ne csomagolásban szerezzen be. Viszont annak a csomagolási hulladéknak nem kell a kommunális kukában végeznie, azt be tudjuk dobni a szelektívbe is, és ha biztosított erre az infrastruktúra, akkor ezt újrahasznosítják. A papírból újra lehet papír, és talán pont ezért életszerű maga a zero waste, annak ellenére, hogy első hallásra talán nem úgy tűnik.

A zero waste gazdasági fogalomként született. Hogy mi életmód-szinten kezeljük, az utólagosan bejött nézőpont, de a hulladékmentesség alapjában gazdasági nézőpont Magyarországon, Romániában, illetve bármilyen EU-s országban. Egyébként körforgásos gazdaságnak hívjuk, Nyugatabbra ez a zero waste koncepció, és azt a célt tűzi ki, hogy ha már valami bekerült a rendszerbe, akkor az ne távozzon hulladékként, feleslegként, hanem tekintsünk rá értékként, és forgassunk vissza. Ezt ültetjük át a hétköznapokba.

Mi az öt fő lépés?

A visszautasítás, a csökkentés, az újrahasználat, bár ehhez hozzátenném: ha már van valamink, akkor használjuk minél tovább, ne dobjunk ki csak azért valamit, mert éppen meguntuk. Következik a komposztálás, illetve a szelektív hulladékgyűjtés, és a rendszeren kívüli, tehát a kommunális kukába dobás. Az a fő cél, hogy minimalizáljuk, ami a kommunális kukába kerül, és ha ez megvan, akkor jöhet az a kérdés, hogy hogyan tudom a szelektívbe kerülőket is minimalizálni.

Nálad hogyan kezdődött az érdeklődés, az elköteleződés?

Egyetemistaként, 2008-ban találkoztam először a zero waste életmód-szintű felfogásával egy cikk kapcsán, aztán később a munkám során elsősorban szakmai szempontból érdekelt, hogy milyen gazdasági jövőképet jelenthet ennek komolyan vétele. Lényegében ebben van az élhető, a fenntartható jövőnk... A saját életmódom szintjén 2014 ősze környékén jött a változás, amiatt, hogy elköltöztünk egy kertes házból tömbházlakásba, és a megváltozott életkörülmények miatt nagyon sok lett a szemetem. Nem a nulláról kezdtem, már korábban is arra törekedtem, hogy környezettudatos háztartást vezessek, vittem a vászonzsákot a boltba, és a többi, de nem annyira komolyan műveltem, mint azóta. Akkor felmerült, mi lenne, ha kipróbálnánk ezt az életmódot. Addig azt gondoltam, ez egy tényleg nagyon jó dolog, csinálja aki tudja, de nem hiszem, hogy ez Magyarországon megvalósítható lenne. Attól is féltem, hogy ez az életmód nagyon lekorlátoz, hogy semmit nem lehet majd, illetve azért kell valamire, ami egyébként nagyon szeretnék, nemet mondanom, mert ha megveszem, azzal valamilyen hulladék keletkezik. Ezt sikerült elengedni, rájöttem arra, hogy valójában sokkal kevesebb a lemondás, a mérleg másik oldalán viszont sokkal több az öröm, ami ezzel jár, illetve a hétköznapjaim kiegyensúlyozottság-érzete is szépen átbillent. Ez nem egy olyan jellegű elhatározás volt, hogy hétfőn úgy döntünk, zero waste-k vagyunk, kedden meg már tökéletesen csináljuk is, hanem hagytunk magunknak időt és türelmet bőven, így ez egy hosszú folyamat volt, és szerintem mindenkinek így, folyamatban érdemes gondolkoznia erről.

Akkor valamilyen szinten a saját mentális blokádjainkat kell átlépni?

