Egy felnőtt hős, egy „alfa” kaliberű éjfúria, egy ördögien gonosz sárkányvadász, no meg egy elegáns, titokzatos, albínó sárkányhölgy: itt a viking- és sárkánylegenda harmadik, befejező része.

A Mindenki tudja az iráni rendező, Asghar Farhadi első spanyol nyelvű filmje, amiben ismét egy család széthullásáról mesél egy lány eltűnésének apropóján.

Papillonnak megint sikerült megszöknie a börtönből, de a Papillon mégsem mer elszökni a sematikus történetmesélési formáktól és inkább a biztonsági játékot választja.

A Bird Box egy kompetensen elkészített, tudatos alkotás, aminek a legnagyobb hibája, hogy nem öt évvel ezelőtt készült el.

A Disney fogta Mary Poppins táskáját, és leporolta. Nem szabatta újra, nem varrt rá új gombokat, a bélését sem cserélte ki, csak némi új fényt kapott.

A Creed - Apollo fia zárómeccsét nézve szinte biztosak lehettünk abban, hogy nem az volt a Rocky-saga utolsó darabja.

A Buster Scruggs balladája nem csak a Coen-testvérek első digitális technológiával készült munkája, de egyben első közös projektjük is a Netflix-szel.

Az eredeti Moromeții után harminc évvel elkészült folytatás nem tud teljesen felérni elődjéhez – de valószínűleg nem is lenne lehetséges.

 Del Toro ugyan valóban tud varázsolni, viszont ez gyakran üres hókuszpókusz.

„A nevem James, 17 éves vagyok, és egész biztosan pszichopata.” Ezzel az üdítően szokatlan felütésű vallomással indít a The End of the Fucking World című nyolc részes brit tévésorozat.