Címke: filmkritika

A Toy Storynak ebben a formában garantáltan vége. Jobb vége pedig nem nagyon lehetne.

A látatlanban is Almodóvar 8 és ½-jének fémjelzett önéletrajzi eposz, bár nem ereszkedik Fellinihez hasonló mélységekbe, őszinte vallomásai által mindenki számára tartogat valami személyeset.

Mikor 2014-ben kiderült, hogy Keanu Reeves egy meggyilkolt kutyakölyök miatt fog embereket ölni két kaszkadőrből rendezővé vedlett filmes vezetése alatt, sokan kínos karrieröngyilkosságokról kezdtek fantáziálni.

Mads Mikkelsen túlélőfilmje nemcsak fizikai, hanem erkölcsi csapdába is ejti hősét, a Sarkvidék pedig mindkét téren feszült másfél órát tartogat.

Egy család legnehezebb kilenc hónapja olyan események árnyékában, amelyekben egy gépezet apró csavarjaként tapasztalhatják meg a 2014-ben kezdődött ukrán válságot.

Vélemények sorozata a kisebbségben élő magyarság múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Egységes kép négy teljesen különböző ország hasonló helyzetéről és mentalitásáról. Egy történelmi trauma autoimmun betegsége és bonctana.

A Dumbó 2019-es feldolgozása bár nem tükrözi teljes mértékben Tim Burtont, mégis meglepően jól sikerült film lett.

Jordan Peele új filmje a következő logikus láncszem a Tűnj el! után, ami a rendező társadalomkritikus thriller-felfogását illeti: pont annyira hasonlít az előző filmjére, mint amennyire újszerűnek tűnik.

Ujj Mészáros Károly új filmjével egy olyan zsánert honosít meg a magyar filmben, amely az utóbbi években valóságos diadalmenetet járt be irodalomban és filmben egyaránt: a skandináv krimit/thrillert.

Bár termékként elképesztően profitáló produkció, filmként Jacob vígjátéka egy másfél órás, kíméletlen fájdalom.

Egy felnőtt hős, egy „alfa” kaliberű éjfúria, egy ördögien gonosz sárkányvadász, no meg egy elegáns, titokzatos, albínó sárkányhölgy: itt a viking- és sárkánylegenda harmadik, befejező része.

A Mindenki tudja az iráni rendező, Asghar Farhadi első spanyol nyelvű filmje, amiben ismét egy család széthullásáról mesél egy lány eltűnésének apropóján.

Papillonnak megint sikerült megszöknie a börtönből, de a Papillon mégsem mer elszökni a sematikus történetmesélési formáktól és inkább a biztonsági játékot választja.

A Bird Box egy kompetensen elkészített, tudatos alkotás, aminek a legnagyobb hibája, hogy nem öt évvel ezelőtt készült el.

A Disney fogta Mary Poppins táskáját, és leporolta. Nem szabatta újra, nem varrt rá új gombokat, a bélését sem cserélte ki, csak némi új fényt kapott.

A Creed - Apollo fia zárómeccsét nézve szinte biztosak lehettünk abban, hogy nem az volt a Rocky-saga utolsó darabja.

A Buster Scruggs balladája nem csak a Coen-testvérek első digitális technológiával készült munkája, de egyben első közös projektjük is a Netflix-szel.

Az eredeti Moromeții után harminc évvel elkészült folytatás nem tud teljesen felérni elődjéhez – de valószínűleg nem is lenne lehetséges.

 Del Toro ugyan valóban tud varázsolni, viszont ez gyakran üres hókuszpókusz.

„A nevem James, 17 éves vagyok, és egész biztosan pszichopata.” Ezzel az üdítően szokatlan felütésű vallomással indít a The End of the Fucking World című nyolc részes brit tévésorozat.