Milyen jogaink vannak a szülőszobában? A jogász válaszol


-A A+

A szülés nem csupán a testben lezajló változások egymásutánja, aminek a végeredménye egy egészséges gyermek, hanem lelki folyamat is, éppen ezért nem mindegy, hogyan, milyen körülmények között zajlik le. Fontos a gondolkodásmód, a lelki egyensúly, de ugyanilyen fontosak a fizikai körülmények is és jó, ha a kismama és hozzátartozói tudják, milyen jogai vannak a kórházban. Erről tartott előadást Geréb Emőke, marosvásárhelyi jogász a Csíkszeredában megszervezett Édesanyák Hetén.

„A 46/2003-as páciensek jogairól szóló törvény vonatkozó része érvényes a szülni készülő kismamákra, s mint tudjuk a várandósság nem betegség, csak egy más állapot, amiben a csodálatos és kellemetlen érzetek jól megférnek egymás mellett. Ezt azért szeretném így hangsúlyozni, mivel az említett törvény is a páciens fogalmat használja, nincs külön szakasz, ami a szülő nők jogaira vonatkozna” – magyarázta Geréb Emőke.

A törvény 6. cikke kimondja, hogy a páciensnek joga van, hogy informálják az egészségügyi állapotáról, a javasolt orvosi beavatkozásokról, ezen eljárások lehetséges veszélyeiről, a javasolt eljárások esetén létező alternatívákról, beleértve azt az esetet is, ha nem alkalmaznak kezelést, és ha nem tartja be az orvosi javaslatokat, valamint a diagnózisról és prognózisról szóló adatokról. Az információkat tiszteletteljesen és érthetően kell a beteggel közölni, minimális szakterminológia használatával. Amennyiben a beteg nem ismeri a román nyelvet, az információkat anyanyelvén vagy az általa ismert nyelven, vagy más kommunikációs eszközt segítségével kell átadni.

„A törvény azt is rögzíti, hogy a páciensnek joga van kérni és kapni egy másik orvosi szakvéleményt is. Ezt ajánlom szem előtt tartani, amikor az ember lánya érzi, hogy nem veheti készpénznek a kezelőorvosa javaslatait és pironkodva, kertek alatt elmegy egy másik szakvéleményt is kérni. Nem kell szégyellni a dolgot, az Orvosi Etikai Kódex is előírja, hogy, az orvosnak tisztelnie kell a beteg egy második orvosi szakvéleményhez való jogát” – emelte ki a jogász.

A beteg vagy az általa megjelölt meghatalmazott egyszeri alkalommal, jogosult megkapni a kórházból való kibocsájtáskor egy írott összefoglalót az elvégzett vizsgálatokról, diagnózisról, kezelésről, a kórházban nyújtott ápolásról, valamint egy példányt a magas teljesítményű vizsgálatok rögzített anyagából.

„Ami számomra a legfontosabb előírás az az, hogy a betegnek joga van, írásban elutasítani vagy leállítani egy orvosi beavatkozást, vállalva a döntéssel járó felelősséget. Az elutasítás vagy leállítás következményeit a betegnek el kell magyarázni” – tette hozzá Geréb Emőke.

A betegnek joga van a családja támogatásához

A 32. cikk előírása szerint a betegnek joga van a családja, barátai támogatásához, szellemi, anyagi segítség és tanácsadás útján, az orvosi kezelések teljes ideje alatt. A páciens kérésére, a lehetőségekhez mérten, a kezelés és ápolás környezetét minél inkább a családi környezethez kell igazítani.

A jogász mindenkit arra biztat, hogy igenis ragaszkodjon ahhoz, hogy maga mellett tudhasson olyan személyeket, akik lelkileg, fizikailag segíteni tudnak a vajúdás alatt.

Kérdésünkre a szakértő elmondta: egyes kórházakban megengedett, hogy a szülő nő még felkérjen egy szüléssegítő személyt vagy dúlát, hogy az támogassa őt a vajúdás és a szülés alatt, más intézményekben azonban még az apát sem engedik be a vajúdóba. Erre vontakozóan nincs egységes szabályozás, általában a kórházi protokollra hivatkozva szokták ezt elutasítani, ami a jogász véleménye szerint nem helytálló, hiszen az említett törvény jogalapot biztosít a kísérő jelenlétéhez.

Reméljük, hogy a közeljövőben, ha a szülő nők és a civil szervezetek felkarolják ennek az igénynek a tolmácsolását az intézmények vezetői felé, akkor kialakul majd egy egységes gyakorlat, amely a szülő nők méltóságát is,  nem csak a biztonságát, tartja szem előtt.

A kórházba utalt páciensnek joga van a kórházon kívüli, engedéllyel rendelkező orvos által nyújtott orvosi szolgáltatásokhoz is. Az Orvosi Etikai Kódex legelső cikke, az orvosi szakma céljáról és szerepéről a következőt mondja: az orvos teljes szakmai tevékenysége kizárólag az emberi lények életének, egészségének és testi és lelki épségének védelmére irányul.

A 7. cikk szerint az orvos–páciens viszony szigorúan professzionális és az emberi méltóság iránti tiszteletre, a szenvedéssel szemben tanúsított megértésre és együttérzésre épül. Egyetlen egészségügyi jellegű beavatkozás sem történhet meg az érintett személy szabad akaratából és tudatosan adott beleegyezése nélkül. Ugyanezen feltételek mellett, beleegyezését bármikor visszavonhatja az érintett személy.

„Ezeken a jogszabályokon kívül a Büntetőjogi Törvénykönyvben találunk még előírásokat a várandóssággal kapcsolatban, egész pontosan a 202-es cikk vonatkozik a magzat megsértésére. Ebből kiemelném azt, hogy ha a magzat megsértése a várandósság alatt, vagy a szülés során következik be, úgy, hogy azt egy engedéllyel rendelkező orvos vagy személy okozza az orvosi műveletek során, betartva a szakmai előírásokat, valamint szem előtt tartva a magzat vagy várandós nő érdekeit, nem minősül bűncselekménynek” – magyarázta Geréb Emőke.

„A szülés egy életre szóló élmény, ezért nagyon fontos, hogy az elkerülhetetlen, de nem értelmetlen fájdalmak feledése után egy csodálatos emlékként maradjon meg, hogy ezt adják majd tovább az anyák gyerekeiknek és ne a köztudatban még oly erősen gyökerezett félelem és „csakessünktúlrajta” érzése társuljon a szüléshez"– összegezte a szakember.

HIRDETÉS







EZT OLVASTA MÁR?

X