Az biztos, hogy ez kell hozzá. Ez kívülről úgy néz ki, hogy műanyag zacskó helyett vászonzsákot használok, meg nem veszek több palackot, hanem viszem a kulacsomat, tehát nagyon gyakorlatias dolgoknak tűnnek ezek, de ahhoz, hogy neked eszedbe jusson a vászonzsák vagy a kulacs, ahhoz berögzült szokásokat kell felülírni, az pedig valamilyen szinten az agyadnak, a berögződéseidnek a felülírása. Az agy arra törekszik a hétköznapokban, hogy energiát spóroljon meg, és az energiát úgy spórolja meg, hogy automatizmusokat épít fel. Az automatizmust nem fogja csak úgy elengedni, az munkával jár. Ez lényegében egy életmód-váltás, lépésről lépésre kell haladni. Ezek mind olyan dolgok, amik eleinte több energiát igényelnek, de utána csak egy természetes módja lesz annak, ahogyan éli valaki a hétköznapokat.

Ha valahol ezt az életmódot folytatják, az nyilván a gyermeknevelésnek is alapvető része, ebbe születik bele, ebben nő fel egy gyermek. A tágabb környezetünket, baráti körünket tudjuk befolyásolni?

Eleve nem szeretek befolyásolni, én sem szeretem, ha engem befolyásolni szeretnének. Ez nem egy erőszakos „változtassuk meg a többieket” mozgalom. Én erről például elég erősen kommunikálok, de ott is igyekszem lehetőségeket felvázolni. Szerintem ez a kulcs. Ha most PET-palack van nálad, nem fogok rád szólni, hogy miért nem kulacsot használsz, de arról elkezdhetünk beszélgetni, hogy én például kulacsot használok évek óta, és hogy miért. Tehát beszélgetünk róla, te pedig utána döntesz, ahogy döntesz.

Inkább a személyes példa számít?

Sokkal inkább az én-közlés az, ami ezekben a dolgokban segíthet, hagyjuk meg a másiknak a szabad döntési lehetőségét. Mindenki egy individuum, mindenki éli valamilyen módon az életét: lehet, hogy van nálad PET-palack, de lehet, hogy emellett nem eszel húst vagy nem jársz autóval... Számtalan aspektusa van a környezettudatosságnak, ami nem látszik elsőre. Ha meglátok egy anyukát eldobható pelenkával, meglehet, hogy csak az utcán nem meri használni a mosható pelust, de otthon meg azt használja. Nem ítélek el senkit azért, mert valamilyen módon él, én is használtam műanyag zacskót, mi alapján szóljak be valakinek? Ez mindenkinél egyéni folyamat, ha nem segítő szándékkal állunk a másikhoz, akkor inkább ne is szóljunk hozzá szerintem.

Mit tehetünk?

Nagyon sokszor felteszik a kérdést, legyen szó környezetvédelemről, környezettudatosságról, önkéntességről, bármiről, hogy én, az egyes ember mit tehetek? Miközben a „nagyok”, a politikum, a gazdaság szereplői mintha nem ebbe az irányban mozdulnának... Mit tehet az egyes ember?

A „sok kicsi sokra megy” elve itt is érvényesül. Megközelíthetjük akár pénzügyileg is: egy forint, öt forint kevésnek tűnik, de ha van sok ötforintosom, akkor az már szép összeg lehet. De hogy mondjak egy teljesen más szempontot, foglalkozom kereskedelemmel is. Felkutattam azokat a zero waste alternatívákat, amik nekem is segítettek és utána ezeket elérhetővé tettem: az más kérdés, hogy ez az ágazat azóta sokkal nagyobbra nőtt, de alapvetően én eredetileg a saját magam számára kerestem eszközöket, és aztán ezekből indult egy webshop. Kereskedelmi oldalról nagyon tudom tapasztalni, hogy mekkora hatalma a fogyasztónak azáltal, hogy mit vásárol meg. Kérjük is és adnak is visszajelzéseket az emberek arról, hogy mire lenne igényük, mi az, ami nem tetszik nekik, mit lehetne még fejleszteni, és ezeknek köszönhetően én, mint kereskedő, egy léptékkel nagyobb hatást tudok gyakorolni a piac kínálatára. Már el tudtunk érni olyat, hogy egy adott gyártó lecserélje a műanyag csomagolását fenntarthatóbbra, el tudtuk érni azt, hogy elkezdjenek gondolkodni alternatív összetevőkben, például a környezetbarát, bőrbarát kozmetikumoknál. Ez onnan kezdődik, hogy a fogyasztónak van egy adott igénye, márpedig a fogyasztóra a kereskedő ideális esetben reagálni fog. Nézhetjük a nagyobb bevásárló központokat is, azokban is megjelentek a sokszor használható zacskók, megjelentek a kimérős élelmiszerek. Ők egyébként egész komoly pénzeket fordítanak arra, hogy piackutatást végezzenek. Idén például egy konferencián a nagyobb élelmiszerláncok, kozmetikumgyártók és az ezekkel kereskedők azért találkoztak, hogy megbeszéljék, hogyan tudják elérni ezt a vásárlói réteget, mert már van akkora hatalmuk, hogy érdemes miattuk változtatni.

A politikusokra mutogatás pedig nagyon faramuci helyzet. Nagyon szeretjük a felelősséget eltolni magunktól, és azt mondani: nekik ebben hatalmuk van és törődniük kell vele, de ugyan miért törődnének vele egyébként, ha nem érzik azt, van egy feszítő igény alulról, hogy ez ügyben valamit tenniük kellene, mert a szavazóik ezt várják tőlük. Ez a saját felelősségünk áthárítása másra. Azt gondolom, hogy a saját mentális jólétünk szempontjából is sokat tehetünk magunkért, ha a felelősséget felvállaljuk, és azt mondjuk: az én határaim odáig nyúlnak, hogy azt tudom mondani: nem kérek zacskót. Lehet nem tudom befolyásolni az adott jogszabályt, hogy miért van ott egyáltalán a zacskó, de legalább annyit meg tudok tenni, hogy én nem kérem. Mindig azt kell megnézni, hogy meddig tart az én hatásköröm, és azon belül mozogni.

Tehát ha egy adott pillanatban elegen mondják azt, hogy nem kell zacskó, az a zacskó el fog tűnni a kínálatból?

Néhány hónap türelmi idő után egy adott pillanatban azt mondtuk az egyik gyártónak, aki egyébként nagyon jó kozmetikumokat készít: oké, eddig várattuk a vásárlóinkat, nem tudjuk tovább tolerálni, hogy műanyagba csomagolod a cuccaidat. Viszonylag rövid időn belül megjelentek az alternatív csomagolásokkal. Ehhez szükség volt arra a sokszor „egy” emberre, aki jelezte, hogy elege van a műanyag csomagolásból, de bízott bennünk annyira, hogy elhiggye, képviseljük az érdekeit, igényeit és együtt haladunk vele ezen az úton. Erre nagyon pozitívan reagált egyébként a fogyasztói közeg is, annak ellenére, hogy a műanyag csomagolás elhagyása minimálisan, de drágítja a terméket. Érdekes kérdés egyébként az is, amikor azt gondoljuk, a hulladékmentesség, vagy általánosan a környezettudatosság drágább. Nem ott kezdődik a hulladékmentességre törekvés, hogy mit veszek meg, hanem ott, hogy mit nem veszek meg. Ez egy kulcsfontosságú szemléleti váltás, enélkül ugyanúgy a fogyasztói mókuskerékben pörgünk tovább. Ha nem veszek meg egy csomó felesleges dolgot, akkor pénzem marad a jobb minőségű, tartósabb, etikusabban, környezettudatosabban létrehozott termékekre. Kevesebb, de hosszabb életű tárggyal az élet is átláthatóbbá válik, és hosszú távon összességében több tízezer forintokat tudunk spórolni havi szinten. Hogy egy konkrét példával éljek, a hajamat egyetlen eszközzel mosom, egy szilárd samponnal, nem kell már mellette balzsam, hajvégápoló és a többi, amivel sok egyéb szer állandó pótlását és megvételét kizártam, mert egyetlen jó minőségű eszközt használok.

A webáruházból csak Magyarországra forgalmazol? Ha Nagyváradra szeretnék tőled rendelni, annak mi a módja?

Nagyon sokat agyalunk azon, hogyan tudjuk a lehető legkörnyezetkímélőbben végezni a tevékenységünket. Ami engem illet, nem vagyok hajlandó környezeti szempontból direkt negatívabb lépéseket megtenni azért, hogy a profit több legyen, ha van más út is.
Hozzánk egyébként sem kerül be új termék anélkül, hogy mi ne próbáljuk ki, tényleg jó-e, megéri-e. Vannak olyan eszközök is, konkrét példa a szívószál, amiről én úgy gondolom, hogy teljesen felesleges. Nem használok tartós szívószálat sem, de mert nagyon sokan kérték, nagyon sok indokot kaptam arra, hogy valakinek miért lenne ez hasznos, forgalmazzuk.

A szállítás is egy ilyen kérdés, nem mindegy, hogy mi honnan jön és nem mindegy, hogy én milyen messzire küldöm tovább. Innen egyébként egyre több ilyen kérdést kapunk, gondolkozunk rajta, hogy nyissunk-e, egyelőre Magyarországon van csak szállítás. A legjobb nyilván az, hogyha valaki a helyi kereskedőtől tud vásárolni, amennyiben a helyi kereskedő környezetileg tényleg átgondolt termékeket árul. Arra is figyelni kell, hogy most már annyira kinőtte magát a zero waste mozgalom, hogy alaposan utána kell nézni, mit is vásárolunk meg ilyen címkével. Tudatos vásárlóvá kell válni, ez a kulcs.

A honlapodon a visszajelzések főleg nőktől érkeznek. Környezettudatosabbak, kíváncsibbak, kommunikatívabbak a nők, vagy egyszerűen ránk hárul a bevásárlás?

Valahol mindegyik. Leginkább kommunikatívabbak, illetve ők foglalkoznak a háztartás reformálásával, nagyon sokan a házastárssal együttműködve, de másként nem is érdemes. Nálunk, amikor én ezt felvetettem, akkor volt egy kis ijedtség, hogy mi fog történni: Később, mikor erről beszélgettünk, kiderült: neki az volt a problémája, hogy úgy érezte, mindent tökéletesen kell csinálni. Nem tudod tökéletesen csinálni, néha megy, néha kevésbé. 

De közben azt látom a statisztikák alapján, hogy bár úgy néz ki, a nők nagyon nyitottak erre, és az egyéb kutatások is azt mutatják, hogy a nők azok, akik először nyitnak, mégis azt látom, hogy nálunk speciel fele-fele arányú az érdekelődés, csak a férfiak nehezebben nyílnak meg és tesznek fel kérdéseket ilyen témákban.

Hogyan tegyük

Hogyan csökkenthetjük a hulladékmennyiséget? Neked menyi szemeted marad?

Átlagban egy-két maréknyi havonta, de fontos pontosítani, ez az, ami a kommunális kukába kerül, tehát ami már hasznosíthatatlan. Emellett nekem is van valamennyi szelektív hulladékom, van benne műanyag, papír, fém, tehát amit nem tudok, vagy aktuálisan nem akarok elkerülni mert van ilyen is. Előfordul, hogy leveszem a csokit a polcról és a csomagolását szelektálom. Bár ez is csökkent ahhoz képest, hogy mennyi csokit ettem korábban, mert megtaláltam az alternatívákat: a kimérősen kapható aszalt gyümölcsöt, a kakaós-mézes zabkását.

Tőlem egyébként mindenki ezt kérdezte anno, ezért kezdtem el megmérni. Miután egyszer egy hónapon keresztül megmértem, arra jöttem rá, hogy ez az emberek nagy részét nem frusztrálja, hanem inspirálja őket, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy nem azt mondtam: ennyi és kész, hanem tettem hozzá magyarázatokat is. Úgy döntöttem, ezt évente egyszer megismétlem, tavaly októberben volt, és arról csináltam egy videót, fenn van a Youtube-on. Megmutatom, hogy mi micsoda, miért került hozzám, megmutatom a szelektívet is, de ezeken az időszakokon kívül nem méregetem a szemétmennyiségem és nem gondolom, hogy ha valaki ezt nem éri el, akkor az nem csinálja jól. Kétfős háztartásban élek, gyerekek nélkül, állatok nélkül, városban, második emeletem. Mindenkinek a saját lehetőségeit kell megtalálnia, és ami nagyon fontos, úgy, hogy az élhető legyen.

Van olyan terület, ha sorba vesszük a lakást, például konyha, fürdőszoba szoba, amihez több odafigyelés kell, több munka, hogy megvalósíthasd ezeket a célokat?

A saját folyamatomról tudok beszélni. Nekem nagy lépés volt a komposztálás megoldása beltérben. Amíg kertes házban laktam ez nem volt gond. A komposzt a kukádnak a harmadát kiteheti, és ráadásul egy értékes anyag, borzasztó pazarlás kidobni azt, ami tápanyagdús földdé tud alakulni, főleg, hogy a termőtalaj minősége és mennyisége világszinten romlik. A lehető legrosszabb, ha kidobjuk azt, amiből földet tudnánk csinálni, amiből élelmiszer terem... Amikor elköltöztünk, a szelektív gyűjtést éppen megszüntették, az addigi utcai gyűjtők házhoz menő gyűjtéssé alakultak át, de éppen nem volt semmi, úgyhogy ott meg kellett találni a megoldásokat, illetve a környék boltjaiban való elfogadást kellett elérni, megint újra kellett kezdeni a folyamatot, hogy kérhetem vászonzsákba, kérhetem saját dobozba... Ez most már nem kérdés, sőt örülnek neki. Ezzel párhuzamosan az egyes eszközeimnek az alternatíváját is meg kellett találnom. Este bementem fogat mosni, és rájöttem, hogy műanyag fogkefém van. Azt sem tudtam, milyen alternatíva lehet rá, akkor még semmi nem volt. Nagy nehezen megtaláltam a fafogkefét. Vagy odamentem a mosogatótálcához, ott volt a műanyag-szivacs, és rájöttem, hogy nincsen komposztálható alternatíva. Most már az is van bőven, például a luffatök. Ezeket akkor szépen fel kellett kutatni, most már az a nehéz, hogy aki belekezd ebbe, eldöntse, melyiket próbálja ki, minek ad esélyt, na meg mi az, ami tényleg környezetbarát.

Ami nekem nem volt új, de nagyon jó első lépés lehet bárkinek, ha megtalálja a környezetbarát tisztítószereket. Nem kell hű de speciális eszközöket használni, nem kell környezet- és bőrkárosító vegyszereket használni. Nagyon egyszerű: mosószóda, szódabikarbóna és citromsav esetleg illóolajok, és iszonyat olcsó.

A másik ilyen nagy terület lehet az élelmiszer, a vásárlás, ott rengeteg csomagolóanyagot tudunk megelőzni, de az egy nagy falat. Meg kell találni a hogyant és azt, hogy kinél, ez egy idő- és energiaigényes folyamat. Miután ezen túlesel, megvannak már könnyű, mert tudod, hogy merrefelé menj és mit vigyél. A kozmetikumok a másik nagy terület, és nem csak a felesleges csomagolás, vagy a műanyag flakonok miatt, hanem azért is, hogy az összetevők se legyenek károsak, allergizálók, kőolajszármazékok. Ennek nagyon utána kell menni, mert nem feltétlen elegendő garancia önmagában az, ha valami natúr, vagy természetes.

#rajtamismúlik

Már említetted a termőföldet, s jönnek a hírek, hogy például 2050-re élhetetlenné válik a bolygó. Az ilyen híreket, az ökoszorongást hogyan tudjuk kezelni?

Kettős érzés, mert én örülök neki, hogy végre eljutottunk idáig. Ez nem most derült ki, már az 1960-as években megjelentek olyan könyvek, majd születtek klímamodellek, amelyek azt mutatták, hogy ha így haladunk, akkor nem túl sokáig lesz meg az a fajta világ, amit megszoktunk, tehát az a kényelem totál megszűnik. Ugyanakkor ennek az a hátulütője, hogy most berobban ez a rengeteg negatív hír megoldási javaslat nélkül, és az ember elkezd szorongani. Ennek két kimenetele lehet. Az egyik a legkönnyebbnek tűnő, de közben a leginkább a negatív híreket erősítő folyamat, hogyha azt mondom: oké, inkább nem foglalkozom vele. Annyi stressz van rajtunk a hétköznapokban, annyi mindennel kell foglalkoznunk, annyi mindenen kell aggódni, nehogy már még ezen is aggódjam. Ráadásul annyira nagy az egésznek a volumene, hogy nem érzem magamat benne kulcstényezőnek. Ha pedig nem érzem, hogy én ehhez hozzá tudok tenni valamit, akkor inkább kizárom, mert olyan szintű szorongást okoz. Egyébként pszichológushoz járnak már ezzel emberek, nem arról van szó, hogy néhány ember erre most kicsit ráparázott, hanem tényleg komoly lelki gondokat okoz tömegesen.

Ami viszont segíthet ezt feloldani, az az, ha elkezdünk a saját határainkon belül tenni lépéseket. Nem kell egyik napról a másikra tökéletes ökoharcossá válni, csak induljunk el az úton. Ha a többiek, akik inkább elfordulnak a hírek miatt látják, hogy nem változtál meg negatív értelemben, ugyanúgy tudnak veled beszélgetni, akkor elgondolkodnak azon, hogy ebben van valami, és talán tényleg megvalósítható. A klímaszorongást okozó hírek egyébként tavaly ősz óta, az IPCC jelentése után kezdtek el szaporodni. Nagyon sokan, ismerősök és idegenek is fordultak sokunkhoz, mi lehet a kiút, ők mit tudnak tenni annak érdekében, hogy ne járuljanak hozzá a folyamat erősödéséhez.

Összefogtunk szakemberek, civil szervezetek, bloggerek, hogy tematikus tippeket szedjünk össze, olyanokat, amiket bárki meg tud valósítani. Ez ki tud emelni ebből a negatív érzetből, és ha azt érzed, hogy tevékenyen hozzá tudsz tenni egy egyébként elképzelhetetlenül összetett és globális probléma megoldásához, akkor könnyebben meglátod azokat a lehetőségeket, hogy hol tudsz akár magasabb szinten becsatlakozni. Nem feltétlenül arra gondolok, hogy menj el tüntetni, bár hozzáteszem: a békés tüntetés döntéshozás-formáló lehet, de légy példa a környezetednek arra, hogy lehet így is. Ebben próbálunk segíteni, a #rajtamismúlik név alatt terjesztjük a sorozatot, hogy ne az legyen megint, csak kifelé mutogatunk, hanem vegyük észre: rajtam mi múlik, mi az, amit én hozzá tudok tenni.

Mi az, amit te még fontosnak tartanál elmondani?

A zero waste nem ott kezdődik, hogy kidobunk dolgokat és veszünk helyettük másikat. Mindig azt kell megnézni, hogy mi az, amire szükségem van, illetve körbenézni otthon, hogy mi az, amit még tudok használni. Nagyon sokszor látom azt, hogy egymásnak szólnak be emberek azért, mert műanyag dobozt használnak... Használd a műanyag dobozodat, hogyha megvan tíz éve, használd még tíz évig, ha még tíz évig jó, emiatt ne dobd el, és főleg ne dobd ki, hogy beszerezz helyette egy üveget, bambuszt vagy fémet, mert ezzel szembemész az egész mozgalommal. Óvakodjunk azoktól az üzenethordozóktól, akik azt mondják: Legyél környezettudatos, vedd meg ezt! Fogyasztói társadalomban élünk, megszoktunk, hogy tárgyakkal oldjuk meg a dolgainkat. Itt egy fontos kapcsolót át kell állítani a fejünkben, tudatosítani, hogy ez az egész azzal kezdődik: kevesebbet, a szükségeset vásárolom. Amit megvásárolok, azt megfontoltan, átgondoltan teszem, és sokáig használom. Attól még, hogy valami környezettudatos, bio, öko, vagy zero waste, az még nem jelenti azt, hogy nekem tényleg kell. Ha sikerül ezt átállatni, előjönnek olyan látszólag paradox dolgok, hogy több pénzed marad például. Időt nyersz azzal, hogyha nem vásárolsz dolgokat, tehát lesz egy fennmaradó időszakod, amit arra tudsz fordítani, ami neked örömet okoz. Azzal, hogy elkezdesz figyelni arra, hogy milyen csomagolásban veszed az élelmiszereket, olyan terméket találsz, ami helyi, szezonális, nem félkész, tehát, bár nem törekedtél rá, de minőségi élelmiszereket fogsz enni, elmozdulsz az egészségesebb étkezés felé, pedig csak nem akartál kidobni annyi mindent a szemétbe. Ehhez kicsit át kell állni fejben, el kell kezdeni környezettudatos fogyasztói magatartást gyakorolni.

 

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X